{"id":141,"date":"2020-10-05T16:32:00","date_gmt":"2020-10-05T16:32:00","guid":{"rendered":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/?page_id=141"},"modified":"2020-11-02T15:24:33","modified_gmt":"2020-11-02T15:24:33","slug":"mozart-tanulmany","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/esszek-tanulmanyok-muforditasok-levelezes\/muzsak-testamentuma-tanulmanykotet\/mozart-tanulmany\/","title":{"rendered":"Mozart tanulm\u00e1ny"},"content":{"rendered":"\n<p class=\"has-text-align-center\"><strong>Mozart<\/strong><\/p>\n\n\n\n<p class=\"has-text-align-center\">\u2013 tanulm\u00e1ny \u2013<\/p>\n\n\n\n<p>1756\u20131791<br>Ich bin ein Musikus<br>W.A.M. 1777. nov.8.<\/p>\n\n\n\n<p>Neh\u00e9z volna k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lasztani az \u00fcres sz\u00f3lamokat a megd\u00f6nthetetlen t\u00e9nyekt\u0151l a m\u0171v\u00e9szetek mai v\u00e1ls\u00e1g\u00e1t illet\u0151 k\u00e9rd\u00e9sben, de az mindenek f\u00f6l\u00f6tt k\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy nincs ma m\u0171v\u00e9szet vagy tudom\u00e1ny, mely klasszikusnak, kiegyens\u00falyozottnak volna nevezhet\u0151. Minden klasszicizmus alapja az ember harm\u00f3ni\u00e1ja, mert csak ez teszi lehet\u0151v\u00e9, hogy a m\u0171v\u00e9sz nyugodt f\u00f6l\u00e9nnyel uralkodj\u00e9k kor\u00e1nak, lelk\u00e9nek \u00e9s m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek ellent\u00e9tes elemei f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s azokat szinte megv\u00e1lt\u00f3 \u00f6sszhangba hozza. \u00c9s ne felejts\u00fck, hogy minden val\u00f3j\u00e1ban m\u00e9ly \u00e9s igazi m\u0171v\u00e9sz sz\u00e1m\u00e1ra a romantikus bomlotts\u00e1g csak keser\u0171 lelki k\u00e9nyszerhelyzetet jelent, de v\u00e1gy\u00e1lma mind\u00f6r\u00f6kre egy: humanista kult\u00far\u00e1b\u00f3l kiemelked\u0151 klasszicizmus. Mikor e helyen els\u0151sorban \u00edr\u00f3k nev\u00e9ben fordulunk Mozarthoz, hogy tan\u00edtson, az els\u0151 \u2013 nem tudom, minek nevezzem? \u2013 intelem, dogma, parancs vagy sugalmaz\u00e1s: igazi humanizmus, vagyis a teljes, sokoldal\u00fa ember, aki minden lehet\u0151s\u00e9gre fog\u00e9kony, \u00e9s klasszicizmus, vagyis mindazt, amit term\u00e9szet \u00e9s m\u0171v\u00e9szeti technik\u00e1k csak ny\u00fajthatnak, egy, mondhatn\u00e1m: ol\u00fcmposzi kompromisszummal egybeolvasztani.<\/p>\n\n\n\n<p>Mozart \u00e9lete \u00e9s m\u0171ve a legnagyobb ellent\u00e9tek csod\u00e1latos term\u00e9szetess\u00e9g\u0171 harm\u00f3ni\u00e1ja, melyet m\u00e1r nemzete is alapj\u00e1ban hordoz mag\u00e1ban. Osztr\u00e1k, aki az olasz D\u00e9l minden trill\u00e1z\u00f3 sz\u00edness\u00e9g\u00e9t \u00e9s a n\u00e9met \u00c9szak minden \u00e9rzelmi \u00e9s gondolati s\u00falyoss\u00e1g\u00e1t egyes\u00edti mag\u00e1ban. Nem egyoldal\u00fa, nem v\u00e9sz el egyik alkot\u00f3elem\u00e9ben sem, nem is t\u00e9p\u0151dik sz\u00e9t k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, hanem egyes\u00edt, nem h\u00edg lesz\u0171k\u00edt\u00e9ssel, hanem konkr\u00e9tan: \u00c9szak \u00e9s D\u00e9l zenei kincseit egym\u00e1s mell\u00e9 rakja gyermeki halmoz\u00e1ssal \u2013 leegyszer\u0171s\u00edt\u0151 szavakkal kifejezve \u201ekolorat\u00far\u00e1t\u201d \u00e9s \u201ef\u00e1tumot\u201d. \u00c9s ez a n\u00e9pi helyzet\u00e9b\u0151l ad\u00f3d\u00f3 alapegyeztet\u00e9s v\u00e9gtelen sok v\u00e1ltozatban ism\u00e9tl\u0151dik benne. Mindig megmarad meghat\u00f3an gyermeki l\u00e9leknek, de ugyanakkor fausti g\u00e9niusz. Mindig ott lebeg m\u0171veiben a b\u00e9csi b\u00e1lok t\u00e1nchangulata, de k\u00f6zben a m\u0171v\u00e9szet gy\u00f6kerein\u00e9l viaskod\u00f3, fekete d\u00e9mon. Egyszerre templomba j\u00e1r\u00f3, buzg\u00f3 katolikus, \u00e9s a felvil\u00e1gosod\u00e1s p\u00e1holyaiban is mag\u00e1t otthon\u00e9rz\u0151 francia liber\u00e1lis. Akrobatak\u00e9nt v\u00e9gighurcolt, elk\u00e9nyeztetett csodagyerek, de az \u00c9j Kir\u00e1lyn\u0151j\u00e9nek \u00f6r\u00f6k b\u00faskomor mostohagyermeke is. Csupa grandi\u00f3zus ellent\u00e9t, de ezerszer grandi\u00f3zusabb kib\u00e9k\u00fcl\u00e9se ezen ellent\u00e9teknek. Van-e f\u00e9rfiasabb \u00e9s elvar\u00e1zsl\u00f3bb, m\u00e9lyebben erk\u00f6lcsi \u00e9s vonz\u00f3bban tiszta m\u0171v\u00e9szi eszm\u00e9ny v\u00e1ls\u00e1gos korok \u00e9s lelkek sz\u00e1m\u00e1ra, mint ez: a vil\u00e1g szinte puszt\u00edt\u00f3 ellentmond\u00e1sait mind magunk\u00e9v\u00e1 tenni, \u00e9s a form\u00e1k form\u00e1j\u00e1t szerkeszteni bel\u0151l\u00fck. Form\u00e1t, melyben az alvil\u00e1g vizei fenyeget\u0151znek; alvil\u00e1gi vizeket, mit a kiv\u00edvott hat\u00e1rok szel\u00edd mederbe szor\u00edtanak. D\u00e9monikus harcb\u00f3l van r\u00e9sz\u00fcnk b\u0151ven, de \u2013 \u00e9s ez a m\u0171v\u00e9szet k\u00fcl\u00f6n\u00f6s paradoxona \u2013 modern v\u00e1ls\u00e1gunk minden riaszt\u00f3 k\u00e1osza csak akkor lesz \u00e9rt\u00e9k, sz\u00e9ps\u00e9g \u00e9s val\u00f3ban fens\u00e9ges \u00e9s hitelt \u00e9rdeml\u0151 k\u00e1osz, ha mozarti form\u00e1ba \u00f6mlik.