Regények Fejezet a szerelemről

Fejezet a szerelemről

Frivolitások és hitvallások, XIV. Magvető kiadó, 1980

Fejezet a szerelemről

(1936)

SzM: Metafora-könyvem után egy évvel jelent meg, tehát 1936-ban, a Fejezet a szerelemről, melyet már a Prae korrektúrájával párhuzamosan kezdtem írni. Ez a regény az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt.-nél jelent meg, szintén saját költségemen, ahogy saját költségemen fognak eltemetni. Ezt a kecskeméti nyomdát Németh László ajánlotta nekem, mert a Tanút ott nyomták. az Orpheus-füzetek is részben ott jelentek meg.

Műveimet nem szoktam újraolvasni, de ezt a Fejezetet különösen mély homály fedte. Most, mikor beleolvastam, hogy nektek tudjak róla valamit mondani, meglepett, hogy huszonöt-huszonhat éves koromban mennyire hasonló volt világképem vagy világnézetem vagy világtükrözésem – hamarjában nem tudok jobb szót találni – mint most, félszázad múltán. Játékosan és komolyan, ahogy ez már nálam szokás, megemlítem, pillanatra megijesztett: ötven évvel ezelőtt is már azt írtam, amit most? Ez lehet lepocskondiázó bírálat is: mi az , fiatalember vagy öregúr, maga félszázadon át ismétli magát? Rien de nouveau? Ez félelmetes bukás! Rossini Sevillai borbélyában énekli: ezt már mondta, mondjon mást is!

Megpróbálom mentegetni magamat röviden, világnézetileg, gondolatilag, hogy ne mondjam: filozofice és mitologice. Nem baj, ha az ember fő-fő gondolati tengelye fél századon át azonos, nem baj, ha folyton nem új és új az alapondolat. Lényeg az , hogy az alapgondolatot ezerféle figurációban, variációban ábrázolja, és az ábrázolások tényleg legyenek színesek! Hogy matematikai hasonlattal éljek: lehet egyetlen közös nevező gondolatilag, csak a számlálók legyenek tarkák, különbözőek. Bölcseleti alapom ugyanaz, ezen nem változtathatok. Hogy sikerült-e tartósan tarkának lenni, azt majd eldönti az utókor (bár ez nem éppen a legmegbízhatóbb fórum).

Most elmondom, ami róla felszínre jött emlékezetemben – ez a könyv, talán leginkább összes könyveim között, irodalomtörténetileg vagy esztétikailag kimeríti a személyazonossági igazolvány fogalmát.

Mint mondám, a Prae legjellemzőbb tulajdonsága a lélektani (vagy anti-lélektani) elemzés volt, elég távol a freudi alapoktól, matematikai stúdiumaim alapján, inkább valami alkímiai munkát végeztem a „lélekelemzés” területén. De találni ott bőven barokk metaforát, színes szcénát is, és a drámai jelenetek iránti érdeklődésem egyenesen vitt, sodort a Fejezet… megírásához.

Ez a könyv már egy nagy vágy kifejezése, nemcsak a drámai jelenetek iránt, hanem a regényszerű regény iránt, a cselekményesség iránt, sok minden benne már a Szent Orpheus Breviáriumának előrevetett árnyékaként fogható fel. Összegezve: a Fejezet középúton van a matematikusan lélekelemző Prae és az Orpheus között, amelyben őrült formában tombol dráma és regényszerűség.

A könyv másodszori kiadása alkalmával, Könyvpremier című műsorban Salamon István készített velem interjút.

Mindent összevéve: nagyon keserves, nihilisztikus, pesszimisztikus, úgynevezett „egzisztencialista” szellemben írtam ezt a könyvet. Jean-Paul Sartre filozófus és politikus egész életét nem jellemezte-e a Semmivel való egzisztencialista küzdelem (L’Etre et le Néant) és a legradikálisabb baloldaliság? (Les Temps modernes folyóirat, Merlot-Ponty-val – 1946-tól). a stílus hiperbarokk és fantasztikus, a gondolkozás pesszimista, az emberábrázolás erősen és kegyetlenül lélekelemző.

