Magvet\u0151 kiad\u00f3, 1998, 56\u201386. old.<\/p>\n\n\n\n
Szentkuthy Mikl\u00f3s: Az al\u00e1zat kalend\u00e1riuma<\/strong><\/p>\n\n\n\n (1935\u201336; napl\u00f3lapok)<\/p>\n\n\n\n \u2013 r\u00e9szlet \u2013<\/p>\n\n\n\n (18)<\/p>\n\n\n\n H\u00e1zas\u00e9letem Rembrandttal.<\/em><\/p>\n\n\n\n A P\u00e9nzv\u00e1lt\u00f3: lehet-e m\u00e1ssal kezdeni e marg\u00f3-jegyzetet, mint a clair-obscur komikumig megszentelt t\u00e9m\u00e1j\u00e1val? Rembrandtn\u00e1l h\u00e1rom technik\u00e1t, modort \u00e9rzek. Az egyik ennek a P\u00e9nzv\u00e1lt\u00f3-k\u00e9pnek a technik\u00e1ja: egy neh\u00e9zkesen, \u00e9rdesen line\u00e1ris st\u00edlus, a „rajz”, a r\u00e1ncig bar\u00e1zd\u00e1lt „vonal”, sz\u00f3val a legnaivabb, legut\u00e1nz\u00f3bb k\u00e9pszer\u0171s\u00e9g st\u00edlusa – l\u00e9v\u00e9n, hogy a rajz primit\u00edvebb \u00f6szt\u00f6n \u00e9s ig\u00e9ny, mint a sz\u00edn.<\/p>\n\n\n\n Ez a primitivit\u00e1s, vagyis a leg\u0151sibb, legnaivabb \u00e9s legk\u00e9zenfekv\u0151bb \u00e1br\u00e1zol\u00f3 technik\u00e1k vissza\u00fct\u00e9se m\u00e9g a legfejlettebb t\u00f6rt\u00e9neti st\u00e1diumban is kedvenc eszt\u00e9tikai t\u00e9m\u00e1m. S ha valakin\u00e9l ez felt\u0171n\u0151en tapasztalhat\u00f3, \u00fagy Rembrandt az. Lerajzolni: ut\u00e1nozni, ez a primum mobile. Az emberek rengeteget irk\u00e1ltak \u00f6ssze a „m\u00e1sol\u00e1s” m\u0171v\u00e9szietlens\u00e9g\u00e9r\u0151l \u00e9s az egy\u00e9nis\u00e9get kifejez\u0151 „st\u00edlus” vagy „stiliz\u00e1l\u00e1s” m\u0171v\u00e9sziess\u00e9g\u00e9r\u0151l, an\u00e9lk\u00fcl, hogy a k\u00e9rd\u00e9s eg\u00e9szen naiv (vagy m\u00e1s sz\u00f3val) metafizikai sikban fekv\u0151 l\u00e9nyeg\u00e9re r\u00e1tapintottak volna.<\/p>\n\n\n\n Lehet, hogy a szavak t\u00fal frivolan fejezik ki a t\u00e9nyt, de a m\u0171v\u00e9szben a leg\u00e9rdekesebb pont, a problematikus \u00e9s d\u00f6nt\u0151 az, ami benne a nem-m\u0171v\u00e9sz: valami elemi, elt\u00f6r\u00f6lhetetlen otrombas\u00e1g, pr\u00f3zais\u00e1g, izl\u00e9stelens\u00e9g, sz\u00f3val par excellence eszt\u00e9tik\u00e1n kiv\u00fcli von\u00e1s. Az \u00e1tlagember, a parven\u0171 m\u00fazeum-l\u00e1togat\u00f3, ha Rembrandt-k\u00e9p el\u00e9 \u00e1ll, r\u00f6gt\u00f6n mint a hivatalos, vall\u00e1sos, \u00e1llamositott \u00e9s teny\u00e9sztett „sz\u00e9ps\u00e9g” el\u0151tt \u00e1ll meg – ahogy a Var\u00e1zsfuvol\u00e1ban \u00e9neklik: „ez itt az ihlet s a m\u0171v\u00e9szet h\u00e1za”. Az ilyen oda\u00e1ll\u00e1s abszol\u00fat hib\u00e1s. \u00c9pp az\u00e9rt, mert ilyen „m\u0171v\u00e9szi”, semmi k\u00f6ze semmif\u00e9le m\u0171v\u00e9szethez. Valamikor meg fog t\u00f6rt\u00e9nni az, ami t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 k\u00e9pmutat\u00f3 form\u00e1kban m\u00e1r el\u00e9g r\u00e9g\u00f3ta sejthet\u0151 tendencia, t.i. a „m\u0171v\u00e9szet” \u00e9s mindenf\u00e9le „eszt\u00e9tikum” radik\u00e1lis k\u00fcl\u00f6nv\u00e1l\u00e1sa.<\/p>\n\n\n\n Ez a clair-obscur, mely itt a P\u00e9nzv\u00e1lt\u00f3n (1627) l\u00e1that\u00f3, a m\u0171t\u00f6rt\u00e9n\u00e9szek szerint val\u00f3szin\u0171leg m\u00e9g naiv, \u00fcgyetlen, egy\u00e9nietlen \u00e9s nyers vil\u00e1git\u00e1si effektus, melyben nyoma sincs a k\u00e9s\u0151bbi „t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g”-nek, ez\u00e9rt nem is \u00e9rdemli meg a ritu\u00e1lis clair-obscur nevet. A m\u0171t\u00f6rt\u00e9n\u00e9szek v\u00e9gig-grassz\u00e1ltak minden k\u00e9pzelhet\u0151 \u00e9s k\u00e9pzelhetetlen fest\u0151n, aki \u00e1rnyat, f\u00e9lhom\u00e1lyt, vil\u00e1goss\u00e1got, vibr\u00e1l\u00f3 plein-airt vagy Hold-pregn\u00e1lt \u00e9jszak\u00e1t festett, \u00e9s mindenf\u00e9le algebrikus-n\u00e9met megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u00e9sekkel szigetelt\u00e9k el Rembrandt\u00e9t, mint valami vall\u00e1sosan m\u00e9lyet, technikailag abszol\u00fatat, barokkosan szimbolikusat, stb. Ez a m\u00e9lys\u00e9g, abszol\u00fats\u00e1g \u00e9s jelk\u00e9pess\u00e9g t\u00e1n val\u00f3ban megvan, de ne feledj\u00fck, hogy akkor is csak mell\u00e9kterm\u00e9k, mindenkor csak technika, k\u00e9miai, anyagkezel\u00e9si \u00fcgyess\u00e9g, tr\u00fckk, akrobatizmus. Semmi esetre sem a „l\u00e9lek miszt\u00e9riuma” a modoross\u00e1ggal szemben, hanem legfeljebb egy nagyon kellemes \u00e9s megnyugtat\u00f3 modoross\u00e1g. A nagy m\u0171v\u00e9sz \u00fatja nem ifj\u00fakori modoross\u00e1gt\u00f3l megy az \u00f6regkori tiszta stilus fel\u00e9, hanem \u00e9ppen forditva: egy ifj\u00fakori egzakt „sz\u00e9ps\u00e9g”- \u00e9s „m\u0171v\u00e9szet”-v\u00e1gy elvont \u00e1lm\u00e1t\u00f3l egy \u00f6regkori pozitiv modoross\u00e1g fel\u00e9. Ezen a P\u00e9nzv\u00e1lt\u00f3-k\u00e9pen m\u00e9g m\u0171v\u00e9sz akar lenni, az utols\u00f3 \u00f6narck\u00e9pen m\u00e1r csak az olajfest\u00e9k bornirt k\u00e9mikusa. A „m\u0171v\u00e9szet” eredm\u00e9nye egy semmireval\u00f3 k\u00e9p, viszont a modoross\u00e1gba-fulladts\u00e1gnak \u00e9s -vakults\u00e1gnak az eredm\u00e9nye: remekm\u0171vek.<\/p>\n\n\n\n Teh\u00e1t minden eszt\u00e9tikai gondolkoz\u00e1s pr\u00e9lude-j\u00e9ben k\u00e9t fogalomnak kell szerepelnie. Egyik: a m\u0171v\u00e9szben \u00e9l\u0151 legprimitivebb, nem-m\u0171v\u00e9szi \u00f6szt\u00f6n (szimpla lerajzol\u00e1s, szimpla t\u00e9nymegnevez\u00e9s, szimpla hangszer-babr\u00e1l\u00e1s), m\u00e1sik (\u00e9ppen a dolgok t\u00fals\u00f3 v\u00e9ge): a technikai modoross\u00e1g, vagyis az a zen\u00e9ben, fest\u00e9sben \u00e9s k\u00f6lt\u00e9szetben, ami a „grafol\u00f3gia” a k\u00e9zir\u00e1sban: az alkat v\u00e9gzetes korl\u00e1tolts\u00e1ga egy eszk\u00f6z (szin, gondolat, hang) haszn\u00e1lat\u00e1ban, a tehetetlen helybenj\u00e1r\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n A rajz-nyers k\u00e9pek mellett vannak ellent\u00e9tei, az „oldott” k\u00e9pek: \u00fagy hiszem, a k\u00e9t dolog nincs a fejl\u0151d\u00e9s k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 id\u0151ihez k\u00f6tve \u2013 huszonk\u00e9t \u00e9ves kora t\u00e1j\u00e1n vannak „folt”-k\u00e9pei, \u00e9s \u00f6regkor\u00e1ban is haszn\u00e1lja a durv\u00e1n, szinte tehetetlen\u00fcl vonalas technik\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n S a harmadik fajta, mely sem folt, sem vonal, hanem a kett\u0151 egy\u00fctt: a higi\u00e9nikus, f\u00e9nyk\u00e9pszer\u0171 m\u00e1sol\u00e1s ban\u00e1lis (ez mostani szempontunkb\u00f3l persze \u00e9rdem) p\u00e9ld\u00e1nyai. Ez ut\u00f3bbiak szint\u00e9n minden korszak\u00e1ban el\u0151fordulnak: Rembrandt sohasem ambicion\u00e1lta, hogy „Rembrandt” legyen – illet\u0151leg: vagy nagyon is primitiv m\u00e1sol\u00f3 („egy ember, aki nagyon j\u00f3l fest”), vagy pedig t\u00fal-Rembrandt, p\u00f3z-Rembrandt, giccs-Rembrandt. Ez a k\u00e9t v\u00e9glet minden nagy m\u0171v\u00e9szn\u00e9l megtal\u00e1lhat\u00f3: az \u00e1llati \u00f6ntudatlans\u00e1g \u00e9s a szin\u00e9szked\u0151, szinte karikaturisztikus \u00f6n-defini\u00e1l\u00e1s \u00e9s \u00f6n-kij\u00e1tsz\u00e1s. Rembrandt erre a legklinikusabban \u00e9les p\u00e9lda: k\u00e9pei hol egy naiv paraszt-m\u00e1zol\u00f3t (igazi cimt\u00e1bla-fest\u0151t) mutatnak, hol meg egy „beleheccelt” \u00fcber-Rembrandtot, modoross\u00e1g\u00e1nak farsang-maszkk\u00e1 t\u00faloz\u00f3j\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n V\u00e9letlen \u00e9s v\u00e9gzet k\u00f6z\u00f6tt neh\u00e9z k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get tenni, de az ember m\u00e9gis megk\u00e9rdezi, vajon mit jelent az, hogy a huszonk\u00e9t \u00e9ves kor\u00e1b\u00f3l val\u00f3 Petrus \u00e9s a f\u0151pap szolg\u00e1i m\u00e1r a tipikus clair-obscurt mutatja? Azt, hogy „m\u00e1r” ekkor v\u00e9gzetes stilus\u00e1ban dolgozhatott csak, avagy ellenkez\u0151leg, egy fiatalkori, divatos tr\u00fckk az eg\u00e9sz, melyet id\u0151vel „kinevezett” stilus\u00e1nak?