<\/p>\n\n\n\n<p>Ha csak egy p\u00e1r Mozart-levelet olvasunk, \u00e9s ut\u00e1na meghallgatjuk ezen levelek \u00edr\u00e1sa idej\u00e9n keletkezett kompoz\u00edci\u00f3it: r\u00f6gt\u00f6n megtudjuk, hogy mi a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g \u00e9rzelg\u0151s fr\u00e1zis-humanizmus \u00e9s az igazi, csak szeg\u00e9nys\u00e9get leplez\u0151, jobb h\u00edj\u00e1n klasszicizmus \u00e9s a val\u00f3di k\u00f6z\u00f6tt. Az igazi m\u0171v\u00e9szi teljess\u00e9g (a XVIII. sz\u00e1zadban vagyunk!) egyik paradox ism\u00e9rve itt az, hogy mag\u00e1ba foglalja a nem m\u0171v\u00e9szit is: nem hat\u00e1rolja el mag\u00e1t a polg\u00e1rit\u00f3l, egyh\u00e1zit\u00f3l, vagy arisztokratikust\u00f3l (legal\u00e1bbis nem elvben), hanem kar\u00f6ltve j\u00e1r vele. A Faust t\u00e1volr\u00f3l sem lenne oly nagy \u00e9s hitelt \u00e9rdeml\u0151, ha nem \u00e1llna mellette a Hermann und Dorothea. Vagy k\u00e9tsz\u00e1z \u00e9v \u00f3ta cs\u00f6m\u00f6r\u00fcnk van a m\u0171v\u00e9szek \u201e\u00f6ntudatos\u201d p\u00f3zait\u00f3l, gyakran m\u0171vek helyett is eff\u00e9l\u00e9kkel kellett megel\u00e9gedn\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n<p>Hogy \u00e1ll mindez Mozartn\u00e1l? Tele van \u00f6r\u00f6mmel, de ez az \u00f6r\u00f6m nem \u201emitikus\u201d ext\u00e1zis \u2013 sem bacchan\u00e1lia, sem neuraszt\u00e9ni\u00e1s t\u00falz\u00e1s; ez a gyermek \u00f6r\u00f6me, aki szeret sz\u00e1nk\u00f3n hanc\u00farozni, vid\u00e9ki figur\u00e1kat kinevetni, a farsangon maskar\u00e1ban m\u00f3k\u00e1zni, mint ak\u00e1rh\u00e1ny salzburgi parasztgyerek. Kispolg\u00e1ribb lett ett\u0151l Blondine \u00f6r\u00f6m-\u00e1ri\u00e1ja a Sz\u00f6ktet\u00e9s-ben? Levelei tele vannak sz\u00f3j\u00e1t\u00e9kokkal, a leggyerekesebb vid\u00e9kies humorral: hogy leintik ezeket manaps\u00e1g a koncertek \u00e9s szalonok \u201em\u0171veltjei\u201d! Pedig ez a naivit\u00e1s, m\u00e9g ha nem is j\u00e1r egy\u00fctt a G-d\u00far heged\u0171szon\u00e1ta (K.V.379.) szenved\u00e9lyes modul\u00e1ci\u00f3kban bolyong\u00f3 adagio-j\u00e1val, akkor is sokkal ink\u00e1bb jelenti \u00f6r\u00f6kre a m\u0171v\u00e9szet talaj\u00e1t \u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t, mint az entellekt\u00fcelek szellemesked\u00e9se. Az \u00e9rtelem cs\u0151dj\u00e9b\u0151l (melyr\u0151l oly sok sz\u00f3 esik) nem egy te\u00e1tr\u00e1lisan \u00f6ngyilkos \u00e9s orgi\u00e1z\u00f3 irracionalizmus fog kivezetni, hanem ez a Mozart-t\u00edpus\u00fa, \u201echarmant\u201d \u00e1tlagemberis\u00e9g. \u201eIch bin ein Narr\u201d \u2013 jegyzi meg kedvesen; nem megsz\u00e1llott, nem p\u00f3zb\u00f3l, sem igaz\u00e1n, csak \u201ebolondos\u201d, csak \u00e9ppen \u201ekicsit m\u00e1s\u201d, mint az eg\u00e9szen \u00e1tlagemberek. Mozart nem lenne a vil\u00e1g egyik legklasszikusabb jelens\u00e9ge, ha a c-moll fant\u00e1zia (K.V.396.) k\u00f6z\u00e9pr\u00e9sz\u00e9nek \u0151r\u00fclt szenved\u00e9lyess\u00e9ge, telhetetlen fokoz\u00f3-kedve \u00e9s r\u00f6geszmeszer\u0171 sextol\u00e1s k\u00eds\u00e9rete mellett nem \u00e1llna ez a g\u00e1l\u00e1ns \u201ecomplaisance\u201d-szal teli (ez is Mozart meghat\u00e1roz\u00e1sa saj\u00e1t modor\u00e1r\u00f3l), t\u00e1rsas\u00e1gi jellem.<\/p>\n\n\n\n<p>R\u00f3m\u00e1ban \u00e1h\u00edtattal cs\u00f3kolja a Szent P\u00e9ter-szobor l\u00e1bait (fel kell hozz\u00e1 emelni, mert kicsiny termet\u0171), apj\u00e1nak h\u00edven besz\u00e1mol gy\u00f3n\u00e1sair\u00f3l, fontosnak tartja, hogy im\u00e1dkozzanak \u00e9rte, Isten akarat\u00e1ban megnyugszik, mint egy kedves nov\u00edcia, ha az err\u0151l sz\u00f3l\u00f3 leck\u00e9t mondja. Mikor Voltaire hal\u00e1l\u00e1r\u00f3l \u00e9rtes\u00fcl, majdnem tapsol; m\u00e9rt rokonszenvesebb mindez, mint Shelley l\u00e1zong\u00e1sa? Tal\u00e1n csak az\u00e9rt, mert a p\u00e1toszt st\u00edlus\u00ednyencs\u00e9gb\u0151l unjuk? Vagy mert a Don Juan-ban Elvira, Anna \u00e9s Ottavio tercettje mellett (miel\u0151tt fekete domin\u00f3ban bemenn\u00e9nek a mulats\u00e1gra, \u00e9s e \u201enagys\u00e1gos maskar\u00e1k\u201d \u00e1h\u00edtatosabban \u00e9nekelnek, mint a zeneirodalom b\u00e1rmely orat\u00f3rium\u00e1ban), mindezen zenei magass\u00e1gok mellett \u201epik\u00e1nsabb\u201d ellent\u00e9t Mozart naiv katolicizmusa, mint esetleg egy sz\u00ednpadiasabb vagy t\u00falz\u00f3bb? Nem. Az az ellent\u00e9t, mely ezen B-d\u00far tercett zenei bonyolults\u00e1ga \u00e9s a r\u00f3zsaf\u0171z\u00e9rt rebesget\u0151 p\u00e1rizsi Mozart egyszer\u0171 \u00e9letm\u00f3dja k\u00f6z\u00f6tt van, nem dekorat\u00edv szembe\u00e1ll\u00edt\u00e1s \u2013 ez az \u0151 klasszicizmus\u00e1nak l\u00e9nyege, mely a m\u0171v\u00e9szileg ezer elem\u0171t \u00e9s a mindennapi egy-elem\u0171t tudja saj\u00e1t \u00e9let\u00e9ben egyes\u00edteni.<\/p>\n\n\n\n<p>V\u00e9gtelen eg\u00e9szs\u00e9g van ebben (Mozart leveleiben nagyon fontosnak tartja az eg\u00e9szs\u00e9get): a m\u0171 nem a l\u00e9lekb\u0151l mer\u00edt, hanem a hangszerekb\u0151l, s a l\u00e9lek nem a m\u0171alkot\u00e1s szerint \u00e9l, hanem az \u00e9let sz\u00e1zezer \u00e9ves egy\u00fcgy\u0171 konvenci\u00f3i szerint. Sosem keverte \u00f6ssze a kett\u0151t. Cs\u00f3kot k\u00fcld a Bumberl kutyusnak \u00e9s a kan\u00e1rinak, \u00f6r\u00fcl, ha \u00faj ruh\u00e1ja van, a v\u00e9gs\u0151 sz\u00f3 mindig a pap\u00e1\u00e9, \u00e9letide\u00e1lja a sokgyermekes kereszt\u00e9ny csal\u00e1d, udvariasan kezet cs\u00f3kol a Kurf\u00fcrst\u00f6knek, \u00e9s gratul\u00e1l a rokonoknak. Ilyennek lenni, \u00e9s k\u00f6zben a d-moll zongoraverseny (K.V.466) rom\u00e1nc-t\u00e9tel\u00e9ben a k\u00f6z\u00e9pr\u00e9szt v\u00e9gig \u201evadulni\u201d \u2013 ez az univerzalit\u00e1s t\u00e1volabbi sarkokat kapcsolt \u00f6ssze, mint a \u201ede dignitate hominis\u201d-en fanyalg\u00f3, sz\u0171k renesz\u00e1nsz. \u201eA k\u00f6lt\u0151 a legk\u00f6lt\u0151ietlenebb dolog\u201d \u2013 \u00edrta Keats egyik level\u00e9ben. Mozart kispolg\u00e1ri elvei \u00e9s \u00e9lete val\u00f3ban nem k\u00f6lt\u0151iek. De Bach\u00e9 \u00e9s Shakespeare-\u00e9 se volt az: nem felt\u0171n\u0151 \u00e9s ir\u00e1nyad\u00f3?