Abban az időben már az angol barokk líra ismeretes volt számomra – alfám és ómegám lett! – hiszen a könyv mottója egy 17. századi angol barokk lírikustól, Th. Randolph-tól származik: „women, that are things against my fate…”, asszonyok, sorsom gáncsolói… Ennek értelme nagyon világos: a költő úgy érzi, van egy életútja, van egy mondanivalója, de belegabalyodik a szerelembe, amelyet divatos szóval ambivalensen fogad el. Nagyon élvezi a nők szerelmét, azok testi és lelki „gyógyhatásait”, ugyanakkor úgy látja, hogy a szerelem – eltéríti igazi gondolati és morális útjáról. Például Antoniust is Kleopátra eltérítette a politikai vérengzés útjáról, elmerült a szerelem bűneibe, hogy a politikai vérengzése erényeibe merült volna el. Ez sok középkori legendában is előfordul: nagy hősök szerelmi varázslónők karjaiba esnek, velük kéjelegnek, ahelyett, hogy gyilkolnának, és a legújabb módszerekkel az embervágóhidakat reformálnák. De aztán a pribékek visszahívják a hőst, a kéjelgés bűnéből visszatérnek a vérengzés és gyilkolás színterére, a sintér- és hóhér-műhelyekbe, vagy erény útjára!

Végül: abban az időben már nagyon elmerültem a zenében is, az utolsó fejezet címe: Messa da requiem jelzi ezt, Verdi Requiemjének lévén ez a pontos olasz címe.

TARTALOMMUTATÓ

I. A POLGÁRMESTER

épülő katedrális
a város legnagyobb szülötte, a pápa
a polgármester a városatyák között
két testvér és a pistoiai követ
a polgármester meglátogatja régi kokott szeretőjét

a polgármester a kokott házában
várakozás és vágyakozás kizárják egymást
a szépség mindig most van, sohasem a jövőben

a polgármester nehéz múltja: csökönyössége, hogy
szerelmeiből egyidejűleg költészetet és eleganciát,
lírát és piperét, halált és manírt csináljon
a feleség púderje és parfűmje a polgármester
arcán: hűtlenség és hűség maskarája

szerelem komédiája, szerelem tragédiája
Vénusz születése, lemenő nap, bordélyház

a lenyugvó Nap kétféle játéka: egyrészt szoros
tartozéka a szerelemnek, ugyanakkor távoli
bolygó, idegen, önző isten

Nap-mítosz, Vénusz-mítosz

szerelem-mítosz, halálmítosz

milyen unt verkli a szerelem istennőjében a halál-szex
kettősség; rúzs és sírgödör

a kokott beteg; kéj és testi szenvedés tisztelete
pénzre váltott öl, lélekre váltott öl, mindkettő
hazugság
a feleség betegsége: morál, a kokott betegsége:
értelem nélküli, hülye tévedés a természetben
bűn-e játékanalíziseket végezni két ember
szenvedéséből?

bőrök: mimikabőr, kémiai bőr
„ideg” jelszavú kultúra, „kémiai” jelszavú kultúra

a gutaütéstől rettegő polgármester díványra dől
és kalandos „filozófiákba” kezd
ágy és dívány különbsége; az ágy: alvás, nász, betegség,
halál – a dívány: kedves minimum, a szerető
nélkülözhetetlen talaja, az elvont, örök „appeal”
feleség és szerető: nem lehet mindkettőt nőnek nevezni
kétféle pirosság; díványnőé az arcfesték – ágynőé
a vér: élet és morál választott folyadéka
a szerető? Tükör? Optikai virágzás!
a feleség: önsemmisítő étoszéj

a feleség virágai: calla-virág, egyetlen szirom,
egyetlen porzó, a házasság, a sors gyötrelmes
egyértelműségének jelképe

