Magvet\u0151 kiad\u00f3, Bp.,1957. (2. kiad\u00e1s 2 k\u00f6tetben: 1979; 3. kiad\u00e1s: 1998; 4. kiad\u00e1s: 2006)<\/p>\n\n\n\n
Szentkuthy Mikl\u00f3s: Divertimento<\/strong><\/p>\n\n\n\n \u2013 V\u00e1ltozatok Wolfgang Amadeus Mozart \u00e9let\u00e9re \u2013<\/p>\n\n\n\n \u2013 r\u00e9szlet \u2013 (4. kiad\u00e1s: 221.- 233.old.)<\/p>\n\n\n\n 49.<\/p>\n\n\n\n Meg\u00e9rkez\u00e9s Velenc\u00e9be; sz\u00f6k\u00e9s a gondol\u00e1ssal; A kis Wolfganggal nem lehetett b\u00edrni a cs\u00f3nakba sz\u00e1ll\u00e1sn\u00e1l. A kis haj\u00f3 m\u00e9g oda sem \u00fct\u0151d\u00f6tt a parthoz, \u0151 m\u00e1ris ny\u00fajtogatta a l\u00e1b\u00e1t: az utaz\u00e1s alatt vastag szarvasb\u0151r-gam\u00e1sli volt a cip\u0151j\u00e9n, szab\u00e1lyosan kiv\u00e1gott lyukakkal az aranyos csat sz\u00e1m\u00e1ra. Apja-anyja \u00fagy tartott\u00e1k vissza, k\u00fcl\u00f6nben a tengerbe esett volna. Persze, hogy az\u00e9rt \u0151 ugrott le els\u0151nek , olyan lend\u00fclettel, mint egy f\u00e9lszeg g\u00f6d\u00f6lye, \u00e9pp csak hogy fel nem fordult a \u201ehaj\u00f3\u201d, \u2013 Wolfgangnak minden \u201ehaj\u00f3\u201d volt: a dunai \u00fajs\u00e1gpap\u00edr cs\u00f3nakt\u00f3l a La Manche-csatorna vitorl\u00e1s\u00e1ig. Ut\u00e1na azt\u00e1n sz\u00e9pen berakt\u00e1k a b\u0151r\u00f6nd\u00f6ket, kofferokat, a papa sz\u00e1molta \u0151ket, Wolfgang sz\u00e1molta \u0151ket, m\u00e9g egyszer, harmadszor, negyedszer v\u00e9gigtapogatva a t\u00e1sk\u00e1k form\u00e1it, mint a vakok, a s\u0171r\u0171n ereszked\u0151 esti hom\u00e1lyban. K\u00f6zben a cs\u00f3nak ugyancsak billegett, a biceg\u0151 Leopold sem volt \u00e9ppen sz\u00e9lben \u00fasz\u00f3 gyermekl\u00e1ncf\u0171-b\u00f3bita, a poggy\u00e1sz is beillett volna tornyos barik\u00e1dnak. A kis Wolfgang meg \u00fagy ugr\u00e1lt, hogy Salzburg minden h\u00e1zi \u00e9s h\u00e1zon k\u00edv\u00fcli szentj\u00e9re val\u00f3 hivatkoz\u00e1ssal sem lehetett csillap\u00edtani. A kis Wolfgang \u2013b\u00e1r nem is volt olyan kicsi, ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, \u00fagy tizen\u00f6t \u00e9ves lehetett \u2013 persze, r\u00f6gt\u00f6n \u00e9s rettenetesen \u00f6sszebar\u00e1tkozott a \u201ehaj\u00f3s\u201d-sal (Mestr\u00e9b\u0151l vitte \u0151ket Velenc\u00e9be), ami nagyon bosszantotta a pap\u00e1t. A gondol\u00e1s bizony\u00e1ra azt hiszi majd, hogy hoh\u00f3! ez aff\u00e9le boh\u00e9m, cig\u00e1nyos \u00e9s bolondos t\u00e1rsas\u00e1g, ezeket azt\u00e1n \u00fagy megv\u00e1gjuk, hogy h\u00fashagy\u00f3 keddig nem lesz a buksz\u00e1juk t\u00e1j\u00e1n v\u00e9rtolul\u00e1suk. De h\u00e1t a kis Wolfgang szertelen volt, hi\u00e1ba minden intelem. K\u00f6zben folyton mutogatta apj\u00e1nak a tenger csod\u00e1it, a gyeng\u00e9lked\u0151 papa azonban ett\u0151l az enyhe ladik-ring\u00e1st\u00f3l is m\u00e1r a tengeribetegs\u00e9g t\u00fcneteit kezdte \u00e9rezni mag\u00e1ban, biztons\u00e1gb\u00f3l legombolta az \u00f3ri\u00e1si csipke-zsab\u00f3t \u00e9s odaadta s\u00e1padtan a fi\u00e1nak, hogy dugja zsebre. Wolfgang folyton csak azt ki\u00e1ltozta: \u201eN\u00e9zd, atyi, n\u00e9zd! n\u00e9zd! n\u00e9zd!\u201d \u2013 mert hol egy lampionos, karnev\u00e1loz\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1ggal megrakott neh\u00e9z haj\u00f3 h\u00fazott el mellett\u00fck, korl\u00e1tig v\u00edzbe mer\u00fclve, hol meg Velence egy-egy kupol\u00e1ja, tornya, cifra-rec\u00e9j\u0171 h\u00e1ztet\u0151je jelent meg s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k \u00e1rny\u00e9krajz\u00e1val a s\u00e1rga holdf\u00e9nyben. No \u00e9s a gondol\u00e1s, aki vitte \u0151ket \u2013 \u00e9nekelt. T\u00f6bb se kellett Wolfgangnak, mindj\u00e1rt beletercelt, belevari\u00e1lt \u0151 is; a papa legnagyobb borzalm\u00e1ra az evez\u0151s egyszer csak v\u00e9gigv\u00e1gta a \u201ehaj\u00f3\u201d hossz\u00e1ban m\u00e9nk\u0171-hossz\u00fa lap\u00e1tj\u00e1t, felkapta Wolfgangot, \u00e9s \u00f6ssze-vissza cs\u00f3kolta. Ut\u00e1na sz\u00f6rny\u0171 nagy kez\u00e9vel gratul\u00e1lt a szerencs\u00e9s ap\u00e1nak: de Leopold papa r\u00e9szben a tengeribetegs\u00e9ggel, r\u00e9szben m\u00e9g mindig a kofferok sz\u00e1mol\u00e1s\u00e1val volt elfoglalva.<\/p>\n\n\n\n V\u00e9gre partra sz\u00e1lltak Velenc\u00e9ben. A parton a der\u00e9k Wider-csal\u00e1d hozz\u00e1tartoz\u00f3i v\u00e1rt\u00e1k \u0151ket. Ahogy nekem ezt Wolfgang vagy t\u00edz-tizen\u00f6t \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb elmes\u00e9lte, a jelenet nem lehetett eg\u00e9szen mindennapi. Velenc\u00e9ben farsang van: \u00e1larc, domin\u00f3, r\u00e9szeg lampion, sustorg\u00f3 f\u00e1klya, utcai t\u00e1nc, bolond bacchan\u00e1lia minden\u00fctt. A sekresty\u00e9s is p\u00e1link\u00e1s n\u00f3t\u00e1kat d\u00fadol, mik\u00f6zben a pen\u00e9szes miseruh\u00e1kat simogatja bele az \u00f3ri\u00e1si lapos fi\u00f3kba; a haj\u00f3\u00e1llom\u00e1sokon a fin\u00e1ncok cs\u00e1mcsog\u00f3 puszikkal k\u00f6sz\u00f6nik meg a csemp\u00e9sz-\u00e1rub\u00f3l r\u00e1juk es\u0151 h\u00e1nyadot, \u00e9s minden jogi tekint\u00e9ly\u00fcket csak k\u00f3bor kuty\u00e1kra pazarolj\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n K\u00f6zben a parton ott \u00e1ll a der\u00e9k n\u00e9met csal\u00e1d, Wider\u00e9k, a vil\u00e1g legkedvesebb, legszolg\u00e1latk\u00e9szebb, legbecs\u00fcletesebb emberei. Leopold papa egy \u00e9leten \u00e1t nem gy\u0151zte dics\u00e9rni \u0151ket. De h\u00e1t aff\u00e9le purit\u00e1n, rendes polg\u00e1ri emberek, akik el\u00e9g furcs\u00e1n festenek r\u00e9szeg