<\/p>\n\n\n\n M\u00e1r ezen a k\u00e9pen is egy\u00fctt van az \u00e1ltalam legm\u00e9lyebbr\u0151l izlelt rembrandti kett\u0151ss\u00e9g: paraszt-kret\u00e9ns\u00e9g \u00e9s csillog\u00f3 fegyver-pompa. Kret\u00e9ns\u00e9g, mely nem naturalizmus, nem biblikus egyszer\u0171s\u00e9g, hanem csak az ecset saj\u00e1tos mozg\u00e1si rutinja; fegyvercsillog\u00e1s, mely viszont igenis naiv naturalizmus, a gy\u0171jt\u0151 ember lelt\u00e1r-\u00f6r\u00f6me.<\/p>\n\n\n\n Rembrandt figur\u00e1lis k\u00e9pei eg\u00e9sz rejt\u00e9lyes energi\u00e1val k\u00e9nyszeritik az embert, hogy az epikusan h\u0171 t\u00e9ma, valamint az egy\u00e9nileg \u00f6nc\u00e9l\u00fav\u00e1, t\u00e9m\u00e1tlann\u00e1 v\u00e1l\u00f3 stiliz\u00e1lts\u00e1g \u00e9s ornamentika ellent\u00e9t\u00e9t v\u00e9giggondoljuk. Rembrandt sem m\u00e1sol\u00f3, sem „kompon\u00e1l\u00f3” (ez ut\u00f3bbi technik\u00e1nak t\u00e1n Greco a legjobb k\u00e9pvisel\u0151je). Kompozici\u00f3j\u00e1nak legf\u0151bb von\u00e1sa \u2013 nem tal\u00e1lni m\u00e1s sz\u00f3t \u2013 a trotlis\u00e1g. Az alakok tengnek-lengnek, \u00f6sszever\u0151dnek, sz\u00e9thullanak, atmoszf\u00e9rikusan esetleg egybeken\u0151dnek, hogy azt\u00e1n megint a baba-polc \u00e9rtelmetlen szanasz\u00e9jjel\u00e9be bomoljanak: sem a val\u00f3 \u00e9let szitu\u00e1ci\u00f3it, sem a geometriai (renesz\u00e1nsz) vagy biol\u00f3giai (Greco, Beardsley) ornamentik\u00e1t nem akarj\u00e1k. A nyomor\u00fas\u00e1g hangulat\u00e1t egy\u00e1ltal\u00e1n nem a paraszt-modellek, ist\u00e1ll\u00f3-mili\u0151k \u00e9s s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gek keltik, hanem \u00e9ppen a kompozici\u00f3nak ez a ker\u00fcl\u00e9se: a dekorativ s\u00e9m\u00e1k, biol\u00f3giai egyens\u00falyok ir\u00e1nti abszol\u00fat \u00e9rz\u00e9ketlens\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n Sz\u00e1momra mi a sz\u00e9ps\u00e9g? \u00c9pp az a kett\u0151, ami Rembrandtban nincs:<\/p>\n\n\n\n 1) sachlich mikroszk\u00f3p-f\u00e9nyk\u00e9pek vir\u00e1gokr\u00f3l, arc-r\u00e9szekr\u0151l, 2) a t\u00e9m\u00e1t csak minim\u00e1lis kiindul\u00f3pontk\u00e9nt haszn\u00e1l\u00f3 expresszinisztikus kompozici\u00f3k, vonalaknak, szineknek, figur\u00e1knak a t\u00e9m\u00e1hoz viszonyitva elvont, a fest\u0151 biol\u00f3giai alkat\u00e1hoz viszonyitva abszol\u00fat vit\u00e1lis ornamentik\u00e1ja.<\/p>\n\n\n\n Rembrandthoz val\u00f3 viszonyom nagyon hasonlit a Goeth\u00e9vel val\u00f3hoz: van egy harc Goeth\u00e9vel, van egy harc Rembrandttal. Ha valaki meg tudta irni az egyik (nem Faust el\u0151tti) Zueignung[1] n\u00e9h\u00e1ny sor\u00e1t, vagy a Marienbadi El\u00e9gi\u00e1t, mi\u00e9rt nem hajtotta v\u00e9gzete folytonosan ilyen term\u00e9szet\u0171 sz\u00e9ps\u00e9gek fel\u00e9? Ezek a sz\u00e9ps\u00e9gek v\u00e9letlenek? A nagy m\u0171v\u00e9szt az jellemzi, hogy kev\u00e9s-akar\u00e1sb\u00f3l itt-ott \u00f6ntudatlanul m\u00e9gis sok sz\u00fcletik? Ha valaki huszonk\u00e9t \u00e9ves kor\u00e1ban (d\u00e1tumaim az 19O4-es Deutsche Verlags-Anstalt n\u00e9gysz\u00e1z\u00f6t k\u00e9pes Rembrandt-album\u00e1b\u00f3l val\u00f3k, – lehet, hogy m\u0171t\u00f6rt\u00e9net n\u00e9mileg felforgatta az\u00f3ta \u0151ket) megfestette a szolg\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt P\u00e9tert, hogyan tudta ez id\u0151 t\u00e1jt \u00e9s m\u00e9g sokkal k\u00e9s\u0151bb is \u00e9s sokkal mindigebben nyersen t\u00e9maszer\u0171 t\u00e9ma-k\u00e9peit is m\u00e1zolni? A „t\u00e9ma”: ez a fogalom, ha Rembrandtot n\u00e9zem, k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl a m\u0171v\u00e9szet \u00e1tk\u00e1nak l\u00e1tszik, hal\u00e1lnak, riaszt\u00f3 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gess\u00e9gnek, nem-m\u0171v\u00e9szetnek. De hiszen ez most a c\u00e9l: a m\u0171v\u00e9szet nem-m\u0171v\u00e9szet gerinc\u00e9t v\u00e9gigtapogatni. Egy t\u00e9ma (pl. S\u00e1mson \u00e9s Delila, Krisztus a templomban, Angyal \u00e9s T\u00f3bi\u00e1s) otromba t\u00e9maszer\u0171s\u00e9g\u00e9t senki kis\u00e9rtetiesebb naivit\u00e1ssal, epikai \u00fcgyetlens\u00e9ggel „jobban” nem tudta \u00e1br\u00e1zolni Rembrandtn\u00e1l. A kompon\u00e1l\u00e1sbeli \u00fcgyetlens\u00e9g, a trag\u00e9di\u00e1v\u00e1 \u00e1lc\u00e1zott cs\u00e1mp\u00e1ss\u00e1g diadalai \u00e9ppen legszebb k\u00e9pei.<\/p>\n\n\n\n Abban is jellemz\u0151en „k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges” ember Rembrandt, hogy<\/p>\n\n\n\n 1) sok eg\u00e9szen kism\u00e9ret\u0171 k\u00e9pet fest, \u00e9s<\/p>\n\n\n\n 2) nagyobb „kompozici\u00f3iban” keleti pomp\u00e1t \u00e1br\u00e1zol, selyemkaft\u00e1nok, kardok, turb\u00e1nok \u00e9s gy\u00f6ngy\u00f6k, f\u00e9lig mes\u00e9s, f\u00e9lig merkantil garnit\u00far\u00e1it. Kism\u00e9ret\u0171 k\u00e9pen v\u00e1zafoltok, ez nem k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges, de kis ter\u00fcleten kv\u00e1zi-naturalista stilusban t\u00f6bb figur\u00e1b\u00f3l \u00e1ll\u00f3 vagy egy figur\u00e1t igen nagy t\u00e9rben \u00e1br\u00e1zol\u00f3 k\u00e9pet festeni: kimondottan „koncepci\u00f3tlan”, ny\u00e1rspolg\u00e1ri, diszt\u00e1rgyat \u00e9s viccet akar\u00f3 dolog. Ilyen kism\u00e9ret\u0171 k\u00e9peknek annyira a k\u00e9p-voltuk van el\u0151t\u00e9rben, hogy fest\u00e9szetr\u0151l alig lehet sz\u00f3. \u00c9s a pompa? Rubens nem pomp\u00e1s: Rubensn\u00e9l a pompa az eg\u00e9sz kompozici\u00f3ban rejlik, az elhelyez\u00e9sben, m\u00e9retekben, ritmusokban. Elvont. Rembrandtn\u00e1l az eg\u00e9sz kompozici\u00f3 rongyos, esetlen, ritmusa t\u00e9tova \u00e9s tapogat\u00f3z\u00f3, de egyes alakok n\u00e9ha ann\u00e1l jobban ki\u00f6lt\u00f6znek. Valahogy a meztelen\u00fcl, de vadonat\u00faj cilinderben \u00e9hen hal\u00f3 szolga jut esz\u00fcnkbe.