ifjúkori emlék: a közélet félelmetessége és
csábítása
hivatalnokság és pojácaság
közélet és szerelem érzelmi paradoxonjai: hit
és hitetlenség örök panorámája
feszületről hófehér kesztyű lóg

ifjúkori emlékei folytatódnak: találkozás a
a város hírhedt lázítójával, a frissen latartóztatott
Giampionéval
diplomácia és forradalom

káosz és idill csöndes árnyalatai

mennyasszonya háza: temetés utáni hangulat,
mennyasszonya sógorát temették

a mennyasszony nővére: szeretője lesz?
rokonság: ismertség és ismeretlenség finom kémiája
egy velencei portré: a nővér vélt arcképe

a hölgy tekintete a festményen

a fiatalember kapcsolata mennyasszonya családjával
„bűnök és perverzitások”, ahogy ezt
egy nagyúri család képzeli
utazás – színészkedés
a vélt nővér arcképnek impresszionisztikusan
bűnös látása
a bűn mint nem etikai kérdés; bűnhangulatok
logikus és szentimentális indítékai
a perverzitás mint nem érzéki ösztön következménye
érzelmességből fakadó bűnlégkör: egy szín, egy
fájdalom öngyilkosságig fajuló érzékelése
a nővér vélt portréja ilyen bűnhangulatokat ébresztett
a fiatalemberen
az ilyen férfi a nők igazi ellensége, egy donjuannak
a nő még ember, neki: csak egy optikai ingercsoport

a fiatalember belép a gyászolók közé
szembesítése az élő nővérrel; haja: nyomorék
hullámok parókaparódiája; szomorú, nagy
szeme: ügyetlen dac, lányos tudatlanság vak tükrei
a gyászolók: a halottak!
a nővér halálszeme gyűlölet nélküli gyilkosságra
ingerli a vőlegényt

a fiatalember és a nővér első párbeszéde: humor
nélküli évődés
a mennyasszony „szüzessége”: üvegbura alatt
antikváriumi holmi
a nővér teste: házasságjogi báb
a leendő rokonok: gyávaságok és korlátoltságok
a vőlegény: korlátlan gyávaság
hirtelen gyűlölete a nővér iránt; lázadása: gyűlölete
precíz, szerelme imprecíz

a fiatalember megtudja házasságkötésük közeli
dátumát; ennek hatása lelkére
Angyali Üdvözlet Madonnája és hírangyala, a
bűnbeesés Évája és kígyója; a kettő
párhuzama házasságuk küszöbén

a nővér négyszemközti beszélgetésre hívja a vőlegényt
a kápolnába
a vőlegény ellenállhatatlan, hirtelen szerelme a
székről felkelő nő iránt; felkészül a nővér
morálprédikációjára
terve: ünnepélyes hűségígéretet tesz mennyasszonya
iránt, így fogja elcsábítani a nővért!
a nővér abszolut fokon nem tudja, mi a szerelem
(szerelem? mások dolga …)
a vőlegény önsajnálata; belső lázadása a házasság
mint legalizált gyönyör ellen

hozzáfog az ünnepélyes hűségígérethez
a szavak valótlan csengése: „nagy érzések”? semmi!
világból való kizártság
a vőlegény egy szomorú Angyali Üdvözletről beszél:
jelképe minden szerelemnek
a nővér elégedetlenül elrohan

házasságkötés, lakodalom, barbár mulatozás
az ifjú férj a természeti jelenségeket figyeli
elhatározza, hogy megszökik
meggyalázott nászágy: valaki lehányta

az ifjú férj látogatása beteg apjánál; ágya
vallásos szülőimádata

a szenvedő apa; levetett ruhái az igazi holtteste
apjához való viszonya: tragédiák és paradoxonok
szenvedés és szeretet örök krisztológiája és nihilizmusa
Pietá-szobor a szobában
az ifjú férj nőkhöz való viszonya; alternatívák

apa és fiú: „ezt a házasságot nem akartuk!”
szülőkbe vetett hit, nőkbe vetett kétely
az apa halála: a sors abszolut erkölcstelensége?
szeretet és valóság, az élet fekete pávája
„élet” és „ember” egymást szinte logikailag kizáró viszonya