matr\u00f3zok, paradicsom-paprika form\u00e1j\u00fa viaszorrok \u00e9s handaband\u00e1z\u00f3, kik\u00f6t\u0151i talj\u00e1n madonn\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n A parton k\u00e9t id\u0151sebb \u00far \u00e1llt, \u00fagy, mintha legal\u00e1bbis d\u00edsz\u0151rs\u00e9gen teljes\u00edten\u00e9nek szolg\u00e1latot Nagy Frigyes test\u0151rs\u00e9g\u00e9b\u0151l, \u00e9s a gondol\u00e1b\u00f3l maga a kir\u00e1ly sz\u00e1llna ki, aranygombos p\u00e1lc\u00e1j\u00e1val \u00e9s h\u00e1romsz\u00f6glet\u0171 kalappal selyemsz\u00e1l\u00fa par\u00f3k\u00e1j\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n Az egyik \u00far sz\u00e1raz volt, a m\u00e1sik egy kicsit, de nagyon kicsit mosolyg\u00f3s. Merevek, mint a b\u00e1bok. A \u201esz\u00e1raz\u201d-Widernek apr\u00f3 szem\u00fcvege van \u00e9s kurta, \u0151szes fogkefebajusza: az arc valahol egy udvari tan\u00e1csos \u00e9s p\u00f3zosan higgadt, el\u0151kel\u0151 belgy\u00f3gy\u00e1sz-professzor k\u00f6z\u00f6tt helyezhet\u0151 el. Ha egy r\u00e9szeg csirkefog\u00f3 v\u00e1ratlanul beleharmonik\u00e1zik a f\u00fcl\u00e9be, v\u00e9nkisasszonyos \u00e9s fojtott idegess\u00e9ggel megigaz\u00edtja a vatt\u00e1t, melyet j\u00f3 el\u0151re beledugott; mikor egy pappendekli pusk\u00e1b\u00f3l f\u00e9l font pattogatott kukoric\u00e1t l\u0151nek a fej\u00e9re, a leggazdas\u00e1gosabb \u00e9s legtakar\u00e9kosabb mozdulatokkal tiszt\u00edtja le a fej\u00e9r\u0151l, t\u00fckr\u00f6t vesz el\u0151 \u2013 hatalmas n\u00e9gyes-sz\u00e1m van a h\u00e1t\u00e1ra m\u00e1zolva, otthon sz\u00e1mozva vannak a t\u00fckr\u00f6k, rend a lelke mindennek \u2013, \u00e9s reszket\u0151 ujjakkal egyenesre igaz\u00edtja v\u00e1laszt\u00e9k\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n A \u201emosolyg\u00f3s\u201d \u2013 de mint mondtam, ezt a mosolyg\u00e1st nem kell t\u00fals\u00e1gosan komolyan venni \u2013 ebben a pillanatban \u00f3ri\u00e1si cs\u00f3kot kapott egy kacag\u00f3, fantasztikus maskar\u00e1ban arra viharz\u00f3 n\u0151t\u0151l. A n\u0151 sz\u00e1ja, arca, olvad\u00f3 \u00e1larca csupa fest\u00e9k, \u00fagyhogy a cs\u00f6ppnyi mosoly is elt\u0171nik a m\u00e1sik Wider (vagy Wider-rokon) arc\u00e1r\u00f3l (k\u00fcl\u00f6nben pofaszak\u00e1lla van), \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesetten, mintha az Utols\u00f3 \u00cdt\u00e9leten adt\u00e1k volna kez\u00e9be a pokolba-utal\u00f3 c\u00e9dul\u00e1t: \u00fagy veszi \u00e1t a n\u00e9gyes sz\u00e1m\u00fa csal\u00e1di t\u00fckr\u00f6t szomsz\u00e9dja kez\u00e9b\u0151l, aki tov\u00e1bbra is igyekszik megtartani szoborszer\u0171, m\u00e1rv\u00e1nyos modor\u00e1t a farsangi forgatagban.<\/p>\n\n\n\n Ekkor k\u00f6t\u00f6ttek ki Mozart\u00e9k. A kis Wolfgang, aki olyan j\u00f3sz\u00edv\u0171 volt, amilyen bolondos, azt hitte, hogy a pofaszak\u00e1llas Widernek a foga v\u00e9rzik, att\u00f3l olyan piros, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n sz\u00e9th\u00e1nyta volna a kik\u00f6t\u0151 \u00f3ri\u00e1si k\u0151kock\u00e1in az eg\u00e9sz poggy\u00e1szt, csakhogy megtal\u00e1lja az orvoss\u00e1gos dobozt, \u00e9s seg\u00edtsen a v\u00f6r\u00f6sre ping\u00e1lt b\u00e1csin.<\/p>\n\n\n\n Apr\u00f3s\u00e1g, de feljegyzem \u00f6nnek. A kis Wolfgang \u2013 lehet, hogy akkor is \u201ekicsi\u201d-nek fogom nevezni, mikor a rekviemet \u00edrja \u2013, sz\u00f3val a kis Wolfgang \u00fagy l\u00e1tta, hogy az apja kev\u00e9s borraval\u00f3t ad a gondol\u00e1snak, akivel egy\u00fctt \u00e9nekeltek, \u00e9s felkapta a leveg\u0151be, \u00fagy hogy a \u201ehaj\u00f3\u201d majdnem felfordult. Erre Wolfgang beleny\u00falt a saj\u00e1t zseb\u00e9be \u2013 a pap\u00e1ja mindig adott neki k\u00f6lt\u0151p\u00e9nzt \u2013, \u00e9s ami csak volt benne: egybe mind odaadta a gondol\u00e1snak. Mikor a papa halkan felszisszent (az\u00e9rt halkan, mert m\u00e9g er\u0151sen a tengeribetegs\u00e9g hat\u00e1sa alatt \u00e1llt), \u00e9s egy morcos gesztussal meg akarta akad\u00e1lyozni a \u201et\u00falz\u00e1st\u201d: m\u00e1r k\u00e9s\u0151 volt.<\/p>\n\n\n\n No de a botr\u00e1nyok Wolferllel m\u00e9g csak most kezd\u0151dtek. Mik\u00f6zben a papa, \u00e9s a pattogatott kukoric\u00e1t\u00f3l, meg fest\u00e9kes cs\u00f3kt\u00f3l feld\u00fch\u00f6s\u00edtett Widerek ism\u00e9t a kofferokat sz\u00e1molt\u00e1k: a gondol\u00e1s, a b\u00fas\u00e1s borraval\u00f3val zseb\u00e9ben, karon ragadta Wolferlt \u00e9s egy kocsma fel\u00e9 hurcolta. Wolfgangnak egy pillanatra meg\u00e1llt a sz\u00edve ver\u00e9se, de ment. A sz\u00fcl\u0151k \u00e9s a velencei h\u00e1zigazd\u00e1k nem vett\u00e9k \u00e9szre. Sose felejtem el, ahogy ezt a jelenetet \u00e9s ezt a pillanatot Wolfgang nekem elmes\u00e9lte:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Tele voltam b\u0171ntudattal. Milyen h\u00e1l\u00e1tlan vagyok! Ap\u00e1m miattam v\u00e1llalja az utaz\u00e1s minden f\u00e1radalm\u00e1t, \u00e9s \u00e9n az els\u0151 cig\u00e1ny ladikossal elsz\u00f6k\u00f6m! \u00c9s ezek a der\u00e9k Widerek: itt \u00e1lltak poszton, mindenki r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt rajtuk, k\u00e1lvinista pr\u00e9dik\u00e1torok egy pog\u00e1ny orgia k\u00f6zep\u00e9n, de az\u00e9rt egy tapodtat sem mozdultak volna, csak \u00e1lltak tov\u00e1bb, t\u0171rve a boh\u00f3cok r\u00f6ppenty\u0171it, \u2013 mi\u00e9rt? Hogy nekem tegyenek j\u00f3t. \u00c9s \u00e9n fak\u00e9pn\u00e9l hagyom \u0151ket, arr\u00f3l nem is besz\u00e9lve, hogy a miattam val\u00f3 agg\u00f3d\u00e1st\u00f3l majdhogy s\u00e1rgas\u00e1got nem kaptak, mint k\u00e9s\u0151bb megtudtam. Azon k\u00edv\u00fcl akkor m\u00e9g bolond katolikus voltam, \u00e9s minden pillanatban \u00fagy \u00e9reztem, hogy egyenesen az \u00f6rd\u00f6g karj\u00e1n rohanok a k\u00e1rhozatba. \u00c9s! \u00c9s! Elv\u00e9gre zen\u00e9sz vagyok, nekem minden pillanatban orgon\u00e1lni \u00e9s kompon\u00e1lni kell \u2013 \u00edgy h\u00e1t a mulatoz\u00e1s: b\u0171n.