<\/p>\n\n\n\n<p>Mozart ott \u00e1ll a XVIII. sz\u00e1zad hat\u00e1r\u00e1n: m\u00e9g XIV. Lajos Versailles-i vil\u00e1ga is eleven val\u00f3s\u00e1g, de m\u00e1r politika \u00e9s romantika is mind hangosabban szavalja v\u00e9res ig\u00e9nyeit. A m\u0171v\u00e9szetben a szigor\u00fa form\u00e1k m\u00e9g m\u00e9lyen be vannak idegz\u0151dve a m\u0171v\u00e9szekbe, de a l\u00e9lek feslett egzalt\u00e1ci\u00f3i \u00e1t-\u00e1tcsapnak rajtuk, mint l\u00e1ng a r\u00e1csokon. Ez nemcsak egyetlen muland\u00f3, t\u00f6rt\u00e9nelmi pillanat, s\u0151t nem is csak \u201emoment musical\u201d Schubert szav\u00e1val, hanem az ember \u00f6r\u00f6k v\u00e1ls\u00e1ga. Minden humanizmus \u00f6r\u00f6k feladata a kett\u0151t \u00f6sszeegyeztetni: a pillang\u00f3s balettet \u00e9s a telhetetlen szenved\u00e9lyess\u00e9get, hiszen mindkett\u0151 \u00f6r\u00f6k emberi k\u00edv\u00e1ns\u00e1g.<\/p>\n\n\n\n<p>Mozartban egyform\u00e1n l\u00e1thatta volna az \u00f6reg Bach legh\u0171s\u00e9gesebb \u00e9s legmonument\u00e1lisabb tan\u00edtv\u00e1ny\u00e1t, de \u00e9pp \u00fagy hivatkozhatott volna r\u00e1 Schumann is, mint \u0151r\u00fclt szesz\u00e9lyeinek felbujt\u00f3j\u00e1ra \u00e9s felszabad\u00edt\u00f3j\u00e1ra: az els\u0151 tal\u00e1n csak a c-moll f\u00fag\u00e1t hallotta volna, a m\u00e1sik viszont ugyanennek bevezet\u0151 adagioj\u00e1t \u2013 Mozartban: megvolt mind a kett\u0151.<\/p>\n\n\n\n<p>Term\u00e9szetesen nemcsak ilyen nyers egym\u00e1smellettis\u00e9gben, hanem egym\u00e1sba olvasztva is, kev\u00e9s izgalmasabb \u00e9s a m\u0171v\u00e9szet l\u00e9nyeg\u00e9t jobban el\u00e9nk t\u00e1r\u00f3 jelens\u00e9get tudok tal\u00e1lni, mint a XVIII. sz\u00e1zadi t\u00f6bbsz\u00f3lam\u00fas\u00e1g \u00e9s romantikus viharz\u00e1s \u00f6ssze\u00f6nt\u00e9s\u00e9t, fant\u00e1zi\u00e1v\u00e1 sz\u00e9lesed\u0151 f\u00fag\u00e1t \u00e9s bacchikus \u00f6r\u00f6m\u00f6t, mely v\u00e9gs\u0151 fokoz\u00e1s\u00e1t m\u00e9giscsak az ellenpont legfels\u0151bb rendj\u00e9ben v\u00e9li megtal\u00e1lni. Nem felt\u0171n\u0151 \u00e9s (iskol\u00e1s sz\u00f3val) tanuls\u00e1gos jelens\u00e9g, hogy \u00f6reged\u0151 vagy \u00e9rett m\u0171v\u00e9szek mindig a t\u00f6bbsz\u00f3lam\u00fa szerkeszt\u00e9sben tal\u00e1lj\u00e1k meg a legcs\u00e1b\u00edt\u00f3bb gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket? Nem lehet persze \u201ef\u00fag\u00e1t\u201d \u00e9s \u201e\u00e9rtelmet\u201d olcs\u00f3 fordulattal egy\u00e9rtelm\u0171nek venn\u00fcnk, de t\u00e9ny, hogy mikor az \u00f6reg m\u0171v\u00e9szek teljesen felszabadulnak \u00e9s rezign\u00e1lt f\u00f6l\u00e9nnyel, szinte impresszionista nemt\u00f6r\u0151d\u00f6ms\u00e9ggel dob\u00e1lj\u00e1k st\u00edlusuk elemeit: ugyanakkor j\u00f6nnek a f\u00fag\u00e1k is, ak\u00e1r Beethovenn\u00e9l, ak\u00e1r Bart\u00f3kn\u00e1l \u2013 s Mozart e k\u00e9t v\u00e9glet egybeharmoniz\u00e1l\u00e1s\u00e1nak k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl legnagyobb mestere volt. Lehet, hogy Mozart lebeg\u00e9se Bach \u00e9s Schumann k\u00f6z\u00f6tt csak egyetlen pillanat, isteni aj\u00e1nd\u00e9k, a t\u00f6rt\u00e9nelem ingerl\u0151, de soha t\u00f6bb\u00e9 meg nem ism\u00e9telhet\u0151 j\u00e1t\u00e9ka. Mindamellett megmaradhat eszm\u00e9nynek, s\u0151t dogmatikusan merem mondani, az egyetlen lehets\u00e9ges eszm\u00e9nynek a m\u0171v\u00e9szet sz\u00e1m\u00e1ra, mely mindig \u00e9letebb az \u00e9letn\u00e9l (ez benne a Schumann). De hogy ilyen benyom\u00e1st is tudjon \u00e9breszteni, hidegebbnek is kell lennie a hal\u00e1ln\u00e1l (ez a form\u00e1k fegyelme). Mozart \u201epillanata\u201d Watteau pillanata, a haj\u00f3ra sz\u00e1ll\u00e1s Cythere fel\u00e9 \u2013 a viselet rokok\u00f3 \u00e9s preci\u0151z, de a leveg\u0151 m\u00e1r \u0151szi \u00e9s b\u00faskomor, az ar\u00e1nyok a p\u00e1sztorj\u00e1t\u00e9k sikkj\u00e9t mutatj\u00e1k, de a l\u00e9gk\u00f6r a halottak sziget\u00e9\u00e9. Mit \u00e9r Rembrandt barokk s\u00f6t\u00e9ts\u00e9ge Boucher szikr\u00e1z\u00f3 szellemess\u00e9ge n\u00e9lk\u00fcl? \u00c9s kellen\u00e9nek-e a francia pikant\u00e9ri\u00e1k, ha nem volna benn\u00fck germ\u00e1n tragikum?<\/p>\n\n\n\n<p>Senki a dallam ingerl\u0151 j\u00e1t\u00e9koss\u00e1g\u00e1t, \u00e9rz\u00e9kies hull\u00e1mz\u00e1s\u00e1t \u00e9s a tartalom hal\u00e1los szomor\u00fas\u00e1g\u00e1t \u00fagy nem tudta egyes\u00edteni, mint Mozart Papageno \u201egute Nacht du falsche Welt\u201d-je \u2013 Ozmin \u201eWer ein Liebchen hat gefunden\u201d-je \u2013 s a Leporello leleplez\u00e9se k\u00f6r\u00fcli kvintett, illet\u0151leg sextett (sotto voce a \u201eLeporello\u201d sz\u00f3ra). Mindez \u201etragikum\u201d \u00e9s \u201eder\u0171\u201d vegy\u00fcl\u00e9se, de milyen kong\u00f3 essz\u00e9hordal\u00e9k ez a k\u00e9t sz\u00f3 azon sz\u00e1zelem\u0171, meghat\u00e1rozhatatlan zenei konkr\u00e9tumok mellett, mint amik az id\u00e9zett operar\u00e9szletek. \u00c9s milyen mai hangulat ez: a trag\u00e9di\u00e1kat ma k\u00e9ptelenek vagyunk t\u00fal tragikusan felfogni, de \u00f6r\u00fcln\u00fcnk is lehetetlen melank\u00f3lia n\u00e9lk\u00fcl, hiszen (Mozart szav\u00e1val): \u201edie Gl\u00fcckseligkeit besteht \u2013 bloss in der Einbildung.