az apával szemben megfogalmazott nőtagadás után:
vad vágy, hogy Nő közelében legyen
a Nő most: a „nagy kokott”
a fiatalember búcsút vesz apjától, és indul a kokotthoz

a város két bordélyháza
egyik: ősrégi ház sötét pincéiben
másik: napsütötte cserjésben
szimbolikus nászéjszaka a pincebordélyban
a szeméremnél kezdődik a szerelem legfontosabb része:
a hazugság
gyönyör egyszerűsége, gyönyör bonyolultsága
aktszobor tükörben
máskor a gyönyör elemezhetetlennek, legyőzhetetlennek
tűnik. Bonyolultságára hasonlat: aktszobor háttal
egy tükörnek: valódi mellei és tükröződő háta
a szerelem – hohó! – nem logikai művelet; szeretkezés
fiktív formasága és ellenőrizhetetlen impresszionalista
hangulatok
minden erkölcs elleni abszolut lázadás: hajszálnyira van
az abszolut erkölcstől
a sötét örömtanya felé menet eszébe jutnak az örök
sötétben bujdosók
sötétség: az álarcok és hazugságok világa
sötétség: a valóság világa, gyökerek a földmélyben,
embrió a méhéjszakában, Isten a bizánci misztikusok
magyarázataiban

a napsütötte örömház; virágzó bokrok
a nagy intellektus két útja képességeinek kiélésére;
a végső kérdések dodonai világa
végtelenségig mikroszkópikus felületelemzés: egy anemóna
virágok és virágnevek
botanika és mítoszok
anemóna, édesanya, kokott

az öreg polgármester így emlékezett vissza a nőkre és
házasságára:
a miljő minden; hazardéria és predesztináció
hirtelen távozása a beteg kokott várószobájából
egész pszichológiánk ránk lökött tájálarc
a polgármester visszatér a városatyák közé
a tanácsterembe

a pápa halálhíre
a futár udvaron nyerítő lova
pletyka, pletyka, pletyka: a hazudozás elíziuma

az élet: várakozás láncolata
a falióra ideje és a történelem ideje
a polgármester két várakozása: nagybeteg felesége
orvosára; futárra, aki híreket hoz állítólag őrjöngő
szeretőjétől
felesége és a szerelmes alkimista orvos
körülötte pusztulás: holnap talán ő is ghibellin
toronykapun fog lógni

a polgármester levele lányához: gyónjon meg helyette
a Fiore-templomban, édesanyja lelki üdvéért

a polgármester örök alalmazkodni nem tudása Istenhez
felesége asztmatikus hörgései és – misén zengő
gregorián kórusok
imádkozni valakiért? lehet ez?
mindent átitató pesszimizmusának forrása: valami
gyerekkori, túlméretezett bűntudat?

a Fiore-bazilika oszlopsora és a történelem örök agóniája

a bazilika formáinak élő-elvont világa és
– lánya szerelme
a szerelem bujkáló ösztöne és a történelem halandzsái;
„Fiktív okokat a meghaláshoz! – ez a történelem”
a világtörténelem mellett: van-e magánabb magánember,
mint egy szerelmes lány?
lánya találkahelyei; alkonyok a parkban

pápai levél: a német császár talán kiirtja
a kereszténységet?

kém és küldönc (Tullio) érkezik a polgármesterhez
elhagyott szeretője kastélyából
a Donna politizál? a polgármester döbbenete: szeretője
gyilkos tervei
embernek tekintette-e a nőt valaha is?