<\/p>\n\n\n\n Nehezen analiz\u00e1lhat\u00f3 (hiszen eddig is a meglehet\u0151sen paradoxban mozogtunk), de hat\u00e1rozottan \u00e9rzem a jelens\u00e9get: egy sereg r\u00e9gi „nagy” fest\u0151nek, minden egy\u00e9nis\u00e9g\u00fck mellett nincs egy szakadatlan, d\u00f6nt\u0151en er\u0151s, szintetikusan mindent al\u00e1fut\u00f3 egy\u00e9ni stilusa – k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 m\u0171vekre t\u00f6redeznek sz\u00e9jjel. Persze a r\u00e9gi korok az opus, a m\u0171 sz\u00e1zadai, az \u00faj kor az operator, a m\u0171v\u00e9sz sz\u00e1zada. Rembrandtn\u00e1l is ezt \u00e9rzem: ink\u00e1bb vannak a vil\u00e1gon Rembrandt-k\u00e9peknek nevezhet\u0151 jelens\u00e9gek, mint Rembrandt. A nagyon szenzibilis szem felfedezi a nem-„rembrandtos” k\u00e9pekben is a mestert, a m\u00e9g szenzibilisebb szem viszont a legtipikusabban Rembrandt-k\u00e9peken is idegens\u00e9geket, hapax legomenonok[2] t\u00f6meg\u00e9t tal\u00e1lja. Egyszer\u0171en az\u00e9rt, mert a t\u00e9ma, az opus er\u0151sebb hatalom m\u00e9g akkor, mint a m\u0171v\u00e9sz fiziol\u00f3giai k\u00e9nyszerei.<\/p>\n\n\n\n A kicsi-m\u00e9ret\u0171 k\u00e9p m\u00e9g a legt\u00e1volabb \u00e1llhat a „miniat\u00fcr”t\u0151l: Rembrandt nem miniaturista hajlam. Simeon a templomban: magass\u00e1ga 6O centim\u00e9ter, sz\u00e9less\u00e9ge 48! S a t\u00e9ma: apr\u00f3 figur\u00e1k \u00e9s fantasztikus \u00f3ri\u00e1s-oszlopok, \u00f3ri\u00e1s-boltozatok. Az ember azt hinn\u00e9, a kis figur\u00e1k alkalmasak, hogy n\u00e9h\u00e1ny kompon\u00e1lt, dekorativ massz\u00e1ba toluljanak, holmi W\u00f6lfflin- vagy Spengler-f\u00e9le barokk-etikett szerint. De nem. A kis alakok csak a zollstock sz\u00e1m\u00e1ra kicsinyek, csak m\u00e9rtanilag apr\u00f3k, de ezt egy\u00e1ltal\u00e1n nem kiv\u00e1nja a t\u00e9ma. A t\u00e9ma nagyon is monument\u00e1lisan, \u00fcnnep\u00e9lyesen van megfogalmazva, \u00fagyhogy ez a bels\u0151 nagystil\u0171s\u00e9g \u00e9s centim\u00e9terekkel val\u00f3 k\u00fcls\u0151 harpagonkod\u00e1s izl\u00e9stelen.<\/p>\n\n\n\n Vigy\u00e1zzunk: itt nem (de m\u00e9g mennyire nem!) Rembrandt-kritik\u00e1t akarunk, mikor az \u00e1ll, hogy „izl\u00e9stelen” vagy „orden\u00e1r\u00e9”! Oly t\u00e1vol van ez ezen szavak le\u00e9rt\u00e9kel\u0151 \u00e9rtelemben val\u00f3 haszn\u00e1lat\u00e1t\u00f3l, amennyire az emberileg lehets\u00e9ges. Vadul, szenved\u00e9lyesen \u00e9lvezem a dolgot – s ebben nem eg\u00e9szen p\u00e1rhuzamos a Goethe-harccal -, \u00e9ppen a riaszt\u00f3 nem-m\u0171v\u00e9szi temperamentum m\u00e9gis m\u0171v\u00e9szett\u00e9 v\u00e1l\u00e1sa a megv\u00e1lt\u00f3 gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9g! Ha angol voln\u00e9k, akkor eszt\u00e9tik\u00e1m cime Yet volna. Ez a kurta vakkan\u00e1s fejezi ki m\u0171\u00e9lvez\u00e9sem alapvon\u00e1s\u00e1t – „nem sz\u00e9p, nem tetszik, nem igaz”, \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n yet! yet! m\u00e9gis sz\u00e9p, m\u00e9gis tetszik, m\u00e9gis igaz, \u00e9s szenz\u00e1ci\u00f3k szenz\u00e1ci\u00f3ja!<\/p>\n\n\n\n A kis figur\u00e1k a piszmog\u00f3, \u00f3r\u00e1stanoncok nagyit\u00f3j\u00e1val dolgoz\u00f3 mesterembert, falusi virtu\u00f3zt, k\u00e1rpitos-mentalit\u00e1sban \u00e9l\u0151 „j\u00f3 izl\u00e9s\u0171 lak\u00f3t” juttatj\u00e1k az ember esz\u00e9be, \u00e9s Rembrandtban volt ebb\u0151l a tipusb\u00f3l b\u0151ven. Eg\u00e9szen nyers m\u00f3don technikai ez az apr\u00f3 von\u00e1sokat a k\u00e9pre p\u00f6ty\u00f6gtet\u0151, asztal f\u00f6l\u00e9 g\u00f6rnyed\u0151 gesztus, mellyel a kis k\u00e9p k\u00e9sz\u00fcl. S hasonl\u00f3k\u00e9ppen technikai valami az impresszionisztikusan sz\u00e9les ecset-csapkod\u00e1s, v\u00e1zlatos folt-vet\u00e9s: ezek az eg\u00e9szen infantilis elk\u00e9pzel\u00e9sek a fest\u0151 mozdulat\u00e1r\u00f3l nagyon hasznosak lehetnek egyszer, mikor m\u00e1r v\u00e9gleg megunt\u00e1k a „l\u00e9lek” \u00e9s a „manirizmus”-f\u00e9le distinkci\u00f3k hazugs\u00e1g\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n Medd\u0151bbet k\u00e9pzelni sem tudok, mint nem v\u00e1zlattechnik\u00e1val \u00e1br\u00e1zolt apr\u00f3 alakokat: mit lehet azokkal kezdeni? Semmit. Hiszen sem arra nem j\u00f3k, hogy naturalista h\u0171s\u00e9ggel egy-egy l\u00e9lek\u00e1llapotot, mimik\u00e1t \u00e1br\u00e1zoljanak (ehhez t\u00fal kev\u00e9s a hely: negyedcentim\u00e9tereken nem lehet grimaszokat analiz\u00e1lni), sem arra, hogy ezzel ellent\u00e9tben elvont elemei legyenek egy vonalr\u00f3l vonalra hull\u00e1mz\u00f3 kompozici\u00f3-ornamentik\u00e1nak. Mi \u00e9rtelme lehet teh\u00e1t egy ilyen kis herny\u00f3-rabbinak, kukac-Simeonnak \u00e9s muslinca-M\u00e1ri\u00e1nak, ha sem „realit\u00e1s”, sem „ornamentika” nem egyeztethet\u0151 \u00f6ssze ezekkel a „hossza O,6O, sz\u00e9less\u00e9ge O,48” m\u00e9retekkel? A t\u00e9m\u00e1t t\u00e9maszer\u0171en \u00e1br\u00e1zolhatja a rembrandti „k\u00f3r”, a szinte b\u00e1rgy\u00fa epikum.<\/p>\n\n\n\n Viszont ez a b\u00e1rgy\u00fa \u00e9s piszmog\u00f3, \u00e1lmod\u00f3 \u00f3r\u00e1stanonc: m\u00e9gpedig abszol\u00fat \u00e1lmod\u00f3, mind\u00f6ssze \u00e1lmaiban is meg\u0151rzi abszol\u00fat \u00f3r\u00e1stanonc-volt\u00e1t. A Simeon-k\u00e9p tere, az \u00e9gboltt\u00e1-p\u00e1lm\u00e1sod\u00f3 templom igazi \u00e1lom-t\u00e9r, mese-t\u00e9r, ezeregy\u00e9jszaka-t\u00e9r: senki a fantasztikumnak ilyen naiv \u0151szintes\u00e9g\u00e9t nem \u00e1br\u00e1zolta, mint Rembrandt ezen a k\u00e9pen. Hogy ar\u00e1nyos vagy ar\u00e1nytalan, hogy fresk\u00f3-szer\u0171en elny\u00fajtott vagy m\u00e9rtanilag preciz, nem lehetne eld\u00f6nteni. Olyan az eg\u00e9sz, mint egy nosztalgikusan m\u00e9ly \u00e9s \u00f6ntudatlan l\u00e9legz\u00e9s \u00e1lom k\u00f6zben. Ha az \u00f3r\u00e1stanonc horkol a pajta sark\u00e1ban szalmazs\u00e1kj\u00e1n, igy szokott l\u00e9legezni, ha a m\u00e1sik oldal\u00e1ra fordul: piszkos h\u00e1l\u00f3ing \u00e9s „creator spiritus” egyszerre. Ez a kett\u0151ss\u00e9g nem \u00fagy \u00e9rz\u0151dik, ahogy azt Rembrandt-komment\u00e1torok rendesen irni szokt\u00e1k, hogy t.i. a m\u0171v\u00e9szben egyszerre volt meg az \u00e9rz\u00e9k a durva naturalizmus \u00e9s a vall\u00e1sos spiritualizmus ir\u00e1nt, – az a „spiritualizmus”, mely ebben az \u00e1lom-barokkban \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl, nem ellent\u00e9te, hanem \u00e9ppen legszervesebb folytat\u00e1sa a „naturalizmusnak”. Hogy megint az inton\u00e1l\u00f3 sz\u00f3t \u00e9s fogalmat vegyem el\u0151: „orden\u00e1r\u00e9” \u00e1lom.<\/p>\n\n\n\n A Piranesire kacsint\u00f3 \u00e9p\u00fclet-pomp\u00e1nak \u00e9s a ruha-diszess\u00e9gnek is valami eg\u00e9szen saj\u00e1tos ize van Rembrandtn\u00e1l: falusi vas\u00e1rnapiass\u00e1g \u00e9s Giorgione-misztika kever\u00e9kei. Minden „grand Turc” romantik\u00e1juk mellett \u00e9reztetik a pompa bels\u0151 tragikum\u00e1t, a hieratikuss\u00e1g nyomor\u00e1t, a „habsburgi” szineket: aranyat \u00e9s \u00e9jszak\u00e1t. Pompa \u00e9s nyomor ilyen rafin\u00e1lt (naiv) vegyit\u00e9se aligha fordul el\u0151 m\u00e1sutt a m\u0171v\u00e9szetben.