\u201d A trivi\u00e1lis hasonlat Mozarthoz Goethe szokott lenni, pedig mennyivel ink\u00e1bb Keats a lelki rokona. A f\u00e1jdalom harm\u00f3ni\u00e1it \u00e9s az \u00f6r\u00f6m disszonanci\u00e1it tudta ugyan\u00edgy kifejezni \u2013 \u201ein the very temple of delight veil\u2019d Melancholy has her sovran shrine\u201d. \u00c9s a Don Juan recitat\u00edvjai? Nyugtalans\u00e1g, \u00e9lc, szenved\u00e9lyess\u00e9g, titokzatoss\u00e1g, Bach evang\u00e9list\u00e1j\u00e1nak recit\u00e1l\u00f3 hagyom\u00e1nya, pr\u00f3za \u00e9s dallam vibr\u00e1l\u00e1sa, egy-egy harm\u00f3nia-folt: mi ez, ha nem a hercegi j\u00e1t\u00e9k \u00e9s a mozarti hal\u00e1l vit\u00e1ja \u00e9s h\u00e1zass\u00e1ga?<\/p>\n\n\n\n<p>A mi korunk m\u0171v\u00e9szeti v\u00e1ls\u00e1g\u00e1nak egyik oka \u00e9ppen az, hogy mindenen \u201et\u00fal van\u201d m\u00e1r, ugyanakkor, ideges k\u00e9nyszeredetts\u00e9ggel, m\u00e9gis egyoldal\u00fa. E helyett az \u00f6r\u00f6k mozarti tan\u00edt\u00e1s: \u201eNe egy oldalt, hanem mindkett\u0151t, \u00e9s nem t\u00fal lenni mindenen, hanem benne lenni mindenben, s mindezt egyens\u00falyban tartani\u201d. Romantika? Klasszicizmus? Milyen naiv ellent\u00e9tek ezek, elm\u00e9leti kakasviadal, Mozart mindkett\u0151t mag\u00e1ba foglal\u00f3 opusa mellett.<\/p>\n\n\n\n<p>Mozartb\u00f3l hi\u00e1nyzik minden tudatos program, st\u00edlusa m\u00f6g\u00f6tt nincs semmif\u00e9le elm\u00e9let: az \u00e9rtelmi nehez\u00e9kekt\u0151l fulladoz\u00f3 modern m\u0171v\u00e9szet (a term\u00e9szet szabad teny\u00e9szete mellett) Mozarton k\u00edv\u00fcl alig tal\u00e1lhat m\u00e9g valamit, ahol minden m\u0171vekben, produkci\u00f3kban fejez\u0151dik ki, \u00e9s nem azokat k\u00eds\u00e9r\u0151, illet\u0151leg tragikomikus m\u00f3don nem is k\u00eds\u00e9r\u0151, hanem helyettes\u00edt\u0151 \u201eelvekben\u201d. Nincs harm\u00f3niai forradalmat vagy m\u0171faji konzervativizmust hirdet\u0151 te\u00f3ri\u00e1ja: ahogy az almaf\u00e1k sem ismerik a botanik\u00e1t. Milyen t\u00e9rdre k\u00e9nyszer\u00edt\u0151 Mozart v\u00e9gtelen gazdags\u00e1g\u00fa m\u0171ve azoknak, akik \u00f6t k\u00f6tetet \u00edrtak \u00f6sszhangzattani probl\u00e9m\u00e1kr\u00f3l, vagy a szimf\u00f3nia formatan\u00e1r\u00f3l, s emellett nagy k\u00ednnal vaj\u00fadtak ki \u2013 egy t\u00f6red\u00e9k capricci\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n<p>Az alkot\u00e1sr\u00f3l ezt \u00edrja: \u201eWeil ich zu komponieren habe, welches doch meine einzige Freude und Passion ist\u201d \u2013 ebben a gesztus-n\u00e9lk\u00fcli gesztusban, mellyel mintegy elb\u00fajik a m\u0171vei m\u00f6g\u00f6tt: a k\u00f6z\u00e9pkor \u00e9s m\u00e9g r\u00e9gebbi id\u0151k nagy alkot\u00f3ihoz hasonl\u00edt \u2013 igazi munk\u00e1sa, farag\u00f3ja, k\u0151m\u0171vese m\u0171veinek; nem l\u00edriz\u00e1l, nem teoretiz\u00e1l, \u00e9s nem v\u00e1teszkedik \u2013 h\u00e1rom boh\u00f3c maszkja a satny\u00e1knak. Kin\u00e9l volt \u00f6ntudat (\u201eein Mensch von superieurem Talent, welches ich mir selbst, ohne gottlos zu sein, nicht absprechen kann\u201d) \u00e9s al\u00e1zat ilyen eszm\u00e9nyi kapcsolatban? Csak az \u00f6nkevesl\u0151 ember g\u0151g\u00f6s, a magabiztos soha \u2013 milyen meghat\u00f3, mid\u0151n Mozart k\u00f6z\u00e9pszer\u0171 \u00e9nekesek kedv\u00e9\u00e9rt humoros k\u00f6nnyeds\u00e9ggel alak\u00edtja \u00e1t remekm\u0171veit, puszt\u00edt el \u00e1ri\u00e1kat \u00e9s du\u00f3kat \u2013 t\u00e1vol \u00e1ll t\u0151le a m\u0171v\u00e9szet ach-oz\u00f3 kultusza. Nem d\u00f6bbenetes \u00e9s meghat\u00f3 egyszerre, mikor ilyet \u00edr? \u201eIch kann\u2026 alle Art und Stil von Compositions annehmen und nachahmen\u201d.<\/p>\n\n\n\n<p>Hogy milyen messze \u00e1ll t\u0151le a fel\u00fcletes \u00e9rzelmess\u00e9g, azt legjobban akkor \u00e1rulja el (m\u0171vein k\u00edv\u00fcl), mikor egyszer orgon\u00e1l. Kedvenc hangszere az orgona, amit kort\u00e1rsai nagyon felt\u0171n\u0151nek tal\u00e1ltak, mert hiszen az orgon\u00e1n\u00e1l le kell mondani a \u201edouceur\u201d-\u00f6kr\u0151l \u00e9s \u201eexpression\u201d-okr\u00f3l. Mozart f\u00f6l\u00e9nyesen mosolyog: \u201eDas hat alles nichts zu bedeuten.\u201d Egy augsburgi level\u00e9ben hozz\u00e1teszi: \u201e\u2026 Ich keine Grimassen machen und doch so expressive spielen\u201d. Az\u00f3ta mennyi grimaszt l\u00e1ttunk zen\u00e9ben, irodalomban, filoz\u00f3fi\u00e1ban, t\u00e1rsadalmi \u00e9letben: milyen rongyok ezek az igazi nagy kifejez\u00e9sek mellett. Titokzatos pillanat ez, mikor a m\u0171v\u00e9szet (nemcsak a t\u00e1rsas\u00e1g, hanem m\u00e9g az alkot\u00f3k szem\u00e9ben is) m\u00e9g csak \u201edivertimento\u201d, ugyanakkor m\u00e1r az egy\u00e9nis\u00e9g k\u00e9ts\u00e9gbeesett \u00f6nigazol\u00e1sa \u00e9s \u00f6nkifejez\u00e9se is: sz\u00f3rakoztat\u00e1s, de Mozart k\u00e9pzelet\u00e9nek a korl\u00e1tokat m\u00e1r nagyon is fesz\u00edt\u0151, zsarnoki ig\u00e9ny\u0171 \u00f6nc\u00e9l\u00fa vil\u00e1ga. Csak \u00f6nkifejez\u00e9s: k\u00e1osz lenne; csak \u201edivertissement\u201d: csecsebecse lenne. A k\u00f6z\u00e9p bizonyult mind ez ideig mindenben csak az egyed\u00fcl \u00fcdv\u00f6z\u00edt\u0151nek.