a polgármester lóra kap, a Donnához indul; fatalista
fantáziák
az erdő tele virágokkal és bujkáló császári katonákkal
beszélgetése Tullióval a „boldog emberekről”
Tulliót félúton nagybeteg feleségéhez küldi visza

a polgármester magánya
lovagló polgármester és lovagló Donna találkozása
beszélgetésük a dombtetőn
a polgármester emberi részvéte és misztikus tisztelete
a Donna őrültségei iránt
szemében a nő: „elviselhetetlenségig terpeszkedő
költészet”
vad perlekedésük
a Donna bevallja, hogy egy lovagot vár ide pásztorórára
a Donna szerelmesvers olvasásába kezd, a polgármester
a könyvbe rúg, és elvágtat

tett és gondolat örök ellentéte
a polgármester lován visszafelé ügetve elmélkedik:
végrendeletet fog írni Empedokles stílusában
Afrodité
mik az istenek? költői metafórák? belém nevelt babonák?
empírikus valóságok?
két istentípus; hogyan szüli az ember az isteneket?
végesség és végtelenség paradoxona Empedokles
világában
keresztény halál, biológiai halál
őrjöngő szerelme az ősvilág iránt
jelenlegi szerep (talán a létben csak szerepek vannak,
életek nincsenek?): megírni ezt a végrendeletet,
a reménytelenség tudatában, a semmibe semmisülés
sivár chance-ával
víz rendje, víz rendetlensége
a biologikum mint hazardéria; Aristoteles kontra
Empedokles
véletlenek és tévedések az anyagi és szellemi világban;
a Véletlen egész „metafizikája”
születésem vicc vagy végzet?
tönkretettem azokat, akikért fel akartam áldozni magam?
az örök szeszély, örök titok empedoklesi gondolata:
a gondolkodó ember minden logikájával marad
– rongybaba!
kontraszt: a legutolsó, fűszálon ugráló szöcske is a böl-
csesség megtestesülése!
a legnagyobb számkivetettségben éreztem magam
„legistenibben”: az istenfölöslegesség és istenfiaskó
istene lettem?

hisztériás kurtizán (a Donna! a Donna!) és rohanó
patak közötti hasonlóság

a Donna összetörve hazaér, találkozik Giannival,
az öreg inassal
elkeseredett önutálata a tükör előtt; kéri az öreg inast,
fesse ki őt, akkor fognak majd „gyönyörködni”
igazán rútságában

az erdőben randevúra hiába várakozó lovag, Juan
Bautista Leal megjelenik a remete kurtizán udvarában,
la Donna! la Donna!
szépfiú, festőmodell, kém; háború- és szerelem-
gyülölő selyemfiú; remeg a kurtizán nyers kacér-
kodásától
az öreg inas bevezeti őt a villa előcsarnokába,
biztatja a fiatal lovagot, aki még jobban fél
a selyemfiú imája Szűz Máriához
levetkőzik, és egy lavórban mosakodni kezd
az ajtóban váratlanul megjelenik a felmaskarázott
kurtizán: szaval! szaval!

az ifjú rosszullétet színlel, felcipelik, elejtik

az ifjú Donna ágyba fekteti, és szerelmet vall
tükrébe néz a donna, és vetkőzni kezd, hogy fiatalságát
bizonyítsa

az ifjú víziója az előző nap látott gyógyforrásról:
nemi betegek fortyogó iszapban kúrálták magukat

csók a Donnának
fordulat: „kit kell megölnöm”
a Donna fenyegető levelek írására szólítja őt fel,
címzett: a polgármester!

Klára, a Donna öregedő barátnője belép
Juant szobájába csábítja, váratlan ajánlata: Juan rabolja
ki a dúsgazdag kurtizánt, kettejüké a pénz

a polgármester hazaér
felesége: halálán van
elmélkedése a hirtelen rázúduló „értelmetlenség nagy
realitásáról”,
feleségétől érzett lelki távolságról,
a halál emberellenségéről …

a polgármester „egyháziassága” és hitetlensége;
blaszfémiái haldokló felesége közelségében

a polgármester meghallja felesége nyögését
a fiatal orvos műtétre készül

professzoravatás az egyetemen
orvosok: vagy olcsó pozitivisták, vagy misztikus alkimisták
professzoravatás: a betegek körül – senki!