<\/p>\n\n\n\n Eff\u00e9le k\u00ednosan fojtogat\u00f3 \u00e9s szorong\u00f3 \u00e9rz\u00e9seim voltak, mikor a haj\u00f3ssal elsz\u00f6ktem ap\u00e1m \u00e9s a Widerek el\u0151l.<\/p>\n\n\n\n Persze volt m\u00e9g sokf\u00e9le egy\u00e9b \u00e9rz\u00e9sem is. P\u00e9ld\u00e1ul az, hogy nekem itt a helyem: ahol szerelem van, zene van, szabad \u00e9let van. K\u00e9s\u0151bb egy Casanova vagy ehhez hasonl\u00f3 nev\u0171 figur\u00e1val tal\u00e1lkoztam, az s\u00e1t\u00e1ni rekedt hangon azt s\u00fagta a f\u00fclembe, hogy \u201ed\u00e9mon\u201d vagyok. Furcsa m\u00f3don ezt a sz\u00f3t tizenn\u00e9gy, tizen\u00f6t \u00e9ves koromban m\u00e9g nem ismertem, \u00fagyhogy egy utcai antikv\u00e1riusn\u00e1l az olasz sz\u00f3t\u00e1rban megn\u00e9ztem. A magyar\u00e1zat, be kell vallanom, valahogy illett r\u00e1m. Ezt sz\u00fcleim is tudt\u00e1k r\u00f3lam. Hogy mag\u00e1t a sz\u00f3t ismert\u00e9k-e, nem tudom, se ap\u00e1mt\u00f3l, se any\u00e1mt\u00f3l sose hallottam, de hogy ilyesminek n\u00e9ztek, mint ami abban az \u00f3cska lexikonban \u00e1llt a D-bet\u0171s oldalon, az egyszer biztos. Tudtam \u00e9s l\u00e1ttam, hogy egyr\u00e9szt \u00f6r\u00fclnek a dolognak, m\u00e1sr\u00e9szt f\u00e9lnek t\u0151le. Viszont ha egyszer ilyen D-bet\u0171s fick\u00f3 vagyok: tal\u00e1n nem oly szigor\u00faan k\u00f6telez\u0151ek r\u00e1m n\u00e9zve a negyedik parancsolat kem\u00e9ny szavai. Sok-sok lelki k\u00fczdelmem volt ezzel kapcsolatban. Bizony\u00e1ra lesznek is, a s\u00edrig.<\/p>\n\n\n\n \u00c9s mi t\u00f6rt\u00e9nt, mikor elsz\u00f6ktem ott a kik\u00f6t\u0151ben a gondol\u00e1ssal? Oly jellemz\u0151 volt \u2013 tal\u00e1n eg\u00e9sz \u00e9letemben mindig csak eff\u00e9le dolgok t\u00f6rt\u00e9ntek velem.<\/p>\n\n\n\n 50.<\/p>\n\n\n\n Wolfgang egy koldus heged\u0171j\u00e9n j\u00e1tszik; B\u0171ntudattal, \u201eel\u00e1rulva\u201d sz\u00fcleimet, vall\u00e1somat \u00e9s zenei tehets\u00e9gemet, k\u00f6vettem a pof\u00e1t. Az els\u0151 utcasarkon tal\u00e1lkozik egy bar\u00e1tj\u00e1val, \u00f6sszecs\u00f3kol\u00f3znak, hejehuj\u00e1znak, valami barb\u00e1r dialektusban ord\u00edtoznak, mire \u00e9n szer\u00e9nyen le\u00fcl\u00f6k egy sarokk\u0151re, magam al\u00e1 ter\u00edtve gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en kivasalt zsebkend\u0151met, nehogy felf\u00e1zzam, sz\u00fcleim \u00edgy tan\u00edtott\u00e1k, gondolatban m\u00e9g bocs\u00e1natot is k\u00e9rtem a mam\u00e1t\u00f3l, hogy ilyen piszkos \u00faton, ilyen piszkos k\u0151re pazarlom sz\u00e9p csipkezsebkend\u0151j\u00e9t. \u00c9s? \u2013 a gondol\u00e1s elt\u0171nik. Otthagyott, elfelejtett, mintha a vil\u00e1gon se lettem volna. \u00c9rdemes volt ez\u00e9rt b\u0171nbe esnem! A legborzaszt\u00f3bb az volt, hogy nem tudtam, hol vagyok! (Pedig Wider\u00e9kn\u00e9l kell eb\u00e9delnem, \u00e9s valami olyasmit is mondtak, hogy este oper\u00e1ba megy\u00fcnk.) S\u00edrtam. \u00d3, \u00e9n nagyon sokat s\u00edrtam, t\u00f6bbet, mint az emberek \u00e1lmodj\u00e1k, an\u00e9lk\u00fcl, hogy az olcs\u00f3 \u00e9rzelg\u00e9sre a legcsek\u00e9lyebb hajlamom is lett volna.<\/p>\n\n\n\n Pr\u00f3b\u00e1ltam a rosszul, s\u0151t sehogy se vil\u00e1g\u00edtott sz\u0171k utc\u00e1kon a kik\u00f6t\u0151h\u00f6z visszatal\u00e1lni. Egy fordul\u00f3n\u00e1l heged\u00fcl\u0151 koldusba \u00fctk\u00f6ztem. Vajon kiknek heged\u00fclt, \u00e9s honnan v\u00e1rt alamizsn\u00e1t? Az utca vaks\u00f6t\u00e9t, a toronymagas h\u00e1zak vasal\u00f3deszka-zsalug\u00e1terei csukva, a szomsz\u00e9dban vasr\u00e1csos kert, a kapun\u00e1l egy port\u00e1s b\u00f3biskol, mintha kopasz fej\u00e9t horgonyk\u00e9nt akarn\u00e1 a kan\u00e1lisba ereszteni \u2013 k\u00f6zben a z\u00e1rt ablakokb\u00f3l f\u00e9ny sziv\u00e1rog, dorb\u00e9zol\u00f3 banda r\u00e9szeg hangjai sz\u0171r\u0151dnek fel\u00e9m.<\/p>\n\n\n\n Elveszem a koldus heged\u0171j\u00e9t, \u00e9s magam kezdek j\u00e1tszani rajta.<\/p>\n\n\n\n Elj\u00e1tszottam minden f\u00e1jdalmamat, eml\u00e9kezetemben tartva ap\u00e1m nagyon is okos leck\u00e9j\u00e9t, hogy az \u00e9rzelmeket sosem szabad t\u00falz\u00e1sba vinni. Ilyen gyerek voltam: kamaszos hev\u00fclettel l\u00e1zadoztam a sz\u00fcl\u0151i zsarnoks\u00e1g ellen, \u00e9s mikor egy koldus heged\u0171j\u00e9n kifejeztem keserves csal\u00f3d\u00e1somat a gondol\u00e1s h\u0171tlens\u00e9g\u00e9r\u0151l, minden taktusn\u00e1l vigy\u00e1ztam, hogy ap\u00e1m ne mondhassa: \u201eez m\u00e1r orden\u00e1r\u00e9 sz\u00edvhasogat\u00e1s, pfuj!\u201d<\/p>\n\n\n\n Az olasz koldus persze azt hitte, hogy r\u00e9szeg farsangol\u00f3 vagyok; \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1m, mint a bolondra. Egyszer\u0171en az\u00e9rt, mert minden besz\u00e9lget\u00e9s \u00e9s ismerked\u00e9s elej\u00e9n kedves voltam, gyerek voltam, udvarias voltam, szer\u00e9ny voltam \u2013 \u00e9s erre koldusok \u00e9s tr\u00f3n\u00f6r\u00f6k\u00f6s\u00f6k egyform\u00e1n azt hitt\u00e9k: no h\u00e1t ez egy l\u00fcke kis boci, ennek esze, sz\u00edve tejbegr\u00edz. Viszont mikor m\u00e1snap zongor\u00e1ztam nekik, leesett az \u00e1lluk, hogy \u201en\u00e9! a l\u00fcke boci, hogy mer ilyen\u2026 ilyen \u2026 n\u00e9zd, \u00e9n is elfelejtettem azt a Casanova-f\u00e9le D-bet\u0171s sz\u00f3t\u2026 sz\u00f3val, hogy mer ilyen D-bet\u0171s dolgokat csin\u00e1lni.