<\/p>\n\n\n\n<p>A term\u00e9kenys\u00e9g b\u0151s\u00e9g\u00e9t nem lehet ut\u00e1nozni, azt vagy megkapjuk, vagy sem \u2013 \u00e9s m\u00e9gis egyike a tanuls\u00e1goknak, melyet Mozart a nem zen\u00e9szeknek is jelent. A f\u00e1radt impresszionista kor m\u0171v\u00e9szeinek k\u00fcl\u00f6nlegesen \u00e9rdek\u00e9ben \u00e1llt ezt a tetszet\u0151s elvet, hogy \u201eegy r\u00f6pke futam m\u00e9lyebben kifejezheti az \u00e9let l\u00e9nyeg\u00e9t, mint egy h\u00faszsz\u00f3lam\u00fa orat\u00f3rium\u201d, elhitetni az emberekkel, mert \u00edgy, t\u00e1n erk\u00f6lcsi meger\u0151s\u00edt\u00e9ssel is, saj\u00e1t alkot\u00e1si tehetetlens\u00e9g\u00fcket \u00e1lc\u00e1zhatt\u00e1k. Ezzel szemben t\u00e9ny, hogy a term\u00e9szet a b\u0151s\u00e9get szereti \u00e9s akarja, \u00e9s ennek megfelel\u0151en az ember is, aki m\u00e9g nem vesztette el kapcsolat\u00e1t az element\u00e1ris \u00e9lettel, szereti \u00e9s ig\u00e9nyli a sokas\u00e1got \u00e9s hatalmass\u00e1got. Az\u00e9rt, mert a mennyis\u00e9g m\u00f6g\u00f6tt gyakran \u00fcres b\u0151besz\u00e9d\u0171s\u00e9g, a monumentalit\u00e1s Patyomkin-homlokzata m\u00f6g\u00f6tt meg vakl\u00e1rma zavargott, nevets\u00e9ges volna a term\u00e9szet \u00e9s ember ezen \u0151si ig\u00e9ny\u00e9r\u0151l lemondanunk. Igenis tanuljuk meg Mozartt\u00f3l (ahogy megtanultuk Goeth\u00e9t\u0151l \u00e9s Rubenst\u0151l), hogy a rendk\u00edv\u00fcli zsenialit\u00e1s majdnem kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl rendk\u00edv\u00fcli term\u00e9kenys\u00e9ggel azonos, \u00e9s ne gondoljuk, hogy sz\u00e9gyelln\u00fcnk kell, mint tal\u00e1n nem eszt\u00e9tikai jelleg\u0171 \u00e9rz\u00e9st, ha a b\u0151s\u00e9g, term\u00e9kenys\u00e9g \u00e9s nagys\u00e1g impon\u00e1lnak nek\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n<p>Ez a mozarti term\u00e9kenys\u00e9g, mely m\u00e1r a titokzatoss\u00e1ggal hat\u00e1ros, term\u00e9szetesen nem vad, \u0151serdei burj\u00e1nz\u00e1st jelent. Ahogyan korl\u00e1tlan romantik\u00e1t \u00e9s \u00f3ram\u0171-balettot siker\u00fclt eggy\u00e9 var\u00e1zsolnia, \u00fagy itt is, a b\u0151s\u00e9g, a maga \u00e9letszer\u0171 veget\u00e1ci\u00f3j\u00e1ban, egy\u00fattal az \u00f6sszes zenei alaplehet\u0151s\u00e9gek tudatos kihaszn\u00e1l\u00e1s\u00e1t jelenti: hangszerel\u00e9sben, ritmusban, harm\u00f3ni\u00e1ban, modul\u00e1l\u00e1si \u00e9s vari\u00e1ci\u00f3s technik\u00e1ban, m\u0171fajban \u00e9s hangulatv\u00e1lt\u00e1sban kimer\u00edti mindazt, amit m\u0171v\u00e9szete, a zene egy\u00e1ltal\u00e1ban eddig produk\u00e1lt, \u00e9s \u00f6r\u00f6ks\u00e9gk\u00e9ppen re\u00e1 hagyott. Az a nevets\u00e9ges ellent\u00e9t, melyet a \u201etud\u00f3s\u201d m\u0171v\u00e9sz \u00e9s a \u201espont\u00e1n\u201d m\u0171v\u00e9sz k\u00f6z\u00f6tt szok\u00e1s ki\u00e9lezni, itt (mint minden ellent\u00e9t) \u00e9rtelm\u00e9t veszti: Mozart felkavarja a v\u00e9r\u00fcnket, mert musicus doctus \u2013 Mozart kiel\u00e9g\u00edti \u00e9rtelm\u00fcnket, mert a sz\u00edv\u00e9vel garant\u00e1lja. \u201eIntellektu\u00e1lis\u201d m\u0171v\u00e9szet \u00e9s \u201eterm\u00e9szetes \u00e9rzelmi\u201d m\u0171v\u00e9szet? Van-e nagyobb mozarti tanuls\u00e1g, mint hogy aki ilyen megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u00e9seket l\u00e1t, az sem alkot\u00f3, sem b\u00edr\u00e1l\u00f3 nem lehet: sz\u00e1mottev\u0151 dolog csak ott kezd\u0151dhet, ahol a kett\u0151 egy, ahogy Mozartban elv\u00e1laszthatatlanul egy. Az a m\u0171v\u00e9sz, aki csak ext\u00e1zis\u00e1t \u00f6nti r\u00e1nk, rendszerint hidegen hagy, az ellenben, aki v\u00e9gig tanulta mesters\u00e9ge \u00f6sszes fog\u00e1sait, v\u00e1ltozatait \u00e9s lehet\u0151s\u00e9geit: ezzel a gazdags\u00e1ggal, m\u00e9g ha t\u00e1n hideg sz\u00edvvel halmozta is \u00f6ssze, okvetlen\u00fcl ext\u00e1zisba hozza hallgat\u00f3it.<\/p>\n\n\n\n<p>El\u0151bb mondtuk: az \u00f6sszes alapelemek tudatos kihaszn\u00e1l\u00e1sa. A m\u0171v\u00e9szetek v\u00e1ls\u00e1g\u00e1nak egyik oka az, hogy az alkot\u00f3k elfeledkeztek (illet\u0151leg ink\u00e1bb csak az alkotni akar\u00f3k) arr\u00f3l, hogy mik is m\u0171v\u00e9szet\u00fck alapelemei, mik a lehet\u0151s\u00e9gei \u00e9s hat\u00e1rai. Nincs eszt\u00e9tikailag gazdagabb \u00e9lm\u00e9ny, mint olyan alkot\u00e1sokat \u00e9lvezni, melyek a kult\u00fara legrafin\u00e1ltabb fok\u00e1n \u00e1llnak ugyan, de benn\u00fck az illet\u0151 m\u0171v\u00e9szeti \u00e1g legelemibb ind\u00edt\u00e9kai \u00e9s eszk\u00f6zei a maguk, szinte a kezdetek kor\u00e1ra eml\u00e9keztet\u0151 egyszer\u0171s\u00e9g\u00fckben \u00e9s \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3s\u00e1gukban \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclnek. A renesz\u00e1nsz k\u00e9p, melyben sz\u00edn \u00e9s forma, epikai tartalom \u00e9s pasztellszer\u0171 \u00e1br\u00e1ndoss\u00e1g, sz\u00f3val a k\u00e9p leg\u0151sibb elemei \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclnek; a tizenhetedik sz\u00e1zadi vers, melyben