a fiatal orvos szerelme a polgármester felesége iránt:
összebújnak a sors értelmetlensége elől
házasságtörésük: könnyező báránykodás
az orvos fantikusan meg akarja gyógyítani a nőt;
az orvostudomány meddősége

a polgármester magányosan ül szobájában; elmélkedik;
esküvői eskü, örök csalások
bizonyosság és bizonytalanság beteg rögeszméi
a fiatal orvos búcsúcsókja a haldokló feleség arcára

belép a polgármester
felesége meghalt!
imádkozzunk!
kanonizáló blaszfémia?
imádság: kereszténység bukása (a pápa halála, a német
császár diadala), a polgármester saját bűnei és
elkárhozása

a polgármestert két öreg támogatja:
jeges ágyú özvegy lett?

velencei követek érkezése
a formalitások felvillanyozzák a polgármestert:
protokollból optimizmus
a velenceiek közlik a polgármesterrel, hogy ha továbbra
is pápapárti: a császár elsodorja őt és népét,
de hirtelen nyílt császárpártiság sem lenne meggyőző –
csatlakozzon Velencéhez!

az ajtóban a Donna, üvöltő commendiante!
a polgármester megakadályozza, hogy a Donnát elvezessék
végső meditációja: a Rend megfékezheti-e az őrültséget?
keserűen tűrte, hogy a kurtizán meggyalázza halott
feleségét
vajon kit fognak megölni a palotaőrök? őt? utolsó
szeretőjét?

II. A PÁPA

a pápa öreg bátyja, pap, ébren fekszik szobájába ablakánál
tizennégy éves zenész unokaöccse és vándorszinésznő
unokahúga: Angelina
csöngetés, a pap portréja tükörben
a szobában szék, régi óra, sápadt kancsó: a két vén és
Zsuzsanna
Hold, felhő, tovább Zsuzsanna

Angelina az ajtóban: „Meghalt az öregünk, Pius pápa!”
a császár Rómában?

hogy? hogy? hogy halt meg öcsém, a pápa? megölték?

a pápa utolsó, pár szavas levele bátyjához egy római
brigantivezér kivégzéséről (Tiburzio)

a pápa és a felakasztott briganti képzelt beszélgetése

a pápa elmélkedik: élet és halál magátólértetődősége
avagy – titkok titka
az embertől örökké független Természet
az akasztott Tiburzio: semmi köze igazsághoz, morálhoz
a pápa didergése gondolkozás és tárgyak nihilje között
egy holttest és egy park: egyformán értelmetlenek
vatikáni bírói terem, örök miljő: egyik ember ítélkezik
a másik fölött

a pápa első Nagy Levele bátyjához
minden metafizika gyökerében „inevidens”
mi az én életem? kezdete: hívatlan erupció anyám vak
méhéből; nász kéje és szülési fájdalom
papnak születtem? predestináció, de tan nélkül
élet? mindent átitató, maximális bizonytalanság
halál? eksztatikus pontosság etikettje
egy laikus kalandom, bázeli ügyvéd koromból; szeretőm
egy francia leány
egy szerelmi éjszaka lépcsői; a nő átváltozásai
alvó Vénusz – isten? isten?
ölelkezésünk boldogsága
de! van egy szerelemnél szerelmibb szerelem!
valaki kopog: új Vénusz, egy koldus
a szegény ember könyörgése munkáért, ételért
szegénység és betegség közös alaktana
a koldusnak ajándékom: szeretőm aranyruhája
szeretet és kőszívűség két világa
a koldus távozása … a régi szerető háza felé
elemző furor a régi és új szeretővel kapcsolatban
a koldus találkozása régi szeretőmmel, megszólítja
a szeretet „millió” definíciója, morál, mélylélektan,
bölcselet szökellő szempontjaiból
a nő nem adott a koldusnak!
tőrt ragadtam, lerohantam – megöltem a nőt!
a tett elvontsága
a tett! a tett! – megemészthetetlen a gondolat számára
ágyból kiugrott szeretőm az utcán: kitépi a koldus
kezéből ellopottnak hitt aranyruháját
én a templomban: áldozás halálos bűnnel
emlékem leszűrődése: lehetetlen élet, lehetetlen mű –
két esti párkám
Tivoli kertem (ahonnan írom ezt a levelet)
benne Hermes-szobor … halottak kísérője
gyilkosságomat a szerencsétlenség isteni büntetésének érzem,
de örökké a nő lelkéért imádkozom
egyetlen, magános, páratlan, hasonlíthatatlan sorsot
élünk meg: ezáltal mércénk-mértékünk nem lévén,
egyéni életünket csak értelmetlen torzónak érezhetjük
anélkül fogok meghalni, hogy bármit is megtudnék
az életemből
bűnöm lett papi hivatásom (pápaságom!) csírája