<\/p>\n\n\n\n 1) a mese, tal\u00e1n eff\u00e9le elemekb\u0151l tev\u0151dik \u00f6ssze. Sz\u00e1momra (legkisebb gyerekkorom \u00f3ta) Rembrandt a pompa fest\u0151je: a clair-obscur clair-je mindig a gy\u00e9m\u00e1nt, a vizbe mer\u00fclt Rajna-kincs, az amszterdami \u00e9kszerespult f\u00e9nye, nem evang\u00e9liumi vil\u00e1goss\u00e1g, nem a transzfigur\u00e1ci\u00f3 Isten-izz\u00e1sa, hanem a vil\u00e1gi \u00e9kszerek f\u00e9nye, a laicit\u00e1s „procc”-a. (Ez a jelens\u00e9g t\u00e1volr\u00f3l vagy k\u00f6zelr\u0151l abba a „Ghibellin misztik\u00e1”-nak nevezhet\u0151 k\u00f6rbe tartozik, melyben II.Frigyes \u00e9s James I. alakjai \u00e1llanak).<\/p>\n\n\n\n A fantasztikusan b\u0151 t\u00e9r \u00e9s a benne szinte elvesz\u0151 kis giliszta-h\u0151s vagy h\u0151sn\u0151 \u00e1lland\u00f3 jelens\u00e9g n\u00e1la: kulcslukon kereszt\u00fcl a v\u00e9gtelen \u00c9den. A staff\u00e1zs \u00e1lland\u00f3: t\u00f6r\u00f6k pompa, filologiz\u00e1lt zsid\u00f3-modell, holland civil, p\u00e1nc\u00e9los klis\u00e9-k\u00f6z\u00e9pkor. Ez is a naiv gy\u00fcjt\u0151re, a pastiche-kedvel\u0151 dilett\u00e1nsra vall. Kicsit arra a p\u00e1rizsi Plautus-el\u0151ad\u00e1sra eml\u00e9keztetnek a k\u00e9pei, melyben a kokott: m\u0171lovarn\u0151, a gazdag ember: Schiller-f\u00e9le R\u00e4uber, a parazita: Chaplin, a h\u00e1zs\u00e1rtos feles\u00e9g: Vikt\u00f3ria korabeli udvarh\u00f6lgy, a katon\u00e1k meg: t\u00f6r\u00f6k janics\u00e1rok dressz\u00e9ben szerepeltek. Van-e a modern m\u0171v\u00e9szetben p\u00e9lda azokra az izgalmas zavaross\u00e1gokra, melyeket pl. Rembrandtn\u00e1l tal\u00e1lunk: bibliai t\u00e9ma, \u00f6nc\u00e9l\u00fa fantasztikum, nyers alkalmazkod\u00e1s a megrendel\u0151h\u00f6z, stb?<\/p>\n\n\n\n Az \u00f6narck\u00e9pek tengere: a m\u00e1mor netov\u00e1bbja sz\u00e1momra. \u00d6narck\u00e9p: a stiliz\u00e1lt dekorativ sz\u00e9pfi\u00fat\u00f3l a r\u00e9szeges v\u00e9n napsz\u00e1mosig. K\u00e9t \u00f6szt\u00f6n m\u00e1ni\u00e1kus j\u00e1t\u00e9ka: mond\u00e9ns\u00e9g \u00e9s foltos fest\u00e9k-rak\u00e1s. A mond\u00e9n Rembrandt \u00e9s a plazma-Rembrandt: a szin\u00e9szi ki\u00e1ll\u00e1s\u00fa sznob Rembrandt \u00e9s a sejt-nedvek elemi mozg\u00e1s\u00e1ba, az iszap bels\u0151 k\u00e9mi\u00e1iba, az embri\u00f3-gy\u0171r\u0151d\u00e9sek v\u00e1ly\u00faiba visszatolakv\u00f3 Rembrandt.<\/p>\n\n\n\n Az \u00f6narck\u00e9p mellett a csal\u00e1d. Az anya \u00e9s a n\u0151v\u00e9r k\u00e9pei sohasem vonzottak. A v\u00e9nasszony, mint t\u00e9ma annyira trivi\u00e1liss\u00e1 v\u00e1lt, hogy azzal t\u00f6bb\u00e9 nem lehet mit kezdeni, mindegyikben csak b\u00fcrokratiz\u00e1lt fest\u0151iskol\u00e1k vizsgadolgozat\u00e1t l\u00e1tni. Ellenben \u00f6r\u00f6k lid\u00e9rcnyom\u00e1s \u00e9s ihlet az otromba fiv\u00e9r \u00e9s az apoll\u00f3nikus fi\u00fa ellent\u00e9te: testv\u00e9rs\u00e9ge. A Titus-figura sz\u00e9ps\u00e9ge \u00fagy \u00e1rad be mindig a t\u00f6bbi k\u00e9p k\u00f6z\u00e9, mint egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 zenei t\u00e9ma az ist\u00e1ll\u00f3-l\u00e1rm\u00e1ba: Rembrandtn\u00e1l a sz\u00e9ps\u00e9g nem eszt\u00e9tikum (itt, Titusn\u00e1l sem), hanem valami n\u0151ies der\u0171, az \u0151szi alkony f\u00e9ny\u00e9vel, r\u00f3zsa- \u00e9s tall\u00e9r-reflexeivel elv\u00e1ltoztatott akt-b\u0151r sziness\u00e9ge.<\/p>\n\n\n\n Minden fest\u0151t elemz\u0151 m\u0171ben undorodom a „k\u00f6lt\u0151i” ut\u00e1n-szaval\u00e1sokt\u00f3l. Itt azonban nem „elemzek”, de metafor\u00e1t sem mondok, hanem egy, gyerekkorom \u00f3ta bel\u00e9m n\u0151tt, eg\u00e9szen szimpla, k\u00f6lt\u0151ietlen asszoci\u00e1ci\u00f3t lelt\u00e1rozok. Rembrandthoz val\u00f3 viszonyom abszol\u00fatan azonos egy-egy emberhez vagy n\u0151h\u00f6z val\u00f3 viszonyommal: jutna eszembe X-l\u00e1nyr\u00f3l „kritik\u00e1t” vagy „tanulm\u00e1nyt” irni? Ha egyszer hosszabban besz\u00e9ln\u00e9k Rembrandtr\u00f3l, csak ez lehetne a cime: My married life with Rembrandt[3].<\/p>\n\n\n\n Valahogy a Titus-portr\u00e9kb\u00f3l \u00e1rad az a n\u0151i melegs\u00e9g, mely az amor\u00e1lis meztelenked\u00e9s \u00e9s a b\u00e1rsonyosan sz\u0171k idill-mili\u0151k vegy\u00fcl\u00e9s\u00e9b\u0151l szokott el\u0151\u00e1llni, s melyet csak egyszer \u00e1br\u00e1zolt Titus-maszk n\u00e9lk\u00fcl: az 1636-os, ermit\u00e1zsbeli Dana\u00e9n. Sz\u00e1momra nincs nagyobb fell\u00e9legz\u00e9s, b\u00e9ke \u00e9s er\u00f3sz, mint mondjuk a Simeon-k\u00e9p (1631), vagyis a nudli-mozaik ut\u00e1n egy ilyen harmonikusan l\u00e1gy, l\u00e9giesen plasztikus n\u0151- vagy arc-t\u00e1j: epikai t\u00e9ma apr\u00f3l\u00e9kos \u00e9rtelmei \u00e9s aktivit\u00e1sai ut\u00e1n a n\u0151i akt (vagy ugyanezt az akt-hull\u00e1mot \u00e9reztet\u0151) Titus-fej biol\u00f3giai passzivit\u00e1sa, \u00e9rtelmetlens\u00e9ge.<\/p>\n\n\n\n Az akt Rembrandtn\u00e1l: van-e enn\u00e9l komplexebb, izgat\u00f3bb, problematikusabb k\u00e9rd\u00e9s? Mif\u00e9le v\u00e1ltozatok vannak?<\/p>\n\n\n\n A „levetk\u0151z\u00f6tt trampli”-tipus mindenekel\u0151tt. A n\u0151i test vonalai itt nem eszk\u00f6z\u00f6k, A m\u00e1sik v\u00e9glet, Rembrandt opus\u00e1ban az egyetlen: a Dana\u00e9. Tal\u00e1n nem is j\u00f3 sz\u00f3 a „v\u00e9glet”, ink\u00e1bb valami szint\u00e9zisr\u0151l besz\u00e9lhet\u00fcnk, mint v\u00e9gletr\u0151l: az ol\u00fcmposzi esztetiz\u00e1l\u00f3 geometri\u00e1nak s a holland t\u00e9nsasszony-greifol\u00e1snak (csak fanasztikus „v\u00e9letlen” folyt\u00e1n siker\u00fclt) kiegyens\u00falyoz\u00e1sa.<\/p>\n\n\n\n M\u00e1r maga az a t\u00e9ny, hogy nagyon kev\u00e9s aktot festett Rembrandt, k\u00fcl\u00f6nleges izt \u00e9s hangs\u00falyt ad meztelen n\u0151inek. A meztelens\u00e9g ugyanazt a szerepet, hangulati misszi\u00f3t t\u00f6lti be n\u00e1la, mint a pompa: f\u00e9lig m\u00e1gikus, f\u00e9lig spiess \u00fcnnep\u00e9lyess\u00e9g ez, intimit\u00e1s \u00e9s nagyk\u00e9p\u0171s\u00e9g kever\u00e9ke. (Minden reggel fogadalmat teszek, hogy nem k\u00e1romkodom, vagyis nem haszn\u00e1lok ilyen medd\u0151, „ennek meg annak kever\u00e9ke”-f\u00e9le mondatokat, \u00e9s m\u00e9gis a tollam al\u00e1 cs\u00fasznak). \u00c9rdekes, hogy sohasem v\u00e1rjuk Rembrandtt\u00f3l sem a pomp\u00e1t sem az aktot. Hogy ez mag\u00e1nak Rembrandtnak vagy a r\u00f3la sz\u00f3l\u00f3 centen\u00e1rium-fecseg\u00e9seknek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, jelenleg mell\u00e9kes. T\u00e9ny, hogy egy-egy feh\u00e9r selyemturb\u00e1n vagy egy ilyen harmonikusan „h\u00fas + szimb\u00f3lum”-meztelens\u00e9g meglepet\u00e9sszer\u0171en, kiv\u00e9telk\u00e9nt hat: a zsid\u00f3-amszterdami nyomor, a mechanikus arck\u00e9pgy\u00e1rt\u00e1s, a biblikus esetlens\u00e9g m\u00f6g\u00f6tt ilyen tiszta illat, tiszta mel\u00f3dia, tiszta \u00fcveg-ondul\u00e1ci\u00f3 rejlik? Mintha az a f\u00fcgg\u00f6ny, melyet Dana\u00e9 el\u0151tt s m\u00f6g\u00f6tt sz\u00e9th\u00faznak, Rembrandt minden t\u00f6bbi m\u0171v\u00e9t jelenten\u00e9, melyet most f\u00e9lretol, s megmutatja a rejtett alo\u00e9t, az \u00e1lmok boml\u00f3, egyetlen l\u00f3tusz\u00e1t, az „igaz” tengerm\u00e9ly\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n Van-e