robban\u00f3 \u00e9rz\u00e9s \u00e9s j\u00e9ghideg r\u00e1ci\u00f3, zsong\u00edt\u00f3 dallam \u00e9s farsangi sz\u00edness\u00e9g a maguk alapelemszer\u0171 meztelens\u00e9g\u00fckben \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclnek, nem pedig sz\u00fcrke keverts\u00e9gben. Ilyen Mozart m\u0171ve, \u00e9spedig a legmagasabb fokon: nincs m\u00e9g egy olyan zenekar, ahol oboa \u00e9s klarin\u00e9t, els\u0151 heged\u0171k \u00e9s gordonk\u00e1k a maguk egy\u00e9ni szerep\u00e9t oly tiszt\u00e1n ki\u00e9ln\u00e9k, mint Mozart szimf\u00f3ni\u00e1iban, ahol a ritmus t\u00e9ny\u00e9ben ad\u00f3d\u00f3 alapv\u00e1ltozatok oly tiszt\u00e1n \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcln\u00e9nek. Triol\u00e1k \u00e9s pontozott ritmusok (hogy ezt a naiv jel\u00f6l\u00e9st haszn\u00e1ljuk), ad libitum futamok \u00e9s a f\u00fagat\u00e9m\u00e1k negyedei, nyolcadai \u00e9s trillerei: ezek azok a zenei \u00f6r\u00f6m\u00f6k, melyeket a v\u00e9gtelen \u0151sid\u0151kben is m\u00e1r \u00e9lvezett az, aki el\u0151sz\u00f6r egy\u00e1ltal\u00e1ban zen\u00e9lt primit\u00edv alig-hangszer\u00e9n. Mit sem \u00e9r a tiszta ritmusra, a puszt\u00e1n harm\u00f3niafoltokra vagy a dallam \u00e9rz\u00e9kiess\u00e9g\u00e9re alap\u00edtott zene: mindennek egy\u00fctt kell szerepelnie, \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3an, egyszer\u0171en \u00e9s a v\u00e9gtelens\u00e9gig vari\u00e1lva.<\/p>\n\n\n\n<p>A m\u0171v\u00e9szeteket is k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl befoly\u00e1solta az a b\u00f6lcseleti ir\u00e1ny, melyet \u00e1rtatlan latin sz\u00f3val \u201eegzisztenci\u00e1lis\u201d b\u00f6lcseletnek neveznek, ami azt jelenti, hogy a b\u00f6lcselet els\u0151sorban az emberi \u00e9let legalapvet\u0151bb t\u00e9nyeit, lelki \u00e9s gyakorlati adotts\u00e1gait vegye tekintetbe: egyel\u0151re ne is siessen a megold\u00e1sokkal, amelyekkel m\u00e1r torkig vagyunk, mert hisz mind naiv \u00e9s \u00e1lmegold\u00e1s volt csup\u00e1n \u2013 a fontos, hogy lelt\u00e1rozzuk sorsunk f\u0151 von\u00e1sait. Nem csod\u00e1latos tanuls\u00e1g-e, hogy a zen\u00e9ben ezt az alapelemekre val\u00f3 r\u00e1eszm\u00e9l\u00e9st ett\u0151l a rokok\u00f3 m\u0171v\u00e9szt\u0151l tanulhatja meg legjobban minden modern m\u0171v\u00e9sz? A romantika csak szavalt az \u0151si elemekhez val\u00f3 visszat\u00e9r\u00e9sr\u0151l, \u00e9s ez a par\u00f3k\u00e1s b\u00e9csi virtu\u00f3z a m\u0171vek, a bonyolult m\u0171vek sz\u00e1zaiban mutatott r\u00e1 egy-egy hangszer, egy-egy ritmikai fordulat, egy-egy harmoniz\u00e1l\u00e1si \u00f6tlet, egy-egy rafin\u00e1ltan elhelyezett disszonancia seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel a zene primit\u00edv \u0151sforr\u00e1saira. Hi\u00e1ba megy\u00fcnk n\u00e9gerekt\u0151l tamtamzen\u00e9t tanulni, ha nincs ott m\u00f6g\u00f6tte Bach (Bart\u00f3k B\u00e9l\u00e1nak sem hihetn\u0151k el n\u00e9piess\u00e9g\u00e9t, ha nem ismern\u0151k Purcell, Marcello \u00e9s Frescobaldi zongor\u00e1z\u00e1s\u00e1t vagy feldolgoz\u00e1sait!), s hi\u00e1ba minden iskol\u00e1s ellenpont-\u00fcgyesked\u00e9s, ha nem \u00e9rzem azt az elemi \u00f6r\u00f6met, amit egy moll-v\u00e1ltozat jelent egy d\u00far ut\u00e1n, vagy egy kromatikus nekiiramod\u00e1s egy nem kromatikus t\u00e9tel k\u00f6zep\u00e9n. (A romantika mindezeket t\u00falz\u00e1sba vitte \u00e9s ezzel majdnem hat\u00e1stalann\u00e1 v\u00e1lt.)<\/p>\n\n\n\n<p>Mivel Mozart \u00edgy a zene alapelemeihez ny\u00fal vissza, az\u00e9rt igaz\u00e1n csak az tudja \u00e9rt\u00e9kelni, akinek minden egyes hanghoz fog\u00e9kony hall\u00e1sa van. Aki dr\u00e1mais\u00e1got csak zenekari l\u00e1rm\u00e1ban v\u00e9l fellelni (\u00e9s az ilyen f\u00fclnek ugyan mi k\u00f6ze van a zenei hall\u00e1shoz?), de egy-egy rafin\u00e1lt felold\u00e1st, modul\u00e1ci\u00f3t vagy v\u00e1ratlan hangk\u00f6zt \u00e9szre sem vesz (a Dummel P\u00f6bel meint zongoravari\u00e1ci\u00f3k g-moll v\u00e1ltozat\u00e1ban: hangnem, ritmikai fordulat, szopr\u00e1n- \u00e9s basszus-hat\u00e1sok v\u00e1ltakoz\u00e1sa, disszonanci\u00e1k, kromatika \u00e9s modul\u00e1ci\u00f3, staccato- \u00e9s legato-k\u00f6t\u00e9sek, mind\u00f6ssze nyolc taktusban a zene j\u00f3form\u00e1n minden kifejez\u0151 eszk\u00f6ze egy\u00fctt!), az term\u00e9szetesen k\u00f6nnyen beugrik annak a babon\u00e1nak, hogy Mozart csak rokok\u00f3 zen\u00e9l\u0151\u00f3ra.<\/p>\n\n\n\n<p>Egy nagy matematikust b\u00facs\u00faztatott \u00fagy a bar\u00e1tja, hogy \u201eminden egyes k\u00fcl\u00f6n sz\u00e1m j\u00f3 bar\u00e1tja volt\u201d \u2013 aki \u00edgy bar\u00e1tja a hangoknak, csak az el\u0151tt fog megny\u00edlni igaz\u00e1n Mozart vil\u00e1ga: vagyis az a vil\u00e1g, ahol minden \u00fctemben bonyolult, gazdag \u00e9s l\u00e9nyeges \u00fajdons\u00e1got hordoz\u00f3 tartalom van. Aki itt h\u00e1rom taktusra nem figyelt, olyan vil\u00e1got mulasztott el, amib\u0151l k\u00e9s\u0151bbi zen\u00e9szek egy \u00e9leten \u00e1t \u00e9ldeg\u00e9ltek, felh\u00edg\u00edtva azt a semmitmond\u00e1sig.