a pápa második levele bátyjához:
summázó vallomása Istenről, históriáról, hitről,
hitetlenségről pápasága paradoxonairól, legevilágibb
vak politikákról és legszentebb transzcendenciákról:
mindez a benzanói herceg (Apolló? Dionüzosz?)
akadémiai ünnepsége után

III. ERDŐ ÉS ANEKDOTA

Angelina, a vándorszínésznő hozza Pius pápa halálhírét
a színésznő a tükör előtt elmélkedik: férfiakról, Istenről,
szerelemről
szenvedélye a színjátszás!
Gasparo nem is olyan kretén; máris nászéjszaka
gyónás, szeretkezés, szent áldozás, sétalovaglás: ó,
késő középkor! ó, kora reneszánsz!
Carettóban nagyszínház: Sophocles: Trachisi Nők;
a színésznő Iolé szerepében táncol, táncol

Angelina utazása Monte Solario erdejébe, találkozása
kóbor katonákkal
sűrű természet, sűrű politika

a zsoldoskatonák folytatják útjukat Angelinával
egy vatikáni világi diplomatáról beszélnek, a pápa
halála napján elmenekült: Angelina egyetlen
kísérője volt!
Angelina (vérbeli színésznő!) kalandos sorsot képzel el
neki

különös kedve volt képzeletében tönkretenni ezt az
embert
elmélkedése a Természet magányos erdőtitkai, a
diplomaták csillogó fikciói, a szegények éhező
tömege felett

festmények fürdő nimfái: végtelen szemérmesség és
végtelen szabadság egyesítése

egy zsoldos hullamosó felesége
a halott pápa mosdatása (Lázár feltámasztása
„tükörfordításban”)
pápa hullája, őserdő élete

egy halacska fekete árnyéka

Róma: inkvizíció
eretnekek a pápa holttesténél
minden emberi cselekvés magában hordja
az eszeveszettség, a kegyetlenség magvát?

a kis Sandro Fermo: sápadt, örök éroszáldozat
az őt megkaparintani akaró nő: Flóra; Angelina
féltékenysége
az arcfestés árnyalatai; nagy
kozmetikák és erotoesztétikák
Angelina szépsége: maga a szerelem

Flóra különös mennyasszonysága, önfeláldozásai
Flóra: vőlegénye börtönőre

Angelina egy zsidó barátjától szerez pénzt Flóra és
Sandro számára; intim színészi mókáik, álarcok
próbálgatása
Sandro megkapja a pénzt a vatikáni állás elnyeréséhez

meghal a pápa
jön a Császár! mit ér Sandro pénze?

Angelina az erdei tóparton nézi magát a víztükörben;
miért jutnak eszébe mindig sápadt éroszinasok?