\u201d<\/p>\n\n\n\n Tal\u00e1n \u00e9letem legszebb, legkedvesebb m\u0171ve volt, amit ott a koldus heged\u0171j\u00e9n r\u00f6gt\u00f6n\u00f6ztem. Nem \u00edrtam le, mindig ut\u00e1ltam a dolgokat le\u00edrni: de k\u00e9s\u0151bb sz\u00e1z \u00e9s sz\u00e1z helyen feldolgoztam ezeket a t\u00e9m\u00e1kat.<\/p>\n\n\n\n Sikerem is ritk\u00e1n volt az \u00e9letben akkora, mint itt, a koldus szomor\u00fa \u0151rhely\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n Alig p\u00e1r perce, hogy heged\u00fcl\u00f6k, k\u00fcszk\u00f6dve minden b\u0151g\u0151masin\u00e1ba val\u00f3 b\u00e1natommal, \u00e9s ap\u00e1m hangfog\u00f3s zenei rendj\u00e9vel \u2013 mikor k\u00e9t ir\u00e1nyb\u00f3l is nagy ricsajt, vad l\u00e1rm\u00e1t hallok. Tal\u00e1n mondtam m\u00e1r neked, hogy az utcasarkon egy \u00f3cska b\u00e9rh\u00e1z-f\u00e9le meredezett, valamivel od\u00e9bb meg egy el\u0151kel\u0151 kis park l\u00e1ndzsar\u00e1csos ker\u00edt\u00e9s\u00e9t l\u00e1ttam. Egyszerre csak felv\u00e1g\u00f3dik a palota kapuja, nyers f\u00e9ny sz\u00f3r\u00f3dik az utc\u00e1ra \u00e9s a f\u00e1kra, kiront egy n\u0151 \u2013 eddig m\u00e9g \u00e1lmomban se tudtam volna elk\u00e9pzelni, hogy ilyesmi val\u00f3ban l\u00e9tezik a vil\u00e1gban.<\/p>\n\n\n\n \u00d3ri\u00e1si frizur\u00e1j\u00e1n piros pap\u00edrtorony; v\u00e1lla, karja, keble h\u00f3feh\u00e9r \u00e9s meztelen; ami a test\u00e9n van, nem is ruha, hanem b\u00edborv\u00f6r\u00f6s fut\u00f3sz\u0151nyeg, sz\u00e1zszor k\u00f6r\u00fcltekerve rajta, feszesen, \u00e9s valahol a sz\u00edve alatt \u00f3ri\u00e1si csattal \u00f6sszet\u0171zve. Szeg\u00e9lye, az ikr\u00e1ja k\u00f6r\u00fcl: toll vagy hab, vagy hermelin \u2013 mit tudom \u00e9n? A n\u0151szem\u00e9ly odarohan hozz\u00e1m, kez\u00e9ben borospoh\u00e1rral, ujj\u00e1n kelbimb\u00f3-form\u00e1j\u00fa gy\u0171r\u0171kkel, \u00f6sszecs\u00f3kol, itallal k\u00edn\u00e1l, \u00e9gig magasztalja a muzsik\u00e1mat, \u00e9s m\u00e1ris hurcol be a kertkapun a palot\u00e1ba. K\u00f6zben az eg\u00e9sz t\u00e1rsas\u00e1g kirohant, \u00e9ljeneznek, v\u00e1llukra kapnak, \u00e9s \u2013 persze hogy ez tetszett nekem legjobban \u2013 r\u00f6gt\u00f6n \u00e9neklik k\u00f3rusban, amit el\u0151bb heged\u00fcltem: b\u00fcd\u00f6s j\u00f3 f\u00fcl\u00fck van, \u00e9s a g\u00e9g\u00e9j\u00fck k\u00f6r\u00fcl sincs komolyabb hiba.<\/p>\n\n\n\n No de h\u00e1t ez m\u00e9g nem is volna k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben \u00e9rdekes egy velencei karnev\u00e1l alkalm\u00e1val \u2013 folytatta Wolfgang a t\u00f6rt\u00e9netet. F\u00e9lig gyermekes, f\u00e9lig \u00f6reguras \u00ednyencs\u00e9ggel szeretett egy j\u00f3 poh\u00e1r bor vagy \u201epuncserl\u201d mellett mes\u00e9lgetni, anekdot\u00e1zni, pletyk\u00e1zni. \u2013<\/p>\n\n\n\n Miel\u0151tt m\u00e9g a kis parkon \u00e1t behurcoltak volna a m\u00e1rv\u00e1nyos vill\u00e1ba, kiszakad a s\u00f6t\u00e9t b\u00e9rh\u00e1z kapuja (\u00e9n legal\u00e1bbis annak n\u00e9ztem), \u00e9s egy sereg fantasztikus v\u00e9nember \u00f6z\u00f6nlik ki rajta, egyforma ruh\u00e1ban, betegeket vagy rabokat szoktak \u00edgy \u00f6lt\u00f6ztetni odahaza n\u00e1lunk. Lehet, hogy valami szeg\u00e9nyh\u00e1z vagy aggok menhelye volt. Ezek ut\u00e1n a sz\u00f3 szoros \u00e9rtelm\u00e9ben, \u00e9s a had\u00e1szat leghivatalosabb szab\u00e1lyai szerint t\u00e1mad\u00e1st ind\u00edtanak az \u00fari t\u00e1rsas\u00e1g ellen, hogy engem elraboljanak!<\/p>\n\n\n\n A b\u00f3biskol\u00f3 port\u00e1s m\u00e9g erre a l\u00e1rm\u00e1ra sem \u00e9bredezett. ha a feje a kan\u00e1lisba esik, bizony\u00e1ra azt hitt\u00e9k volna a sz\u00e1jt\u00e1t\u00f3k, hogy valami s\u00fctni val\u00f3 t\u00f6k pottyant a v\u00edzbe egy kofa-haj\u00f3r\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n Ami engem illet, \u00e9ppen csak hogy sz\u00e9t nem t\u00e9ptek. De most hallgasd meg, milyen fura isten-\u00e1llatai ezek a babon\u00e1s lag\u00fanai cig\u00e1nyok! Egyszerre csak megsz\u00f3lal a harang a szomsz\u00e9d templomban. Abban a pillanatban n\u00e9ma cs\u00f6nd, engem leejtenek a f\u00f6ldre, szerencse, hogy valami p\u00e1rn\u00e1s vir\u00e1g\u00e1gyra estem \u2013 h\u00e1nyj\u00e1k magukra a keresztet, \u00e9n naiv gyermek, a koldus heged\u0171j\u00e9t tapogatom, nem t\u00f6rt-e el, nem repedt-e meg, mert h\u00e1t a sz\u00edvem volt benne, szent hangszer volt sz\u00e1momra minden heged\u0171, ez m\u00e9g hozz\u00e1 egy szerencs\u00e9tlen koldus\u00e9 volt.<\/p>\n\n\n\n Mik\u00f6zben a harang csak sz\u00f3lt-sz\u00f3lt tov\u00e1bb \u2013 el\u00e9g fura egy harang: volt abban falusi l\u00e9lekharang, salzburgi harangj\u00e1t\u00e9k meg nagyk\u00e9p\u0171 bim-bam-bum \u00f3ra\u00fct\u00e9s \u2013, sz\u00f3val, m\u00edg nagyban veri a mag\u00e1\u00e9t ez a soksz\u00edn\u0171 harang: a \u201en\u0151\u201d ism\u00e9t hozz\u00e1m rohan. K\u00f6zben \u00f3ri\u00e1si fekete selyemdomin\u00f3t bor\u00edtott mag\u00e1ra, nyakon ragad, mint egy kutyak\u00f6lyk\u00f6t a tark\u00f3ja b\u0151r\u00e9n\u00e9l, \u00e9s visz egyenesen a templomba.