<\/p>\n\n\n\n<p>Az alapelemek meztelen vil\u00e1goss\u00e1g\u00e1val f\u00fcgg \u00f6ssze az az egyetemes m\u0171v\u00e9szi tanuls\u00e1g, hogy Mozart zongora-, heged\u0171- \u00e9s orgona-virtu\u00f3z volt, b\u0171v\u00e9sze \u00e9s tr\u00fckkmestere hangszereinek: nagy \u00f6tletek homokba sikkad\u00f3 v\u00edzz\u00e9 v\u00e1lnak, ha nem seg\u00edti \u0151ket a k\u00e9pzelhet\u0151 legnagyobb mesters\u00e9gbeli tud\u00e1s. Ban\u00e1lis zeneb\u00edr\u00e1latokban mindig olvashatunk arr\u00f3l, hogy valakinek a technik\u00e1ja t\u00f6k\u00e9letes, de \u00e9rzelmi vil\u00e1ga fel\u00fcletes, aminek az lett a komikus eredm\u00e9nye, hogy naivabb emberek szem\u00e9ben a virtuozit\u00e1s aljas benyom\u00e1st keltett, mintha a \u201el\u00e9lek m\u00e9lys\u00e9ge\u201d szinte ki is z\u00e1rn\u00e1 az akrobatikus \u00fcgyess\u00e9get. Mozart ezt is megc\u00e1folja, \u00e9s a legnagyobb \u00e1ltal\u00e1nos \u00e9rv\u00e9ny\u0171 joggal. T\u00e9ved\u00e9s azt gondolni, hogy a remekm\u0171 kiz\u00e1r\u00f3lagos forr\u00e1sa az ember \u201elelki \u00e9lete\u201d: a zongora billenty\u0171i, a h\u00farokon t\u00e1ncolni akar\u00f3 ujjak \u00e1llati t\u00e1nckedve, az orgona ezer technikai lehet\u0151s\u00e9ge \u00e9s annak szinte iparosi ismerete bizony\u00e1ra t\u00f6bb zseni\u00e1lis \u00f6tletet adott, mint a romantikus, t\u00fal\u00e9rt\u00e9kelt \u00e9s elk\u00e9nyeztetett \u201ebels\u0151 \u00e9let\u201d. Mozartt\u00f3l, aki n\u00e9ha az orr\u00e1t is felhaszn\u00e1lta, ha nem telt el\u00e9g ujja egy sz\u00e9les akkordhoz, t\u00f6bb l\u00edrai hat\u00e1st v\u00e1rok, mint a felh\u0151k k\u00f6z\u00f6tt kifordult szemmel s\u00e9t\u00e1l\u00f3 \u00e9rzelmesekt\u0151l.<\/p>\n\n\n\n<p>Nemr\u00e9giben volt egy vastag k\u00f6nyv a kezemben. Az improviz\u00e1ci\u00f3 a zen\u00e9ben \u2013 nagyon fontos, hogy err\u0151l is besz\u00e9lj\u00fcnk. Az improviz\u00e1ci\u00f3 egyike a legklasszikusabb m\u0171fajoknak, ha ugyan ennek lehet nevezni: technikai fitogtat\u00e1s, romantikus teremt\u0151kedv \u00e9s a koncert t\u00e1rsadalmi egy\u00fcttese fejez\u0151dnek ki benne. Ez az igazi szint\u00e9zis (\u00e9s a v\u00e1ls\u00e1g orvoss\u00e1ga csak szint\u00e9zis lehet): a fiatal Mozartot elsz\u00e9d\u00edti a taps, az arisztokratikus hallgat\u00f3s\u00e1g, tele van gyermekes \u00f6nmutogat\u00f3 kedvvel, ismeri a zongora minden cs\u00ednj\u00e1t-b\u00ednj\u00e1t, de a trill\u00e1k csillog\u00e1s\u00e1ban egyszerre csak \u00e9rzi, hogy egyed\u00fcl van, mollokba, disszonanci\u00e1kba \u00e9s hal\u00e1los kromatik\u00e1kba csap \u00e1t, hogy egy akheroni akkordt\u00e1nc ut\u00e1n megint a naiv f\u0151t\u00e9m\u00e1t j\u00e1tssza el leheletszer\u0171 k\u00f6nnyeds\u00e9ggel. Volt-e valaha r\u00e9szeg \u00e9s fekete m\u0171v\u00e9szi mag\u00e1noss\u00e1gnak \u00e9s (ha tetszik) fel\u00fcletes t\u00e1rsadalmi \u00e9letnek ilyen szerves kapcsolata? Ez az ide\u00e1lis helyzet: a m\u0171v\u00e9sz tragikus mag\u00e1nya kell hogy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g fel\u00e9 is forduljon, \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g \u00f6nc\u00e9l\u00fa l\u00e9has\u00e1ga kell hogy legal\u00e1bb egy kamarazene-est idej\u00e9re egy\u00fctt \u00e9gjen a nagy egyed\u00fclval\u00f3val \u2013 s ha ez az egyens\u00faly hib\u00e1s, tal\u00e1n ne is mindig a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get v\u00e1doljuk, hanem n\u00e9ha a m\u0171v\u00e9szeket is.<\/p>\n\n\n\n<p>A sz\u00f3 legnemesebb \u00e9rtelm\u00e9ben vett vil\u00e1giass\u00e1got nem n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zheti a v\u00e1ls\u00e1gb\u00f3l szabadulni akar\u00f3 m\u0171v\u00e9sz. Az el\u0151kel\u0151s\u00e9g l\u00e9nyege: gazdags\u00e1g \u00e9s egyszer\u0171s\u00e9g. Ki tudott kev\u00e9s, egyszer\u0171 eszk\u00f6z\u00f6kkel olyan diabolikus hat\u00e1sokat kiv\u00e1ltani, mint Mozart? A modern zene ezerf\u00e9le hangszere: monot\u00f3nia; mid\u0151n Mozart egyetlen szekund-akkordot vagy szeptimet dob egy zongoraszon\u00e1t\u00e1j\u00e1ba, \u00e9rezz\u00fck az \u00e9let minden ijeszt\u0151 \u0151r\u00fclet\u00e9t, vesz\u00e9ly\u00e9t \u00e9s f\u00e1jdalm\u00e1t. S ahogy nem a hangszerek v\u00e1s\u00e1ri halmoz\u00e1sa adja az er\u0151t, \u00fagy nem is a t\u00e9m\u00e1k tartalmi komolys\u00e1ga az igazi tragikumot. Alig van izgalmasabb jelens\u00e9g a m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben, mint a Mozart-oper\u00e1k sz\u00f6veg\u00e9nek naivit\u00e1sa \u00e9s a hozz\u00e1 \u00edrt zen\u00e9nek minden emberit \u00e9s istenit felkavar\u00f3 hatalma. Ha egyszer m\u0171v\u00e9szetem alapelemeiben \u00e9lek, akkor nem keresem a trag\u00e9di\u00e1kat, probl\u00e9m\u00e1kat \u00e9s v\u00e9gzetdr\u00e1m\u00e1kat: ez impotencia jele. Az igazi er\u0151 minden \u00fcr\u00fcgyb\u0151l meg tudja alkotni a maga ezersz\u00edn\u0171, hum\u00e1nus vallom\u00e1s\u00e1t, \u00e9s m\u00e9g dekorat\u00edvs\u00e1g\u00e1ban is m\u00e9lyebb, mint az alkalmi m\u0171vek \u00f3cs\u00e1rl\u00f3inak semmitmond\u00f3 \u201ev\u00e9gzetess\u00e9gei\u201d.