Meghívó
Szentkuthy-Pfisterer Miklós lakása, illetve a ház falán emléktáblát helyezett el a XII. ker. Önkormányzat Kulturális Osztálya, valamint a Szentkuthy Miklós Alapítvány.
A helyszín: Bp. XII. ker. Szilágyi Erzsébet fasor 28.
Itt élt és dolgozott Szentkuthy Pfisterer Miklós, író, műfordító és tanár, 1946-tól 1988-ban bekövetkezett haláláig.
Az emléktáblát június 5-én, csütörtök de. 11 órakor avatjuk fel.
Szeretettel várunk mindenkit.
HOZZD EL CSALÁDODAT ÉS BARÁTAIDAT MINDKÉT ALKALOMRA!
HA ISMERED SZENTKUTHYT EZÉRT, HA NEM ISMERED, AZÉRT, HOGY MEGISMERD!
Örkény István 1976. december 6-i levelének egy részletét idézzük, melyet akkor írt, mikor Szentkuthyt József Attila-díjra terjesztették fel. (1977-ben meg kapta Szentkuthy a József Attila díjat. Az 1948-ban neki ítélt Baumgarten-díj után ez volt az író első hivatalos elismerése.)
1976. XII. 6.
Kedves Miklós!
Nem tudom a telefonszámodat… Azt sem tudom, mond-e neked valamit egy esetleges József Attila díj. Nekem azonban jól esik elmondanom a körülményeket, hátha egy kis örömet okoz… Az írószövetségi titkárság titkos szavazással választja meg azt a 15 nevet, akit fölterjesztünk. A titkárságon én mondtam ki először a neved, mindenki helyeselt, és a választmány ülésén a jelenlévő 32 író 32 szavazattal hagyta ezt jóvá, amire alig volt még eset. … Írom ezt azért, nehogy a Nagy Magányosnak véld magadat, hanem érezd mindannyiunk tiszteletét, szeretetét, elsősorban persze e sorok írójáét, aki pályád kezdete óta látja benned a XX. század legnagyobb magyar prózaíróját.
Barátsággal köszönt: Örkény István
Szentkuthy válasza 1976. XII. 7.-én:
- Édes, jó Pistám!
Bizony nehezen találok szavakat, hogy Hozzád és érzéseimhez méltón tudjam kifejezni: milyen rendkívüli örömet okoztál jóságoddal, hűségeddel, barátságoddal és „bajtársiasságod”dal. Persze hogy jól esnék a díjazás, de esküszöm, hogy engem, szívemet csak a Te „viselkedésed” érdekli, – soha, soha el nem felejtem! (Azt a polcot, amelyre szerény prózámat raktad, persze hogy nem érdemlem meg, de Tőled hallani ilyesmit, könnyekig, – bizony! – meghatott.) Torzó ez a pár sor Neked, de lelkemben virul Feléd a hálás egész! Ölel, ölel Miklósod *