<\/p>\n\n\n\n Furcsa egy processzi\u00f3 volt ez a mi kett\u0151nk\u00e9, mondhatom. \u00c9n a vill\u00e1t\u00f3l a templomig, s\u0151t a templom padj\u00e1ban is: a kurtiz\u00e1n \u00f3ri\u00e1si fekete lebernyege alatt voltam. Te szememre szoktad h\u00e1nyni, hogy no-no, Wolferl, ne f\u00fcllents, elragad a k\u00e9pzel\u0151er\u0151d, \u00e9s ebben egy kicsit igazad van, de most: nem l\u00f3d\u00edtok. A n\u0151 mag\u00e1hoz szor\u00edtott, \u00e9s vitt a parf\u00fcmg\u0151z\u00f6s klepetusa alatt, \u00e9n meg csetlettem-botlottam mellette, szorongatva a koldus megmentett heged\u0171j\u00e9t. A h\u00f6lgy nyilv\u00e1n ivott m\u00e1r valamit, de a szesz \u00fagy l\u00e1tszik, csak a ked\u00e9ly\u00e9re hatott, nem a l\u00e1b\u00e1ra, mert a legnagyobb biztons\u00e1ggal vezette. \u00c9n voltam az, aki minden pillanatban majd orra buktam, lelki z\u0171rzavaromr\u00f3l nem is besz\u00e9lve.<\/p>\n\n\n\n Mi van ap\u00e1mmal \u00e9s any\u00e1mmal? Szeg\u00e9ny koldusnak mikor adom vissza a heged\u0171j\u00e9t? \u201eA h\u0171tlen gondol\u00e1sra\u201d \u00edrt sz\u00f3l\u00f3szon\u00e1t\u00e1mat se v\u00e9geztem m\u00e9g be, pedig rettent\u0151en szerettem volna befejezni. A n\u0151 melege, szaga, k\u00f6zels\u00e9ge, ruh\u00e1ja, teste, hozz\u00e1 az illatos s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g a ropog\u00f3, suhog\u00f3 pal\u00e1st alatt: \u00fagy sz\u00e9d\u00edtett, ahogy It\u00e1lia minden nekt\u00e1rja nem tudott volna sz\u00e9d\u00edteni. Ugyanakkor s\u00edrni szerettem volna, bizony\u00e1ra s\u00edrtam is, mert \u00e9reztem, hogy ha any\u00e1m ezt l\u00e1tn\u00e1, k\u00e9ts\u00e9gbeesne, \u00e9s nekem nem is siker\u00fclne elhitetnem vele, hogy ezekben a pillanatokban t\u00f6bbet gondoltam r\u00e1 \u00e9s sz\u00e9pen vasalt zsebkend\u0151j\u00e9re, mint erre a n\u0151re. De hiszen templomba megy\u00fcnk, oda h\u00edvott a harangsz\u00f3 \u2013 nyugtatgattam h\u00e1borg\u00f3 lelkiismeretemet.<\/p>\n\n\n\n Egyszerre csak ott \u00fcltem egy templom padj\u00e1n, \u201epog\u00e1ny\u201d k\u00eds\u00e9r\u0151n\u0151m m\u00e9g mindig betakart, de az\u00e9rt id\u0151nk\u00e9nt egy-egy mozdulattal laz\u00edtott a k\u00f6peny\u00e9n, \u00e9s \u00edgy valamit l\u00e1ttam. Olt\u00e1rkend\u0151ket, n\u00e1dsz\u00e1lv\u00e9kony gyerty\u00e1kat, egy sz\u00f3sz\u00e9k dug\u00f3h\u00faz\u00f3-l\u00e9pcs\u0151j\u00e9t, toj\u00e1sdad szentk\u00e9peket, melyeknek a r\u00e1m\u00e1ja csillogott, de a k\u00e9pek feket\u00e9k voltak, mint a betlehemes gyerekek k\u00f6z\u00fcl a szerecsen kir\u00e1ly pof\u00e1ja.<\/p>\n\n\n\n (\u00c9rdekes: ap\u00e1m annyira megtan\u00edtott arra, hogy a m\u0171v\u00e9szetben ne t\u00falozzam az \u00e9rz\u00e9seket \u00e9s az ellent\u00e9teket, hogy m\u00e1r a val\u00f3s\u00e1gban is fegyelmeztem magam, d\u00fch\u00f6ngve \u00e9s elismer\u00e9ssel.)<\/p>\n\n\n\n A k\u00f3rusban \u00e9nekelni kezdtek, nagyon sz\u00e9pet \u00e9s nagyon sz\u00e9pen; \u00e9n meg a padban a domin\u00f3 \u00f3ri\u00e1s red\u0151zetei alatt hal\u00e1nt\u00e9kommal \u00e9reztem a velencei n\u0151 forr\u00f3 sz\u00edve dobog\u00e1s\u00e1t. Tal\u00e1n nem csak mint heged\u0171s, hanem mint fi\u00fa is tetszettem neki? \u00c9s erre m\u00e1r a saj\u00e1t sz\u00edvem dobog\u00e1s\u00e1t is kezdtem \u00e9rezni. M\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9lt a n\u0151 keble, m\u00e1sr\u00f3l a k\u00f3rus szent \u00e9neke. Ezek azok az ellent\u00e9tek, \u00e9letben \u00e9s m\u0171v\u00e9szetben, melyekr\u0151l a papa azt mondta, hogy nagyon hat\u00e1sosak ugyan, s\u0151t n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlenek, de \u201ediszkr\u00e9ci\u00f3val\u201d kell haszn\u00e1lni \u0151ket \u2013 az \u0151 szav\u00e1t id\u00e9zem.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Sokszor mondtam m\u00e1r neked, hogy eszem \u00e1g\u00e1ban sincs olyan \u00e9rz\u00e9seket \u00e9s gondolatokat tulajdon\u00edtani tizen\u00f6t \u00e9ves Amadeus-orgonista-kintornista-koldusheged\u0171s fejemnek, amilyeneket csak most \u00e9rzek \u00e9s most gondolok, harminc\u00e9ves koromban. De azt tudtam vil\u00e1gosan, f\u00e9lig kacagva, f\u00e9lig zokogva, hogy a csal\u00f3d\u00e1sok embere vagyok \u00e9s leszek. K\u00e9s\u0151bb err\u0151l besz\u00e9lgettem is egy olasz \u00edr\u00f3val: \u0151 egyenesen azt mondta (\u00e9rdekes, az \u00edr\u00f3k is mondanak n\u00e9ha j\u00f3t), hogy mindenfajta ki\u00e1br\u00e1ndul\u00e1s \u201epr\u00f3babab\u00e1ja\u201d leszek.<\/p>\n\n\n\n No h\u00e1t, mikor ott \u00fcltem a templomban, v\u00e1mon \u00e1tcsemp\u00e9szett kis csirkek\u00e9nt a farsangi donn\u00e1m k\u00f6penye alatt: olyan szerelmes voltam bel\u00e9 testileg-lelkileg, hogy azt csak kott\u00e1ban tudn\u00e1m veled k\u00f6z\u00f6lni. Ugyanakkor hasogatta a sz\u00edvemet az a mocskos gondol\u00e1s, akinek minden p\u00e9nzemet odaadtam, aki velem \u00e9nekelt, aki \u00f6ssze\u00f6lelt \u00e9s \u00f6sszecs\u00f3kolt, de otthagyott egyed\u00fcl az els\u0151 utcasarkon. Tudtam, hogy ebb\u0151l a nagyvil\u00e1gi n\u0151b\u0151l megint ilyen \u201egondol\u00e1s-hist\u00f3ria\u201d fog kerekedni \u2013 \u00e9n miatta m\u00e1ris f\u00fcty\u00fcl\u00f6k a Krisztus \u00f6t szent seb\u00e9re, de \u0151 majd csak: \u00e9nr\u00e1m.<\/p>\n\n\n\n Viszont valami furcsa j\u00f3zan gazd\u00e1lkod\u00e1si \u00f6szt\u00f6nt is \u00f6r\u00f6k\u00f6ltem ap\u00e1mt\u00f3l. Tudtam, hogy csak nevets\u00e9ges sv\u00e1b lurk\u00f3 lenn\u00e9k, ha \u00e1tadom magam a domin\u00f3 \u00f6rd\u00f6gi drap\u00e9ri\u00e1i k\u00f6z\u00f6tt a szerelemnek \u2013 de az\u00e9rt m\u00e9gis \u00e1tadtam magam: addig, m\u00edg egy keserves-sz\u00e9p \u00e1ria dallama meg nem \u00e9rett bennem. Ha m\u00e1r b\u0151g\u00f6k, ha m\u00e1r becsapnak, ha haj\u00f3sleg\u00e9nyek \u00e9s sz\u00e9plelk\u0171 kurtiz\u00e1nok sorba megcsalnak: minden egyes k\u00f6nnycseppemb\u0151l legal\u00e1bb hangjegy legyen! \u00c9s ezt az \u00e9n cs\u00f6k\u00f6ny\u00f6s \u201ePoldim\u201d-nak k\u00f6sz\u00f6nhetem \u2013 azzal Wolfgang felemelte pohar\u00e1t, \u00e9s k\u00e9pzeletben koccintott atyik\u00e1val. A szeme megtelt k\u00f6nnyel, majd nevetve megjegyezte: \u201eNagyon hasznos ellens\u00e9gem volt az \u00e9n \u00f6regem!