<\/p>\n\n\n\n<p>Miel\u0151tt befejezn\u0151k Mozart m\u0171v\u00e9b\u0151l az irodalom \u00e9s minden m\u0171v\u00e9szet sz\u00e1m\u00e1ra sug\u00e1rz\u00f3 tan\u00edt\u00e1sok szeml\u00e9j\u00e9t, kett\u0151re vess\u00fcnk pillant\u00e1st: az egyik fejl\u0151d\u00e9s\u00e9nek term\u00e9szetess\u00e9ge, a m\u00e1sik f\u00e9lre\u00e9rtetts\u00e9ge. Term\u00e9szetes fejl\u0151d\u00e9s: ez sem t\u0151l\u00fcnk f\u00fcgg, nem lehet megtanulni. De bel\u0151le m\u00e9gis \u00e1rad m\u00e9ly okul\u00e1s; a term\u00e9szetnek megvan a maga \u00f6r\u00f6k rendje, kamaszt\u00falz\u00e1st\u00f3l az \u00e9retts\u00e9g pazarl\u00f3 purit\u00e1ns\u00e1g\u00e1ig, s Mozart fejl\u0151d\u00e9svonal\u00e1nak ez a term\u00e9szetes tisztas\u00e1ga, klasszikus \u00e1ttekinthet\u0151s\u00e9ge szinte k\u00fcl\u00f6n m\u0171, term\u00e9szeti \u00e9s humanista p\u00e9lda egyszerre. A v\u00e1ls\u00e1g ideges m\u0171v\u00e9sze, ha \u00e9rtelmes meghat\u00f3d\u00e1ssal szeml\u00e9li az \u00e9r\u00e9s e z\u00f6kken\u00e9stelen mozarti p\u00e1ly\u00e1j\u00e1t, bizony\u00e1ra nem kap k\u00e9sz klasszicizmust a kez\u00e9be, de olyan nyugalomhoz juthat, mely k\u00f6zelebb seg\u00edt ahhoz.<\/p>\n\n\n\n<p>S a f\u00e9lre\u00e9rtetts\u00e9g \u00e9pp ilyen klasszikus: senki m\u00e9lyebben nem j\u00e1rt v\u00e9gzet, szenved\u00e9s, tud\u00e1s s\u00f6t\u00e9t vizeiben, mint \u0151, s m\u00e9gis f\u00e9l Eur\u00f3pa mint csipk\u00e9s preci\u0151zt, csilingel\u0151, rokok\u00f3 zen\u00e9l\u0151\u00f3r\u00e1t ismeri t\u00e1n m\u00e9g ma is. Mor\u00e1l? V\u00e1llalja minden m\u0171v\u00e9sz olyan al\u00e1zattal (ha legl\u00e9nyeg\u00e9t is magyar\u00e1zz\u00e1k \u00e9ppen az ellenkez\u0151j\u00e9re, mint amit akar), mint ahogy Mozart tette; de \u00e1lljon bossz\u00fat egy g-moll zongorakvartettel vagy a Rekviemmel.<\/p>\n\n\n\n<p>Viszont a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra is van mor\u00e1lja. Az \u00fcnnepl\u00e9s, ha csak fr\u00e1ziscs\u00e9pl\u00e9s egy-egy m\u00e1rv\u00e1nyt\u00e1bla el\u0151tt, a hozz\u00e1 nem \u00e9rt\u0151 hivatalosak aljas k\u00e9pmutat\u00e1sa (azok\u00e9, akik ha Mozart idej\u00e9ben \u00e9ltek volna, \u00e9ppoly k\u00f6z\u00f6nnyel l\u00f6kt\u00e9k volna a s\u00edrba Mozartot, mint amilyen k\u00f6z\u00f6nnyel most a magasztal\u00f3 sz\u00f3lamokat kereplik): jobban s\u00e9rti a halottat, mint a korabeli meg nem \u00e9rt\u00e9s. Hittan\u00f3r\u00e1n megtanultuk (s tal\u00e1n a legigazabb lecke volt), hogy Krisztust nemcsak azok fesz\u00edtett\u00e9k fel, akik k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttek a Golgot\u00e1n, hanem az\u00f3ta is \u00f6r\u00f6kk\u00f6n-\u00f6r\u00f6kk\u00e9 fesz\u00edtik azok, akik b\u0171nben \u00e9lnek, b\u00e1rmily pomp\u00e1s ruha vagy magas c\u00edmer \u00e9kes\u00edtse is \u0151ket. Mozart szeg\u00e9nys\u00e9ge, nyomora harminc\u00f6t \u00e9ven \u00e1t, az a t\u00e9ny, hogy h\u00e1rom Lajos-arany\u00e9rt a f\u00e9l \u00e9let\u00e9t kellett \u00e1ldoznia, hogy a nagy \u201eDistinktion\u201d az volt, ha az \u00e9rsek szak\u00e1csaival eb\u00e9delhetett, hogy v\u00e9gtelen bonyolults\u00e1g\u00e1t m\u00e1sf\u00e9l sz\u00e1zadon \u00e1t egy\u00fcgy\u0171s\u00e9gnek mondt\u00e1k: ez egyetemes emberi b\u0171n, \u00e9gbe ki\u00e1lt\u00f3 gyal\u00e1zat, a rosszakaratnak \u00e9s butas\u00e1gnak ism\u00e9t ijeszt\u0151 diadala volt. Ezt ne tet\u00e9zz\u00fck azzal, hogy csak g\u00e9piesen \u00fcnnepl\u00fcnk, hanem vizsg\u00e1ljuk meg alaposan lelkiismeret\u00fcnket, \u00e9s forradalmi t\u00fcrelmetlens\u00e9ggel tegy\u00fck j\u00f3v\u00e1 (ha ugyan lehet) sz\u00e9gyen\u00fcnket. Legyen (mert m\u00e1s nem lehet) Mozart a m\u0171v\u00e9szi eszm\u00e9ny, \u00e9letben \u00e9s alkot\u00e1sban; a szeretet meleg\u00e9vel \u00e9s az \u00e9rtelem vil\u00e1goss\u00e1g\u00e1val tegy\u00fck boldogokk\u00e1 azokat az \u00faj \u00e9s fiatal m\u0171v\u00e9szeket, akik k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk vannak, nehogy Mozart k\u00f6r\u00fcli b\u0171n\u00fcnk megism\u00e9tl\u0151dj\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n<p>Megjelent<br>Magyar Csillag, 1941. december (a zenek\u00f6lt\u0151 hal\u00e1l\u00e1nak 150. \u00e9vfordul\u00f3j\u00e1n)<br>M\u00fazs\u00e1k testamentuma, essz\u00e9k\u00f6tet (Magvet\u0151 kiad\u00f3, Bp., 1985)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Mozart \u2013 tanulm\u00e1ny \u2013 1756\u20131791Ich bin ein MusikusW.A.M. 1777. nov.8. Neh\u00e9z volna k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lasztani az \u00fcres sz\u00f3lamokat a megd\u00f6nthetetlen t\u00e9nyekt\u0151l a m\u0171v\u00e9szetek mai v\u00e1ls\u00e1g\u00e1t illet\u0151 k\u00e9rd\u00e9sben, de az mindenek f\u00f6l\u00f6tt k\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy nincs ma m\u0171v\u00e9szet vagy tudom\u00e1ny, mely klasszikusnak, kiegyens\u00falyozottnak volna nevezhet\u0151. Minden klasszicizmus alapja az ember harm\u00f3ni\u00e1ja, mert csak ez teszi lehet\u0151v\u00e9, hogy a m\u0171v\u00e9sz [&hellip;]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"parent":139,"menu_order":1,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"categories":[6],"class_list":["post-141","page","type-page","status-publish","hentry","category-esszek"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/141","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=141"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/141\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":177,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/141\/revisions\/177"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/139"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=141"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=141"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}