k\u00f6zismertebb dolog a vil\u00e1gon, mint hogy a kontraszt r\u00e9v\u00e9n egyes dolgok sz\u00e1zszor jobban \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclnek, mint ha egymagukban \u00e1lln\u00e1nak: van-e fest\u0151, akin\u00e9l ez a szimpla t\u00e9ny fantasztikusabb er\u0151vel \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclne? Ez a Dana\u00e9: egyetlen, k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl h\u00e9tsz\u00e1z k\u00e9p k\u00f6z\u00f6tt egy (egy!). M\u00f6g\u00f6tte s el\u0151tte eg\u00e9szen m\u00e1s term\u00e9szet\u0171, idegen \u00e1br\u00e1k, csel\u00e9dek, szak\u00e1llas sz\u00f6rnyek, mafla angyalok. Milyen kisz\u00e1mithatatlanul felfokozza a kontraszt s ezen bel\u00fcl a mag\u00e1nyoss\u00e1g a k\u00e9p k\u00f6lt\u0151i erej\u00e9t: itt is azt \u00e9lvezem, hogy a k\u00e9p sz\u00e9ps\u00e9ge nem annyira bels\u0151 „m\u0171v\u00e9szi” tulajdons\u00e1gain alapszik, hanem ezen a k\u00fcls\u0151 (ha ugyan annak nevezhet\u0151) gyakorlati t\u00e9nyen, hogy ritka, \u00e9s hogy ellent\u00e9te a t\u00f6bbinek.<\/p>\n\n\n\n \u00d3r\u00e1kig (s\u0151t mint \u00e9letem mutatja, sok-sok \u00e9ven \u00e1t) nem tudok betelni az ilyenf\u00e9le kontempl\u00e1ci\u00f3kkal: Az festette ezt az ar\u00e1nyhabr\u00f3l ar\u00e1nyhabra hull\u00e1mz\u00f3 erotikus tenger-testet, aki az 1663 k\u00f6r\u00fcli folt-fecnis, d\u00e9mosz-tragikus \u00f6narck\u00e9pet m\u00e1zolta? (Wiedergefundene Gem\u00e4lde, D.V.-A. 1921. 95 oldal) Az, ugyanaz festette a sziromszer\u0171 t\u00e9rbe-simul\u00e1snak, szoba-bubor\u00e9kba kigy\u00f3z\u00e1snak (pestis G\u00f3ngor\u00e1ra \u2013 ha egyszer can’t help[4]!) ezt a mag\u00e1nos fl\u00f3r\u00e1j\u00e1t, mint aki a Simeon-k\u00e9p bornirt sakk-b\u00e1bjait farigcs\u00e1lta, pemzlizte, enyvezte? Az az ember tudta Dana\u00e9t mitosz, merkantilia, k\u00f6lt\u00e9szet, feles\u00e9g-erotika, renesz\u00e1nsz szinpad, kan\u00e1lis-kerit\u0151k \u00e9s szexen t\u00fali b\u00e9ke ilyen csod\u00e1latosan tiszta sikj\u00e1ban \u00e1br\u00e1zolni, aki p\u00fapos utcan\u00e9pek, ban\u00e1lis szoba-portr\u00e9k keresked\u0151-piktora volt?<\/p>\n\n\n\n \u00c9s igy tov\u00e1bb, v\u00e9ges-v\u00e9gig minden egyes Rembrandt-k\u00e9pen, k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n ellent\u00e9tbe \u00e1llitva a mag\u00e1nyos Dana\u00e9-val: ugyanaz a fest\u0151, h\u00e1t val\u00f3ban ugyanaz a fest\u0151? (Term\u00e9szetesen j\u00f3 adag pamflet-point \u00e9s bossz\u00fa\u00e1ll\u00e1s van abban, mikor fanatikusan hangs\u00falyozom, hogy nem az eszt\u00e9tikai sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9rt szeretem els\u0151sorban, hanem az egyed\u00fcli volt\u00e1\u00e9rt, – de nincs az a dac-attit\u00fcd, melynek ne lenne valami objektiv \u00e9rt\u00e9ke).<\/p>\n\n\n\n A pompa itt is jelen van, az az innen-onnan \u00f6ssze-lopkodott pompa: t\u00f6r\u00f6k legenda, barokk herceg-udvar, paraszt fioritur\u00e1k, amszterdami antikv\u00e1rium-t\u00f6ltel\u00e9k (pl. az agyon\u00f6tv\u00f6z\u00f6tt, agyonhimzett cip\u0151k az \u00e1gy mellett). K\u00e9pemen nem j\u00f3l l\u00e1tom, kandel\u00e1ber-e vagy a mennyezetes \u00e1gy l\u00e1ba, t\u00e9ny hogy a „tragiz\u00e1lt Holbein” obszc\u00e9n\u00fcl n\u00e9met-iz\u0171 fogalm\u00e1ra nem lehetne szebb illusztr\u00e1ci\u00f3t tal\u00e1lni. Az \u00f6narck\u00e9pekn\u00e9l emlitettem a mond\u00e9n, a sznob Rembrandtot: a Dana\u00e9-k\u00e9p pomp\u00e1j\u00e1ban is van valami szalon-el\u0151kel\u0151s\u00e9g, diplom\u00e1ciai t\u00e1rgyal\u00e1sok (szophokl\u00e9szi) budo\u00e1r-hangulata. Nem annyira a mitosz, mint a d\u00fasgazdag v\u00e1rosatya, diplomata vagy haj\u00f3tulajdonos mili\u0151je ez. Az embernek szinte rokoni, apai j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s, hogy Rembrandt egyszer ilyen helyen is j\u00e1r, nemcsak T\u00f3bi\u00e1s-ist\u00e1ll\u00f3kban. Szinte szeretn\u00e9m (most m\u00e1r nem is apailag, hanem anyailag) v\u00e9gigsimitani a kezemmel Rembrandt \u00e1ll\u00e1t: „milyen sz\u00e9pen meg vagy borotv\u00e1lva, \u00e9s honnan szerezted ezt a finom illat\u00fa szappant?”<\/p>\n\n\n\n Az \u00e1gy tipikusan a feles\u00e9g \u00e1gya, s amellett tipikusan szinpadi \u00e1gy. (J\u00f3l tudjuk, hogy k\u00e9tf\u00e9le szinpadias k\u00e9p van: az egyik, mid\u0151n \u00fagy \u00e9rezz\u00fck, jelk\u00e9pes szinpadon vagyunk; a m\u00e1sik – s ide tartozik Rembrandt\u00e9 is -, mid\u0151n l\u00e1tjuk, hogy valaki egy konkr\u00e9t szinh\u00e1zi szinpadot lefestett, egy kulissz\u00e1t onnan elhozott, s m\u0171term\u00e9ben lem\u00e1solt.) A p\u00e1rn\u00e1k alakja, a takar\u00f3 f\u00e9lrecs\u00fasz\u00e1sa eg\u00e9szen csal\u00e1dias jelleg\u0171, r\u00e9gi h\u00e1zast\u00e1rsak szerelem-rutinja \u00e9rz\u0151dik rajta, unalom \u00e9s perverzit\u00e1s, verkli-\u00f6lel\u00e9s \u00e9s idilli diszn\u00f3s\u00e1g „pot-de-nuit”[5] szomsz\u00e9ds\u00e1ga. Ennek itt semmi „holland realizmus”-ize nincsen, ink\u00e1bb etikai jelleg\u0171, a h\u00e1zass\u00e1g polg\u00e1r-mitosz\u00e1nak, polg\u00e1r-rendszeress\u00e9g\u00e9nek der\u0171s \u00e9s harmonikus olt\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n A testnek n\u00e9gy nevezetes eleme van: 1) az arc realisztikus mindennapis\u00e1ga, Lehet, hogy az eff\u00e9le, Cysarz-tipus\u00fa pastiche-koldul\u00e1ssal nem jutok k\u00f6zelebb a Dana\u00e9 rembrandti rejt\u00e9ly\u00e9hez, de egyel\u0151re, mert agg\u00e1lyos pozitivista vagyok, nem tudok egyebet tenni, mint az alkot\u00f3elemeket v\u00e9gigizlelni: el\u0151sz\u00f6r a pomp\u00e1t, azt\u00e1n a feles\u00e9g-\u00e1gyat, majd a testet, v\u00e9g\u00fcl azt az \u00fcres, piszkos teret, mely a h\u00e1tuls\u00f3 f\u00fcgg\u00f6ny elh\u00faz\u00e1sa \u00e1ltal v\u00e1lt l\u00e1that\u00f3v\u00e1, s mely oly riaszt\u00f3 ellent\u00e9tben van mind a pompa kancell\u00e1riai zs\u00fafolts\u00e1g\u00e1val, mind a feles\u00e9g-idill melegs\u00e9g\u00e9vel. (Nincs furcs\u00e1bb dolog a vil\u00e1gon, mint egy meleg nyers-gy\u00fcm\u00f6lcs. Mikor any\u00e1m a piacr\u00f3l \u00e9l\u0151 csirk\u00e9t hozott, a cekkerben e j\u00e1mbor madarak teljesen \u00e1tmelegitett\u00e9k az alattuk hever\u0151 szilv\u00e1kat, k\u00f6rt\u00e9ket, – a Rembrandt-idill ezt a tipus\u00fa melegs\u00e9get juttatja eszembe.) Ez az \u00fcress\u00e9g nem metafizikai, nem purit\u00e1n \u00fcress\u00e9g, ez a v\u00e1szon be nem festett \u00fcress\u00e9ge: primitiv, barb\u00e1r hi\u00e1ny.<\/p>\n\n\n\n S jobbra f\u00f6nt az \u00e1mor-angyal, mintha csak az otromb\u00e1n rajzos, ki\u00e1br\u00e1ndit\u00f3an m\u0171v\u00e9szietlen grisaille-okr\u00f3l ker\u00fclt volna ide: v\u00e9ns\u00e9g, izl\u00e9stelens\u00e9g, k\u00e1mea-vicc, idiotizmus remek esszenci\u00e1ja. Kit\u0171n\u0151 p\u00e9lda arra, hogy a r\u00e9gi mesterekn\u00e9l (mindenekel\u0151tt Rembrandtn\u00e1l) mennyire nem hatja \u00e1t a k\u00e9peket egyetlen egys\u00e9ges sz\u00e9ps\u00e9g-hull\u00e1m, a legzseni\u00e1lisabb fest\u0151k k\u00e9pei is olyanok, mint egy-egy nagyszer\u0171en berendezett \u00fari-szoba: itt egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szekr\u00e9ny, ott egy mesebeli kandall\u00f3, viszont a sarokban esetleg egy nevets\u00e9ges, ki tudja honnan \u00f6r\u00f6k\u00f6lt alm\u00e1rium. Rembrandtn\u00e1l nincs „kompozici\u00f3”: v\u00e9letlen kompozici\u00f3-sikerek \u00e9s kompozici\u00f3-ill\u00fazi\u00f3k vannak, de alapj\u00e1ban heterog\u00e9n t\u00e1kolm\u00e1nyok.