\u201d \u2013 ezek ut\u00e1n velem is koccintott, bocs\u00e1natk\u00e9r\u0151 mosollyal.<\/p>\n\n\n\n Wolfgang nyughatatlans\u00e1ga fokozhatatlan volt. Retteg\u00e9s apj\u00e1t\u00f3l, k\u00e1bult szerelem, agg\u00f3d\u00e1s a koldus \u201eellopott\u201d heged\u0171je miatt, keser\u0171 \u00f6ng\u00fany, mert hitt a gondol\u00e1snak; k\u00f6zben fent a k\u00f3rusban valami gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 egyh\u00e1zi \u00e9nek, eg\u00e9szen nagyb\u0151jti jelleg\u0171, a velencei farsang k\u00f6zep\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n Odas\u00fagta a n\u0151nek \u2013 tal\u00e1n meg is cs\u00f3kolta? \u2013, hogy szeretn\u00e9 megismerni ezeket az \u00e9nekl\u0151 bar\u00e1tokat, vigye az \u00e9jf\u00e9li \u00e1jtatoss\u00e1g ut\u00e1n be vagy f\u00f6l hozz\u00e1juk.<\/p>\n\n\n\n Alighogy a zen\u00e9s szertart\u00e1snak v\u00e9ge volt, a n\u0151 csak \u00fagy felkiab\u00e1lt a templompadb\u00f3l a kih\u00fazott fi\u00f3khoz hasonl\u00f3, el\u0151reugr\u00f3 k\u00f3rusra: \u201ePadre Zuppo!\u201d \u2013 mintha valami cirkuszban voln\u00e1nak, \u00e9s most egy narancsot k\u00e9rne t\u00edz sorral feljebb \u00fcl\u0151 ismer\u0151s\u00e9t\u0151l. Wolfgangban megfagyott a v\u00e9r: h\u00e1t ezt is lehet It\u00e1li\u00e1ban? Bezzeg, ha Salzburgban valaki \u00e9ppen hogy csak megnyikkantotta a templompadot: az \u00e9rsek kitiltotta, mint aki az \u00f6rd\u00f6ggel cimbor\u00e1l, a parasztok meg cs\u00fafolt\u00e1k: bolh\u00e1val j\u00f6tt mis\u00e9re, nem \u00e1llta vakar\u00f3z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, az\u00e9rt roppant akkor\u00e1t az imadeszka.<\/p>\n\n\n\n Padre Zuppo a k\u00f3ruserk\u00e9ly p\u00e1rk\u00e1ny\u00e1ra t\u00e1maszkodik, \u00e9s elkezd sz\u00f6rny\u0171 basszus hangj\u00e1n t\u00e1rsalogni a n\u0151vel. A n\u0151 tov\u00e1bbra is lent a padban, a padre tov\u00e1bbra is fent a k\u00f3rusban. Az orgona \u00e9gbeny\u00fal\u00f3 s\u00edpjai valami k\u00e9m\u00e9nyf\u00e9le sz\u0171k beny\u00edl\u00f3ba szor\u00edtva.<\/p>\n\n\n\n Wolfgang nem t\u00e9rt mag\u00e1hoz. A templomb\u00f3l kivonul\u00f3 h\u00edvek h\u00e1nyj\u00e1k a keresztet, cuppog\u00f3 sz\u00e1jjal nyalogatj\u00e1k a v\u00e9rtan\u00faszobrok legpirosabbra festett tagjait \u2013 \u00e9s a domin\u00f3s h\u00f6lgy meg a padre zavartalanul besz\u00e9lgetnek tov\u00e1bb a f\u00f6ldszintr\u0151l az emeletre, az emeletr\u0151l a f\u00f6ldszintre. A \u201eviolonista\u201d sz\u00f3 is t\u00f6bbsz\u00f6r el\u0151fordult, mire Wolfgangnak nagyot dobbant a sz\u00edve, de azt\u00e1n f\u00e1jdalmas humorral mindj\u00e1rt ellen\u0151rizte mag\u00e1t. Nem biztos, hogy \u0151 az a \u201eviolonista\u201d \u2013 ebben a cig\u00e1ny v\u00edzi-zsibv\u00e1s\u00e1rban, a fene a talj\u00e1n fej\u00fcket \u2013 mindenki violonista! K\u00f6zben nevetett is: egy csirkefog\u00f3 gondol\u00e1s m\u00e1r akaratlanul m\u00fazs\u00e1ja lett egy heged\u0171sz\u00f3l\u00f3nak, ez az ismeretlen d\u00e1ma, aki a sz\u00f3 szoros \u00e9rtelm\u00e9ben elrabolta, szint\u00e9n egy \u00e1ri\u00e1t kompon\u00e1ltatott vele \u2013 most j\u00f6n a harmadik? Ez a p\u00e1ter vagy fr\u00e1ter ott az orgona k\u00f6ny\u00f6kl\u0151j\u00e9n fogja \u00fagy megb\u00e1ntani, hogy saj\u00e1t szent b\u00f3d\u00e9j\u00e1ban lesz k\u00e9nytelen a szak\u00e1ll\u00e1ba orgon\u00e1lni harmadik velencei b\u00e1nat\u00e1t?<\/p>\n\n\n\n \u00dagy l\u00e1tszik a \u201eviolonista\u201d m\u00e9giscsak \u0151 volt, mert a n\u0151 k\u00e9zen fogta \u00e9s hurcolta mag\u00e1val, most m\u00e1r szabadon, nem a domin\u00f3 illatos fekete s\u00e1tr\u00e1ban. A szeg\u00e9nyh\u00e1zi vagy menh\u00e1zi v\u00e9nek m\u00e1r nem harcoltak \u00e9rte, mint el\u00e9bb az utc\u00e1n, \u00e9pp\u00fagy elfeledkeztek r\u00f3la vall\u00e1sos \u00e1h\u00edtatukban, mint el\u00e9bb a gondol\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n Wolfgang nagyon b\u00f6lcsen mondta, hogy nevets\u00e9ges \u00e9s er\u0151ltetett dolog a gyerekkorba visszavet\u00edteni \u00e9s belemagyar\u00e1zni k\u00e9s\u0151bbi dolgokat: de az is k\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy ismerve saj\u00e1t jellem\u00e9t \u00e9s a velencei, p\u00e1rizsi, londoni, b\u00e9csi k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeket, valahogy meg\u00e9rezte: ez lesz itt a sorsa. Az els\u0151 utcasarkon \u00e9pp csak hogy a zene cs\u00e1sz\u00e1r\u00e1v\u00e1 nem koron\u00e1zz\u00e1k, a k\u00f6vetkez\u0151 utcasarkon meg egy szemetes-talyig\u00e1ba haj\u00edtj\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n Mivel a szeg\u00e9nyh\u00e1ziak t\u00f6bb\u00e9 nem t\u00f6r\u0151dtek vele: a n\u0151 tulajdona volt. Meddig? \u2013 merengett a gyermek.