IV. AZ IFJÚ

az ifjú Cugnani utolsó levele Angelikának:
Cugnani esküvője holnap egy másik nővel
jegyessége, udvarlása mennyasszonyának
a csalódások elleni túl-védekezés átka és következménye
a levél ezután Angelinához fordul, summa amoris
a boldogság lényegében aszketikus jelenség: teljes
elszakadás a földtől, élettől
a szerelem a legmatariálisabb, legvitálisabb jelenségnek
látszik; és: a halál határaira hajszol
„megváltó kézszorításod emlékére megfestettem a Szentlélek
eljövetelét …
a jóság számomra nőben olyan távoli misztikum, ami ha
egyszer megjelenik: betegessé válik bennem …
kézfogásodban nem lehetett megkülönböztetni az etikettet
és a szemérmetlenséget …
kesztyűletépésed: táncfigura volt – testálarc levetése,
álarctest kimutatás …
egyéni egészséget szolgáló élet, szerelmet szolgáló élet:
két távoli lámpa, hol egyik ég, hol másik …
nekem nincs erőm a boldogsághoz, gyermekkorom tele volt
testi, lelki szenvedéssel, de azok a szenvedések
összehasonlíthatatlanul kisebb szenvedést okoztak,
mint a tőled való boldogság …”

Cugnani mostohaapja, szuszogó kövér kereskedő
Velencében
szomorú szobája, szomorú tárgyak, szomorú jelképek

Cugnani anyja szobája felé indul, a lépcsőházban:
Mars és Diana-kép, soha meg nem valósuló erotikus
mozdulat kifejezése

Diana: a szerelem
Angelina: a nő
Angelina: ismeretlenség és realitás izgalmas kettőssége
régi szeretője: ismertség és irrealitás kettőssége

Cugnani anyja; feszület a hálószobában
gyerekkorában gyakran megleste anyja öltözését

a kulcslukon leskelődés öröme: incesztusfantáziák
kéjvágy: hányinger
gyerekkori hívatlan Vénuszai

az anya (a vérrokon: fiktív) fia iránti szerelme
olyan nagy, hogy fia (szerelme témája)
zérussá foszlik
Cugnani szerelme Angelina iránt (a szerető: valóság)
olyan nagy, hogy maga a szerelem foszlik zérussá

öregedő anyjának rózsaszínű selyeminge
„Virágozz, vénasszony!” hasonlatok

Krisztus anya, Angelina: minden szeretetnek
egy a közös nevezője

mi a valóság? – minden szigetelt, minden öncélú és
magányos, más dologgal még csak futólag is
összehasonlíthatatlan?
miért kételkedett Cugnani mindig minden szeretetben?
mert a meddőség nagy illusztrációi vették körül?

Madonna és Jézus: kétféle szeretet

Cugnani a távolból csöngetést hall: körmenet Velence
sikátoraiban
Isten-imádás lehetetlensége és szükségszerűsége

hídon áthaladó körmenet; a víz! a víz!

paradoxon a természet és benne az elemek királynője, a víz
a természet a szépség és a kísértés példatára a keresztény
számára: fél esztétika, fél bűn

zöld színfolt a vízen; hasonlatok, hasonlatok

Angelina, te voltál a víz!
érosz lélektana és víz természettana vérfertőzötten
vérrokonok

két Heléna Euripides darabjában: az erkölcsös Heléna
a „valódi”, az erkölcstelen: csupán maskara, „eidólon”

Cugnani „nászéjszakájára” emlékezik
Afrodíté végső szembesítése hiperérzékeny szívvel
szuperlogikus aggyal

sárga nárciszok éjszaka: hogyan viszonylik virágok
alaktana érzéki álmok alaktanához?
a szerelem felsőfoka mindig egyetlenegy pillanatnyi
helyhez, egytelen efemér szcenírozáshoz van kötve

mi volt a nő Cugnani számára?
impressziók egy „human female” legkülsőbb
külsőségeiről, illanó nüanszok nüanszairól
és: ősplazma, ősélet, ősbiologikum

V. MESSA DA REQUIEM

gyászmise a pápáért a katedrálisban
bármelyik pillanatban megérkezhetnek
az őket lemészárolni készülő császári katonák
Angelina álma: a pápa gyónása egy hetérának
Angelina elmondja álmát a polgármesternek?
minden gyászmisének lelke mélyén: titok, ignoramus,
blaszfémia, eretnekség, nihil
a gyászzenét túlharsogják a közeledő császári sereg
győzelmi trombitái