<\/p>\n\n\n\n Rembrandt az a fest\u0151, aki legink\u00e1bb ihlet bizonyos \u00e9letform\u00e1k \u00e1t\u00e9l\u00e9s\u00e9re vagy legal\u00e1bbis kipr\u00f3b\u00e1l\u00e1s\u00e1ra, mely \u00e9letform\u00e1kban lehet hogy van b\u0151ven eszt\u00e9tikum, de sz\u00e1momra m\u00e9gis a nem-m\u0171v\u00e9szetet jelenti. Mi a Dana\u00e9 hat\u00e1sa? Egy park \u00e9jszakai mag\u00e1ny\u00e1ban viz alatt \u00faszni. Egy barna-s\u00f6t\u00e9t falusi h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban z\u00f6ldbabot pucolni any\u00e1mmal. \u00daj fantasztikus-obszc\u00e9n \u00fasz\u00f3trik\u00f3modelleket tervezni P\u00e1rizsnak angol l\u00e1nyok sz\u00e1m\u00e1ra. Pas\u00e1nak lenni egy gy\u00f6ngy\u00f6z\u0151 sz\u00f6k\u0151kutakkal kipontozott \u00e9s ciprus-\u00e1rnyakt\u00f3l eltemetett h\u00e1remben. Szin\u00e9sznek lenni, s olyan \u00e1larcokat ragasztani magamra, mint az 1663 k\u00f6r\u00fcli \u00f6narck\u00e9p. Az \u00e9let legnagyobb titka: tragikus \u00f6regemberpofa \u00e9s ondul\u00e1l\u00f3 meztelen fiatalasszony – nem e k\u00e9t organikus rejt\u00e9lyen fordul-e meg az eg\u00e9sz Rembrandt-jelens\u00e9g? Nem ez a k\u00e9t dolog \u00e9rdekel-e reggelt\u0151l estig: er\u00f3sz \u00e9s egy\u00e9nis\u00e9g, \u00f6r\u00f6k \u00f6lel\u00e9s \u00e9s \u00f6r\u00f6k hipochondria?<\/p>\n\n\n\n A „cs\u00e1mp\u00e1s Mariska” meg az „arisztokratikus Giorgione-l\u00f3tusz” mellett vannak \u00e1tmenetek: az 1637-es Zsuzsanna a f\u00fcrd\u0151ben. Itt az a kinos, hogy a form\u00e1tlan test \u00e9s a rejt\u00e9lyesen vegetativ t\u00e9r k\u00f6z\u00f6tt nincs semmi \u00f6sszej\u00e1tsz\u00e1s. Az akt \u00fagy van a t\u00e9rben, mint egy kard a tepsiben. A kett\u0151 k\u00fcl\u00f6n \u00e9l, misztikusan pisl\u00e1kolva pompa \u00e9s falusi f\u00fcrd\u0151-d\u00e9zsa k\u00f6z\u00f6tt. K\u00f6nny\u0171 eset Bruegel: paraszt. K\u00f6nny\u0171 eset Rubens: grand-seigneur. De mi van itt? Polg\u00e1r \u00e9s herceg, m\u0171v\u00e9sz \u00e9s prolet\u00e1r milyen megoldatlan egym\u00e1sba-vibr\u00e1l\u00e1sa?<\/p>\n\n\n\n Az \u00d6lt\u00f6z\u0151 Bathseba 1643-b\u00f3l nagyszer\u0171en j\u00f6tt azoknak, akik elint\u00e9zik Rembrandt felderithetetlen\u00fcl bonyolult vil\u00e1g\u00e1t (persze itt nem Rembrandt „lelk\u00e9nek”, „m\u0171v\u00e9szi intenci\u00f3inak” bonyolults\u00e1g\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, hanem a k\u00e9pek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 vizu\u00e1lis elemeinek zavar\u00e1r\u00f3l) – teh\u00e1t akik elint\u00e9zik Rembrandt bonyolults\u00e1g\u00e1t a „realizmus” \u00e9s „misztika” kong\u00f3 szavaival. Ime a „realizmus”: egy cvikkeres v\u00e9n duenna Bathseba ty\u00fakszem\u00e9t v\u00e1gja. Ebben a „realizmus”-ban csak divatos fest\u0151i szok\u00e1st \u00e9rezni, absztrakt rutint, mig a pomp\u00e1ban, aranyos diszletben valami val\u00f3j\u00e1ban n\u00e9pies \u00f6szt\u00f6nt, naivit\u00e1st, k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gess\u00e9get. Maga a „bornirt” Rembrandt realisztikusabb valami, mint egy-egy naturalista tr\u00fckk valamelyik k\u00e9p\u00e9n. A n\u0151 pozit\u00far\u00e1ja (hol vagyunk m\u00e1r Dana\u00e9 egyszeri, egyetlen lebeg\u00e9s\u00e9t\u0151l?) a jellemz\u0151 rembrandti bambas\u00e1got, esetlens\u00e9get mutatja: nem naturalizmus, hanem rossz, \u00fcgyetlen rajz \u00e9s be\u00e1llit\u00e1s. Boldog Rembrandt: minden rajzbeli gikszeredet \u00e9s olaj-higit\u00e1si vagy s\u0171rit\u00e9si fiask\u00f3dat a t\u00e9m\u00e1d „bels\u0151 tragikuma”-k\u00e9nt k\u00f6nyvelik el.<\/p>\n\n\n\n Viszont v\u00e9gel\u00e1thatatlan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9g a Watteau-Turner hangulatban \u00fasz\u00f3 h\u00e1tt\u00e9r \u2013 abban is architekt\u00fara \u00e9s veget\u00e1ci\u00f3 rendezetlen,17.sz\u00e1zadi viszonya. Ezeknek a l\u00e9ha n\u00e9v-k\u00e9mi\u00e1knak, mint hogy Watteau-ba belecseppentj\u00fck Rembrandtot, s azt\u00e1n megint Watteau-t Turnerbe, megvan a maguk nagy szenzu\u00e1lis haszna: saj\u00e1t fant\u00e1zi\u00e1nk, saj\u00e1t idegeink csak gazdagodhatnak t\u0151le \u2013 mind\u00f6ssze arra kell vigy\u00e1zni, hogy essz\u00e9v\u00e9 vagy szellemt\u00f6rt\u00e9nett\u00e9 ne z\u00fcllessz\u00fck \u0151ket. (Az eg\u00e9sz n\u00e9met Geistesgeschichte[6] az\u00e9rt olyan visszataszit\u00f3, mert egy leirhatatlanul k\u00e9jes szellemi kis budo\u00e1r-nimf\u00e1b\u00f3l kolossz\u00e1lis h\u00e9geli szajh\u00e1t er\u0151szakol \u2013 quel dommage[7], milyen hercig l\u00e1ny volt.)<\/p>\n\n\n\n Ez is milyen \u00e9rdekes: Rembrandtn\u00e1l tal\u00e1lni a legszutykosabb h\u00e1ttereket, kopott fal- \u00e9s vaksi ajt\u00f3-kulissz\u00e1kat, s ugyancsak n\u00e1la az \u00e9jszaka vir\u00e1gz\u00e1s\u00e1t, a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g fut\u00f3n\u00f6v\u00e9nyeit, a k\u00f6d \u00e9letb\u0151 hin\u00e1rj\u00e1t. A t\u00e9r k\u00e9t v\u00e9glete: a t\u00e9r mint n\u00e9gy deszk\u00e1val elz\u00e1rt prolet\u00e1r lyuk, ist\u00e1ll\u00f3, \u00e9s a t\u00e9r mint a distancia r\u00f3zs\u00e1ja, a perspektiva sejtelmes lombhalmaza. Ez a turneresen lobog\u00f3-porlad\u00f3 sejtelmes t\u00e9r legszorosabb testv\u00e9re a Dana\u00e9-aktnak: valami v\u00e1ratlan lebeg\u00e9s, tisztults\u00e1g, felszabadul\u00e1s van mindkett\u0151ben. A ty\u00fakszemv\u00e1g\u00f3 boszorka mellett ez az atmoszf\u00e9ra \u00e9s kert-miszt\u00e9rium! Mit akart Rembrandt? A kert impresszionisztikus lehelet\u00e9t vagy a ty\u00fakszemes n\u00e9nike „val\u00f3s\u00e1g\u00e1t”? Mi lett v\u00e9letlen m\u0171ve a k\u00e9pein: a realizmus-e vagy a k\u00f6lt\u0151i lebeg\u00e9s \u00e9s \u00e1lom-impresszi\u00f3? Mi az ihlet benne, mi a konvenci\u00f3? Ami nek\u00fcnk ma misztikus t\u00e1j-vall\u00e1s, az neki tal\u00e1n csak ban\u00e1lis h\u00e1tt\u00e9r-t\u00f6ltel\u00e9k volt.<\/p>\n\n\n\n Sohasem szabad elfelejtenem, hogy mi\u00e9rt k\u00fczd\u00f6k Rembrandttal, mi\u00e9rt vizsg\u00e1lom lelkemet az \u0151 paradox t\u00fckr\u00e9ben: 1) hogy megtudjam egyszer, van-e k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g sz\u00e9ps\u00e9g \u00e9s biologikum k\u00f6z\u00f6tt, nem egyszer\u0171en egy-e ez a kett\u0151, \u00e9s<\/p>\n\n\n\n 2) hogyan \u00e9ljek, hogyan kezeljem mozdulataimat, \u00e9teleimet, n\u0151met, b\u00fatoraimat, mif\u00e9le \u00faj \u00e9letbeli, szin\u00e9szi fog\u00e1st tanulhatok t\u0151le egy\u00e9nis\u00e9g-szerepem elj\u00e1tsz\u00e1s\u00e1hoz, a „du musst dein Leben \u00e4ndern”-hez [8].