<\/p>\n\n\n\n Mikor a k\u00f3rusra vezet\u0151 l\u00e9pcs\u0151 alj\u00e1hoz \u00e9rtek, Wolfgang a szenteltv\u00edztart\u00f3 mellett egy kis pukkedlit csin\u00e1lt, \u00e9s \u00fagy, ahogy erre otthon tan\u00edtott\u00e1k, ujja hegy\u00e9t belem\u00e1rtotta a tengeri kagyl\u00f3t ut\u00e1nz\u00f3 m\u00e1rv\u00e1nyt\u00e1lba. A n\u0151 erre teljes erej\u00e9b\u0151l r\u00e1\u00fct\u00f6tt a kez\u00e9re, Wolfgangnak nem is volt ideje keresztet vetni, az a p\u00e1r jelk\u00e9pes v\u00edzcsepp is a padl\u00f3ra fr\u00f6csk\u00f6l\u0151d\u00f6tt. Mag\u00e1hoz sem t\u00e9rt az ijedts\u00e9gb\u0151l, \u00e9s a n\u0151 \u2013 k\u00f6ny\u00e9kig belem\u00e1rtva karj\u00e1t a szenteltv\u00edzbe, \u00e9s eg\u00e9sz marokkal keni a vizet Wolfgang arc\u00e1ra. \u201eHi\u00e1ba! It\u00e1lia: It\u00e1lia\u201d \u2013 mondta k\u00e9s\u0151bb merengve Wolfgang, mikor ezt az anekdot\u00e1t nagy r\u00e9szletess\u00e9ggel elmes\u00e9lte.<\/p>\n\n\n\n 51.<\/p>\n\n\n\n Wolfgang heged\u00fcl a p\u00e1tereknek<\/p>\n\n\n\n Tekerg\u0151s l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n valahogy feljutottak a k\u00f3rusra. Hossz\u00fa zsin\u00f3rokr\u00f3l olajl\u00e1mp\u00e1k l\u00f3gtak; az orgonas\u00edpok als\u00f3 v\u00e9ge csillogott a remeg\u0151 vil\u00e1goss\u00e1gban, a szak\u00e1llas fr\u00e1terek a legnagyobb kedvess\u00e9ggel fogadt\u00e1k, \u00e9s megk\u00e9rt\u00e9k, hogy j\u00e1tssz\u00e9k valamit.<\/p>\n\n\n\n \u201eItt! \u2013 mondta a h\u00f6lgy szenved\u00e9lyesen \u2013, j\u00e1tssz\u00e1l! Amit akarsz, ami eszedbe jut.\u201d Erre Wolfgang ism\u00e9t a n\u0151re n\u00e9zett, de most nem \u00fagy, mint az \u00e9desanyj\u00e1ra: a salzburgi k\u00f3rista-b\u00e9bib\u0151l egyszerre velencei Don Giovanni lett. Azon borzaszt\u00f3an meglep\u0151d\u00f6tt, hogy mikor a von\u00f3t a kez\u00e9be vette, a fekete meg feh\u00e9r szak\u00e1llas p\u00e1terek tapsoltak!<\/p>\n\n\n\n Biztosan valami egetver\u0151 szam\u00e1rs\u00e1got j\u00e1tszottam, mert nagyon szerelmes voltam, \u00e9s k\u00f6zben mindazt, amit alig p\u00e1r\u00f3r\u00e1s velencei ittl\u00e9tem alatt tapasztaltam, ki akartam fejezni. Mik\u00f6zben \u00e9n heged\u00fcltem, a n\u0151 let\u00e9rdelt \u00e9s kifordult szemmel az Ave M\u00e1ri\u00e1t im\u00e1dkozta, mint egy sz\u00edn\u00e9szn\u0151, aki igazi \u00e9rzelmek hi\u00e1ny\u00e1ban, a legbarokkabb grimaszokkal pr\u00f3b\u00e1lja ezt a bels\u0151 hi\u00e1nyt p\u00f3tolni. H\u00e1nyszor tal\u00e1lkoztam az\u00f3ta ilyesmivel! Ez is olyan \u201eHi\u00e1ba! It\u00e1lia: It\u00e1lia\u201d-dolog volt sz\u00e1momra. \u00c9n vallom, vallom, von\u00f3val, h\u00farral, mollal, d\u00farral az \u00e9gi \u00e9s f\u00f6ldi szerelmet: ez meg itt mint valami kirakatbeli, b\u00edborba \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt b\u0171nb\u00e1n\u00f3 Magdolna t\u00e9rdepel \u00e9s im\u00e1dkozik.<\/p>\n\n\n\n Nem tudom, hogy el\u0151kel\u0151 hercegn\u0151 volt-e vagy a fr\u00e1terek voltak szokatlanul udvariasak: az egyik \u00f6reg valahonnan egy k\u00f6v\u00e9r p\u00e1rn\u00e1t ker\u00edtett el\u0151, \u00e9s a n\u0151 t\u00e9rde al\u00e1 dugta. A m\u00e1sik sz\u00f3rakozottan t\u00f6r\u00fclgette egy ronggyal az orgona billenty\u0171it, de l\u00e1tszott, hogy nem tudja, mit csin\u00e1l: bajusza alatt az \u00e9n \u00e1ri\u00e1mat d\u00fadolta, el\u00e9gikus mosollyal az arc\u00e1n. Egyszerre csak v\u00e9letlen\u00fcl r\u00e1l\u00e9pett a ped\u00e1lra, botlott egyet, tenyer\u00e9vel a billenty\u0171zetre esett, mire valami pokolian disszon\u00e1ns akkord szakadt bele a templom cs\u00f6ndj\u00e9be. A hal\u00e1lra r\u00e9m\u00fclt fr\u00e1ter egy pillanat alatt ezer keresztet h\u00e1nyt a mell\u00e9re, komikus t\u00falz\u00e1ssal integetett \u00e9s hajladozott fel\u00e9m, hogy bocs\u00e1ssam meg neki. Milyen \u00f3ri\u00e1si volt meglepet\u00e9se, mikor \u00e9n abban a pillanatban egy virtu\u00f3z fog\u00e1ssal ezt az akkordot v\u00e1gtam ki a koldus heged\u0171j\u00e9n, majd gondosan felbontva a pokoli \u201eharm\u00f3ni\u00e1t\u201d minden egyes sz\u00e1l\u00e1ra, v\u00e9ges-v\u00e9gig belesz\u0151ttem szerelmi vallom\u00e1somba.<\/p>\n\n\n\n Mikor v\u00e9ge volt, a p\u00e1terek \u00f6lelgettek, cs\u00f3kolgattak, a b\u0151r\u00f6m eg\u00e9szen feld\u00f6rzs\u00f6l\u0151d\u00f6tt a sok dr\u00f3tkefe-szak\u00e1llt\u00f3l, tapsoltak, \u00e9nekelt\u00e9k a t\u00e9m\u00e1imat, egy sz\u00e1z\u00e9ves \u00e9s mikul\u00e1sk\u00e9p\u0171 remete oda\u00fclt az orgon\u00e1hoz \u00e9s v\u00e1ltozatokat j\u00e1tszott \u2013 csak a n\u0151 nem akart felkelni p\u00e1rn\u00e1s imazs\u00e1moly\u00e1r\u00f3l. Elaludt? im\u00e1dkozott? kom\u00e9di\u00e1zott? szerelmes volt? \u2013 nem tudom.<\/p>\n\n\n\n \u00c9n tele voltam b\u0171ntudattal a szentaty\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt, bocs\u00e1natot is k\u00e9rtem, hogy ilyen szem\u00e9rmetlen\u00fcl vil\u00e1gias dallamokat j\u00e1tszottam, de h\u00e1t (It\u00e1lia: It\u00e1lia!) \u2013 ezek a virgonc aggasty\u00e1nok a szemembe r\u00f6h\u00f6gtek, f\u00f6l\u00e9nyesen legyintettek, \u00e9s a legk\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151bb \u00f6sszhangzattani k\u00e9rd\u00e9sekkel ostromoltak. \u00dagy festett, mintha \u0151k lettek volna a gyerekek, \u00e9s \u00e9n a szak\u00e1llas zenetan\u00edt\u00f3. Oda\u00fcltettek az orgon\u00e1hoz, ezt-azt j\u00e1tszatt\u00e1k velem, magyar\u00e1zatot k\u00e9rtek \u2013 \u00e9s mikor \u00e9n m\u00e9g mindig vonakodtam ennyire vil\u00e1gi hangzatokkal z\u00f6rgettetni a kis templom sz\u00ednes \u00fcvegablakait, az egyik k\u00e1mzs\u00e1s \u00f6reg megjegyzi:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Csak ne f\u00e9ljen, maestro angelico, mi m\u00e1r hetven \u00e9ve tapasztaljuk, hogy az Isten s\u00fcket vagy legal\u00e1bbis botf\u00fcl\u0171.<\/p>\n\n\n\n A t\u00f6bbiek hars\u00e1nyan kacagtak, \u00e9s \u00fajabb modul\u00e1ci\u00f3s \u00e9s kromatikus k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9gek ir\u00e1nt \u00e9rdekel\u0151dtek \u2013 val\u00f3s\u00e1gos eleven v\u00e1rfallal vettek k\u00f6r\u00fcl, m\u00edg az orgon\u00e1n ezt-azt megmutogattam nekik.<\/p>\n\n\n\n Be kell vallanom, hogy b\u0171n\u00f6sen megfeledkeztem ap\u00e1mr\u00f3l. Mikor a boldog sz\u00e9d\u00fcletb\u0151l kiss\u00e9 magamhoz t\u00e9rtem, j\u00f3zan szorong\u00e1ssal jelentettem ki a t\u00e1rsas\u00e1gnak, hogy most azt\u00e1n igaz\u00e1n mennem kell.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Hoh\u00f3! \u2013 ripakodott r\u00e1m a sz\u00e1z\u00e9ves orgonista, aki el\u0151bb a heged\u0171sz\u00f3l\u00f3mat vari\u00e1lta \u2013, maga nem ismeri a negyedik parancsolatot. Tiszteld heged\u0171det \u00e9s orgon\u00e1dat! \u2013 h\u00e1t nem \u00edgy van? \u2013 azzal k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett a v\u00e9n kapucinusokon, mire azok ism\u00e9t zs\u00edros tenyerekkel tapsoltak.<\/p>\n\n\n\n Ezek ut\u00e1n k\u00e9t meglepet\u00e9s v\u00e1rt r\u00e1m. Az egyik: hogy \u201ev\u00e9d\u0151n\u0151m\u201d \u2013 elt\u0171nt. F\u0171zzek sz\u00e9ljegyzeteket a dologhoz? Csak ism\u00e9teln\u00e9m magam. \u00dagyis tudod, mik lehettek \u00e9rz\u00e9seim. A m\u00e1sik: a J\u00f3isten tudja, honnan \u00e9s hogyan, megjelent k\u00e9t inasf\u00e9le velencei h\u00e1zigazd\u00e1mt\u00f3l, Wider\u00e9kt\u0151l, \u00e9s engem kerestek. Egy sz\u00f3t sem tudtak olaszul; \u00fagy \u00e1lltak egym\u00e1s mellett, mereven, valami le\u00edrhatatlan buta \u00e9s fens\u00e9ges k\u00e9ppel, mintha nemcsak ezeknek a muzsik\u00e1l\u00f3, v\u00e9n, k\u00e1mzs\u00e1s harm\u00f3nia-inyenceknek, hanem az eg\u00e9sz vil\u00e1gnak akartak volna hadat izenni.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Wolfgang! \u2013 mondta az egyik fertelmesen d\u00f6fk\u00f6d\u0151 szemekkel \u00e9s koromfekete kiflibajusszal. (Ha M\u00e1ria Ter\u00e9zi\u00e1nak csupa ilyen t\u00f6rzs\u0151rmestere van, m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta a mi b\u00e1jd\u00fas Ausztri\u00e1nk a vil\u00e1g ura!) Wolfgang! \u2013 ism\u00e9tli, \u00e9s keszty\u0171s kez\u00e9vel r\u00e1m mutat.<\/p>\n\n\n\n Az egyik orgonista vagy k\u00f3rista fr\u00e1ter elkacagja mag\u00e1t, tapsol, toporz\u00e9kol:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Br\u00e1v\u00f3, br\u00e1visszim\u00f3! Ez a legjobb farsangi maskara! Pr\u00edma! Primissima! \u00c9ljen a nyertes!<\/p>\n\n\n\n Az \u00f6regek mind verik a tenyer\u00fcket, szand\u00e1ljukkal csapkodj\u00e1k a k\u00f3rus rozoga haj\u00f3padl\u00f3j\u00e1t \u2013 ezt a hangot k\u00e9s\u0151bb is nagyon szerettem: ezt hallottam a sz\u00ednh\u00e1zakban.<\/p>\n\n\n\n A vasbajusz\u00fa, zordon kanbanya meg se rezd\u00fcl. Neki ezek az \u00f3cska, hittagad\u00f3, muzsik\u00e1l\u00f3 fr\u00e1terek a leveg\u0151n\u00e9l is kevesebbek. Csak \u00e1ll tov\u00e1bb, mint a b\u00f6lcsess\u00e9g h\u00e9t pill\u00e9re k\u00f6z\u00fcl az els\u0151.<\/p>\n\n\n\n Megsz\u00f3lal a m\u00e1sodik:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Amadeus! \u2013 de ez m\u00e1r nemcsak r\u00e1m mutatott keszty\u0171s kez\u00e9vel, hanem alaposan megmarkolta karomat, \u00e9s r\u00e1ngatott a l\u00e9pcs\u0151 fel\u00e9. Ez a f\u00e9rfi\u00fa is m\u00e9rhetetlen\u00fcl \u00fcnnep\u00e9lyes volt: ajk\u00e1t gy\u0171l\u00f6lettel \u00e9s megvet\u00e9ssel szor\u00edtotta \u00f6ssze, lefel\u00e9 l\u00f3g\u00f3 bajsz\u00e1val ugyanazt a hozz\u00e1f\u00e9rhetetlen \u00e9s megk\u00f6zel\u00edthetetlen vil\u00e1gmegvet\u00e9st fejezte ki, mint az a m\u00e1sik harcias \u00e9s b\u00e1lv\u00e1nyszer\u0171 lak\u00e1j a f\u00f6lfel\u00e9 kunkorod\u00f3 bajusz\u00e1val. Valahogy \u00fagy festettek a zen\u00e9l\u0151, boh\u00e9m bar\u00e1tok k\u00f6z\u00f6tt, mint gazd\u00e1ik a velencei kik\u00f6t\u0151ben, mikor meg\u00e9rkezt\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Mozart! \u2013 jelentette ki ism\u00e9t az els\u0151 lak\u00e1j, minden gy\u00e1szmise \u201eHarag Napja\u201d-hangj\u00e1t fel\u00fclm\u00falva.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Magvet\u0151 kiad\u00f3, Bp.,1957. (2. kiad\u00e1s 2 k\u00f6tetben: 1979; 3. kiad\u00e1s: 1998; 4. kiad\u00e1s: 2006) Szentkuthy Mikl\u00f3s: Divertimento \u2013 V\u00e1ltozatok Wolfgang Amadeus Mozart \u00e9let\u00e9re \u2013 \u2013 r\u00e9szlet \u2013 (4. kiad\u00e1s: 221.- 233.old.) 49. Meg\u00e9rkez\u00e9s Velenc\u00e9be; sz\u00f6k\u00e9s a gondol\u00e1ssal;lelkiismeret furdal\u00e1s; \u201eD\u201d-bet\u0171 A kis Wolfganggal nem lehetett b\u00edrni a cs\u00f3nakba sz\u00e1ll\u00e1sn\u00e1l. A kis haj\u00f3 m\u00e9g oda sem \u00fct\u0151d\u00f6tt […]<\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"parent":23,"menu_order":2,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"categories":[3],"class_list":["post-634","page","type-page","status-publish","hentry","category-regenyek"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/634","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=634"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/634\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":635,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/634\/revisions\/635"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/23"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=634"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=634"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
lelkiismeret furdal\u00e1s; \u201eD\u201d-bet\u0171<\/em><\/p>\n\n\n\n
a r\u00e9szeg kurtiz\u00e1nnal a templomban<\/p>\n\n\n\n