<\/p>\n\n\n\n Az 1647-es Zsuzsanna a v\u00e9nekkel gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en mutatja azt, ami a legjobban felhaszn\u00e1lhat\u00f3 az el\u0151bbi bekezd\u00e9s 2.sz\u00e1m\u00fa sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1hoz, az egy\u00e9ni \u00e9let egy\u00e9ni modell\u00e1l\u00e1s\u00e1hoz. T.i. ez a k\u00e9p is egyike azoknak, melyeken az embernek f\u00e1tum-terhes egyed\u00fclval\u00f3s\u00e1ga \u00e9rz\u0151dik. Hogy Rembrandtn\u00e1l az\u00e9rt nincs kompozici\u00f3, mert figur\u00e1i v\u00e9gzetesen monol\u00f3g-testek, vagy az\u00e9rt lesznek ilyen mag\u00e1nosakk\u00e1, mert kompozici\u00f3ja elemi m\u00f3don slendri\u00e1n? neh\u00e9z volna eld\u00f6nteni, melyik az ok, melyik az okozat. Azt is hom\u00e1ly fedi egyszer s mindenkorra, hogy a figur\u00e1knak ez a f\u00e9lig esetlen, f\u00e9lig misztikus egyed\u00fclval\u00f3s\u00e1ga egy vil\u00e1gn\u00e9zet \u00e9s sors-\u00e9rz\u00e9s eredm\u00e9nye-e Rembrandtn\u00e1l, vagy egyszer\u0171en az „\u00fcgyetlen” fest\u0151 technikai faute de mieux-je[9]. Mindig csak egy-egy modellre koncentr\u00e1lja figyelm\u00e9t, mikor az egyik k\u00e9sz, j\u00f6het a m\u00e1sik, \u00fagy-ahogy, odat\u00e9ve az els\u0151 mell\u00e9, s a t\u00e9nferg\u0151, k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n dr\u00f3t\u00fa bab\u00e1k m\u00f6g\u00f6tt a turneri t\u00e1j-h\u00f3kusz-p\u00f3kusz? (Ez a harmadik, soha el nem felejtend\u0151: mindig, egy eg\u00e9sz \u00e9leten \u00e1t szakadatlanul gyanakodni, hogy ami misztika, metafizika \u00e9s sz\u00e9ps\u00e9g a m\u0171v\u00e9szetben – mindenekel\u0151tt a fest\u00e9szetben s t\u00e1n m\u00e9g azel\u0151tt is az \u00e9pit\u00e9szetben -, az vajjon nem technikai tr\u00fckk vagy technikai hiba? ezt a hib\u00e1t persze nem „leleplez\u00e9s” c\u00e9lj\u00e1b\u00f3l keresni \u2013 ez kret\u00e9ns\u00e9g volna -, hanem \u00e9ppen az\u00e9rt, hogy a k\u00e9p ezen misztik\u00e1tlans\u00e1g \u00e1ltal m\u00e9g misztikusabb\u00e1, sz\u00e9ps\u00e9g-telens\u00e9ge \u00e1ltal m\u00e9g var\u00e1zslatosabban szebb\u00e9 v\u00e1lj\u00e9k \u00e9rz\u00e9kszerveim sz\u00e1m\u00e1ra.)<\/p>\n\n\n\n Az itteni Zsuzsanna mag\u00e1nya nem lelki mag\u00e1ny, hiszen valami mucsai sans gene-nel b\u00e1m\u00e9szkodik ki a k\u00e9pb\u0151l a n\u00e9z\u0151 fel\u00e9, \u00e9rtelmetlenn\u00e9 t\u00e9ve az eg\u00e9sz maskar\u00e1d\u00e9t: mag\u00e1nya ink\u00e1bb az ember-h\u00fas, ember-test, ember-\u00e1llat fizikai mag\u00e1nya, kev\u00e9ss\u00e9ge, \u00e9s ezen kev\u00e9ss\u00e9gb\u0151l ad\u00f3d\u00f3 patol\u00f3gia-monumentalit\u00e1sa. A meztelens\u00e9gnek ez a mag\u00e1nya, mely nem metafizikai, nem budo\u00e1rosan intim, hanem \u00e9ppen ez a csak Rembrandtn\u00e1l \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 valami (kedvem volna „izol\u00e1lt hull\u00e1t” mondani) az on\u00e1nia szerelmi l\u00e9gk\u00f6r\u00e9t id\u00e9zi: ott van egy\u00fctt a leg\u00e1lomszer\u0171bb, legk\u00f6lt\u0151ibb, leg\u00e9desebb, legmor\u00e1l\u00f3piumosabb vizi\u00f3 \u00e9s a piszkos ing, piszkos leped\u0151, nyomor\u00fas\u00e1gos hipochonder mag\u00e1ny. Ez volna a rembrandti er\u00f3sz? Egyetlen Dana\u00e9, N\u00e1rcisz-var\u00e1zs \u00e9s N\u00e1rcisz-piszok, Turner-ut\u00e1nz\u00f3 atmoszf\u00e9ra \u00e9s Titus, Titus, Titus-mirage?<\/p>\n\n\n\n Milyen sz\u00e9p az a versailles-osan tisza \u00e9s „nett” l\u00e9pcs\u0151-iv, melyr\u0151l Zsuzsanna a medenc\u00e9be l\u00e9p: ezt a rokok\u00f3-parki m\u00e1rv\u00e1nyosan zeng\u0151 eleganci\u00e1t is szinte lehetetlen kapcsolatba hozni az \u00f6narck\u00e9pek rongyos munk\u00e1s\u00e1val. Ilyen „\u00fari” dolgok lebegtek ezerf\u00e9ny\u0171 szemed fekete k\u00fatjaiban?<\/p>\n\n\n\n Mennyif\u00e9le \u00e9pit\u00e9szet a k\u00e9peken: 1) a Simeon-templom tragikus \u00e9s v\u00e1s\u00e1ri t\u00fczij\u00e1t\u00e9k-oszlopai s ivei (ezeregy\u00e9j!),<\/p>\n\n\n\n 2) az \u00f6lt\u00f6z\u0151 Bathseba szinpadias, mondvacsin\u00e1lt l\u00e9pcs\u0151i \u00e9s kiugr\u00f3i, aff\u00e9le elvont t\u00e9r-koturnusok, \u00e9s ez a 3) a h\u0171v\u00f6sen \u00fari parki l\u00e9pcs\u0151, a kis\u00e9rteties elegancia szobra. Minden idegens\u00e9g\u00fck mellett \u00e9rezni a rokons\u00e1got is a h\u00e1rom architektur\u00e1ban – tal\u00e1n az a legfelt\u0171n\u0151bb k\u00f6z\u00f6s von\u00e1suk, hogy mindig valami hom\u00e1lyban fell\u00e1ngol\u00f3 b\u0171n, tov\u00e1bb vissza nem fojthat\u00f3 s most az \u00e9jszaka vaks\u00e1g\u00e1ba beleszabaditott perverzit\u00e1s benyom\u00e1s\u00e1t keltik (szint\u00e9n az\u00e9rt, mert ritk\u00e1n fordulnak el\u0151).<\/p>\n\n\n\n Az eg\u00e9szen kora gyermekkori benyom\u00e1sokat mindv\u00e9gig meg\u0151rz\u00f6m, f\u0151leg akkor, ha t\u00e9ved\u00e9sek, mint itt azt, hogy a h\u00e1ts\u00f3 v\u00e9n zsid\u00f3: a t\u00f6r\u00f6k szult\u00e1n. Azt ma sem tudom, hogy az a f\u00e9lig muszk\u00e1nak, f\u00e9lig Gracchusok anyj\u00e1nak \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt figura, aki leh\u00fazza a n\u0151r\u0151l a leplet: v\u00e9nasszony-e vagy v\u00e9nember?<\/p>\n\n\n\n A p\u00e1rizsi Zsuzsanna-tanulm\u00e1nyon (1647 k\u00f6r\u00fcl) semmi n\u0151ies sincs: ronda beteg f\u00e9rfi bev\u00e1nszorog reum\u00e1j\u00e1val az iszapf\u00fcrd\u0151be. V\u00e1zlat \u00e9s kidolgoz\u00e1s: milyen labilis fogalmak \u2013 \u00e9s a kidolgoz\u00e1s minden apr\u00f3l\u00e9kos r\u00e9szletmunka dac\u00e1ra h\u00e1nyszor \u00e1ll k\u00f6zelebb a 19. sz\u00e1zad impresszionist\u00e1ihoz, mint a v\u00e1zlat. Vajon Rembrandt kora konvenci\u00f3-k\u00e9nyszer\u00e9b\u0151l dolgozta-e ki n\u00e9h\u00e1ny k\u00e9p\u00e9t, avagy maga is jobban szerette a kidolgozottat, mint a v\u00e1zlatot? Lehet, hogy nem az\u00e9rt csin\u00e1lta ezt a v\u00e1zlatot, mert sz\u00fcks\u00e9ge volt r\u00e1, hanem hogy a „v\u00e1zlat” \u00fcr\u00fcgye alatt \u00e9lvezze pesszimista orvosi guszt\u00f3val egyes n\u0151i testek undoks\u00e1g\u00e1t. V\u00e1zlat-e, naturalizmus-e? \u2013 titok.<\/p>\n\n\n\n A f\u00e9lszer-f\u00e9lm\u00e9teres kis Hendrickje mint a fest\u0151 modellje semmi n\u0151ieset, szerelmit vagy k\u00f6lt\u0151it nem mutat: kis, h\u00e1zi haszn\u00e1latra val\u00f3 j\u00e1t\u00e9k, nevets\u00e9ges fokon nulla. Megint ott vagyunk, ahonnan kiindultunk: a legkezdetlegesebb „lerajzol\u00f3” kedvn\u00e9l, mely fen\u00e9kig megingatja hit\u00fcnket, m\u00e9g Dana\u00e9 sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9ben is.<\/p>\n\n\n\n Az 1654-es, p\u00e1rizsi Bathseba mindenekel\u0151tt „a modell” – egy meztelen asszony. Sem realizmus, sem barokk \u00e9rz\u00e9kis\u00e9g \u2013 az unalomig, f\u00e1ds\u00e1gig, spleenig indifferens, ruh\u00e1tlan n\u0151. Az \u00fcgyetlen tart\u00e1s felt\u0171n\u0151, egym\u00e1sra tett l\u00e1bai lehetetlen, term\u00e9szetellenes helyzetben vannak, noha az eg\u00e9sz nagyon term\u00e9szetes akar lenni. Az ilyen egym\u00e1sra tett l\u00e1bak: vagy frech-mond\u00e9n hotel-halli mozdulat, vagy gub\u00f3ckod\u00f3an erotikus. Itt sem egyik, sem m\u00e1sik, legf\u00f6ljebb valami csel\u00e9d-preci\u0151zs\u00e9g, fest\u0151i lomhas\u00e1g. Ez a savany\u00fa Bathseba mintha Rembrandt akt-unalm\u00e1n b\u00faslakodna: „mire j\u00f3 ez az eg\u00e9sz er\u0151ltetett levetk\u0151z\u00e9s?”.<\/p>\n\n\n\n Ann\u00e1l szebb az ugyancsak 1654-es, londoni F\u00fcrd\u0151 n\u0151, amint felemelt ing\u00e9vel a vizbe l\u00e9p – ez az egyetlen rokona tal\u00e1n Dana\u00e9nak. H\u00e1l\u00f3ing izzadt pr\u00f3z\u00e1ja \u00e9s vizt\u00fck\u00f6r s\u00f6t\u00e9t buggyan\u00e1s\u00fa k\u00f6lt\u00e9szete itt olyan harm\u00f3ni\u00e1ban vannak, mint ott az \u00e1gy familiarit\u00e1sa \u00e9s a bojtok, cip\u0151k \u00e1lomszer\u0171 gazdags\u00e1ga, pomp\u00e1ja. Ahogy a Bathseba „a meztelen asszony”: k\u00f6lt\u00e9szet, realit\u00e1s minim\u00e1lis \u00e9reztet\u00e9s\u00e9t is ker\u00fclve, \u00fagy ez a F\u00fcrd\u0151 n\u0151 „egy sz\u00e9p asszony”, a sz\u00e9ps\u00e9gt\u0151l egyform\u00e1n elt\u00e1volitva minden rubensi akart sz\u00e9ps\u00e9get, ide\u00e1lt vagy naturalista elemz\u00e9st.<\/p>\n\n\n\n Mindig kinos \u2013 \u00e9s tiszta irodalmi szempontb\u00f3l meglehet\u0151sen medd\u0151 is \u2013 az eff\u00e9le „catalogue irraisonn\u00e9”, de v\u00e9gig kell csin\u00e1lni, mert n\u00e9ha jobban, nyugodtabban, s\u0151t ak\u00e1r heroikusabban lehet \u00e9lni t\u0151le. Lelkiismeret-vizsg\u00e1lat. Sz\u00f3val erk\u00f6lcsi funkci\u00f3, nem m\u0171v\u00e9szi. Ha valaki v\u00e9letlen\u00fcl belen\u00e9z ezekbe a lelkiismeret-vizsg\u00e1l\u00e1sokba, ne azon j\u00e1rtassa az esz\u00e9t, hogy milyen monoton jelz\u0151k \u00e9s sz\u00fcrke paradoxonok ker\u00fclnek egy-egy k\u00e9p al\u00e1, hanem k\u00e9pzelje el a „combat avec l’Ange”[10] hat\u00e1s\u00e1t: egy abszol\u00fat fokon csak vizu\u00e1lis ember szem\u00e9nek v\u00e9gs\u0151kig feszitett nyugtalans\u00e1g\u00e1t egy-egy Bathseba vagy Zsuzsanna vagy N\u00e9vtelen Mosakv\u00f3 el\u0151tt; a jelz\u0151k, n\u00e9metesen polariz\u00e1lt definici\u00f3k sor\u00e1ban ne a stilus modoross\u00e1g\u00e1t it\u00e9lje, hanem a m\u0171v\u00e9szet legelemibb krit\u00e9riumai\u00e9rt harcol\u00f3 lelket. Biztos, hogy ez a „lelki t\u00fck\u00f6r” m\u00e9rhetetlen t\u00e1vol \u00e1ll \u00e9pp\u00fagy a Verhaeren-f\u00e9le Rubens-ditirambusok hazugs\u00e1g\u00e1t\u00f3l, mint a Simmel-f\u00e9le Rembrandt-tanulm\u00e1ny indokolatlan rendszeress\u00e9g\u00e9t\u0151l. Hogy sokszor m\u00e9gis azt a benyom\u00e1st keltheti, hogy csak l’art pour l’art defini\u00e1lgat\u00e1s \u00e9s geil k\u00f6lt\u0151sk\u00f6d\u00e9s? Rembrandt annyira izgalmas, annyira k\u00e9rd\u00e9sek k\u00e9rd\u00e9se az ember sz\u00e1m\u00e1ra, hogy legolcs\u00f3bbt\u00f3l legrafin\u00e1ltabbig, leggyerekesebbt\u0151l legracion\u00e1lisabbig minden tapogat\u00f3-tapint\u00f3 m\u00f3dszert \u00e9s m\u00f3dszertelens\u00e9get ki kell pr\u00f3b\u00e1lni – egy lelket kell megmenteni, nem v\u00e1logathatunk. Minden \u00f6nc\u00e9l\u00fa metafora-torna, kolduskod\u00f3 ut\u00e1nk\u00f6lt\u00e9s, definici\u00f3-virtu\u00f3zkod\u00e1s t\u00e1vol \u00e1ll e loyolai gyakorlatt\u00f3l – ott, ahol esetleg diszes-g\u00f3ngorisztikus \u00e9s affekt\u00e1lt a nyelv, ott is al\u00e1zat \u00e9s agg\u00e1ly, pedant\u00e9ria \u00e9s fanatikus j\u00f3zans\u00e1g, pr\u00f3zai higgadts\u00e1g vezetnek.<\/p>\n\n\n\n A Dana\u00e9nak k\u00e9t ellent\u00e9te lehet: vagy a nyomor\u00e9ks\u00e1gig orden\u00e1r\u00e9 „val\u00f3s\u00e1gos” asszony, vagy a grec\u00f3i kompozici\u00f3-\u00e9lanba lenditett, ornamentik\u00e1ba izzitott figura. Egyetlenegy Rembrandt-k\u00e9pen \u00e9rezni csak ezt az abszol\u00fat kompozici\u00f3-guszt\u00f3t, vagyis ezt az abszol\u00fat nem rembrandti dolgot: az 1632-es Zsuzsanna \u00e9s a v\u00e9nek cim\u0171 k\u00e9pen. Noha a k\u00e9t comb \u00e9s l\u00e1b itt is a rembrandti trotlis\u00e1ggal l\u00f3b\u00e1zik lefele, kiss\u00e9 sz\u00e9t\u00e1ll\u00f3n (de nem mint a V bet\u0171 k\u00e9t \u00e1ga, hanem mint k\u00e9t h\u00f3lyag, melyek f\u00f6nt k\u00f6z\u00f6s sz\u00f6gre vannak akasztva, \u00e9s a dudorod\u00e1s miatt nem lehetnek p\u00e1rhuzamosak, hanem sz\u00e9ttoltak), \u2013 m\u00e9gis, itt a meztelens\u00e9g nem a h\u00fas-volt\u00e1val erotikus, hanem absztrakt dr\u00e1mai gesztus\u00e1t\u00f3l, egy t\u00f6bbdimenzi\u00f3s t\u00e9rbe val\u00f3 sz\u00e9tcik\u00e1z\u00e1st\u00f3l. Milyen titokzatos \u00e9rt\u00e9k ez a kompon\u00e1lts\u00e1g, dr\u00e1mai lend\u00fclet, s\u0151t websteri hiszt\u00e9ria: mivel egyetlen. (Tal\u00e1n r\u00e9g kider\u00fclt m\u00e1r, hogy nem Rembrandt festette. Mit \u00e1rt? Sz\u00e1momra Rembrandt \u00fagysem lehet soha filol\u00f3giai, m\u0171t\u00f6rt\u00e9neti probl\u00e9ma, hanem csak ez a h\u00e1rom, gyerekkorom \u00f3ta kis\u00e9rt\u0151 piros reprodukci\u00f3s-k\u00f6tet \u2013 egy\u00e9bbel k\u00e9ptelens\u00e9g t\u00f6r\u0151dni). Az \u00e1tlag-Rembrandt parazita-levelei r\u00e1futnak erre a „Grec\u00f3”-ra is \u2013 nemcsak a kancsal-kalimpa l\u00e1bak, hanem a jobb k\u00e9z \u00fcgyetlen semmit-fog\u00e1sa s a k\u00e9p jobb oldal\u00e1n l\u00e9v\u0151 v\u00e9n tenyer\u00e9nek, plump r\u00e1es\u00e9se Zsuzsanna has\u00e1ra. \u00c9rdekes, hogy m\u00e9g a legrafin\u00e1ltabban rajzol\u00f3 fest\u0151kn\u00e9l is milyen gyakori volt r\u00e9gen az esetlen laza fog\u00e1s \u00e9s tapint\u00e1s. (V\u00e1zlat ez a kis k\u00e9p?) De minden mell\u00e9kes a vonal-ronamentika, a legritk\u00e1bban izlelhet\u0151 egys\u00e9g, a dr\u00e1ma mellett.<\/p>\n\n\n\n Summa summ\u00e1rum (a legimpotensebb sz\u00f3-impresszionizmus \u00e9s „summa” nem rossz \u00f6sszet\u00e9tel) \u2013 a fest\u00e9szettel szemben mit tehetek?<\/p>\n\n\n\n 1) Belevakitom magam az ecsetvon\u00e1sok alakj\u00e1ba, szin\u00e9be, vastags\u00e1g\u00e1ba, anyag\u00e1ba, kop\u00e1s\u00e1ba, a dehumaniz\u00e1ci\u00f3, a de-poetiz\u00e1ci\u00f3, a de-szenz\u00e1ci\u00f3 legfels\u0151 fok\u00e1ig, mintha sohasem lett volna t\u00e9m\u00e1ja, c\u00e9lja vagy \u00e9rtelme: csak fest\u00e9kanyag \u00e9s csak v\u00e9letlen van, a m\u0171v\u00e9sz \u00e1ltal m\u00e9g csak egy ezrel\u00e9kkel sem el\u0151re kisz\u00e1mithat\u00f3 koincidenci\u00e1k. Hogy kifejezhessem azt, ami Rembrandtn\u00e1l centr\u00e1lisan izgat \u00e9s nyomorit, megal\u00e1z \u00e9s megv\u00e1lt, ki kell teljesen kapcsolnom a „m\u0171v\u00e9sz intenic\u00f3ja” cim\u0171 fogalmat.<\/p>\n\n\n\n 2) Mint m\u00e1r a Dana\u00e9-t\u00e1jon jeleztem: egy, a k\u00e9pen t\u00fali, a k\u00e9pt\u0151l f\u00fcggetlen \u00e9letm\u00f3dot kell \u00e9lnem \u00e9s azt \u00e1br\u00e1zolnom.<\/p>\n\n\n\n Az intenci\u00f3 \u00e9s a megval\u00f3sul\u00e1s abszol\u00fat t\u00e1vols\u00e1ga egym\u00e1st\u00f3l, de \u00fagy, hogy a megval\u00f3sul\u00e1sban mindig \u00e9rzem ezt az intenci\u00f3-zavart, intenci\u00f3-d\u00e9lib\u00e1bot. A Rembrandt-aktok: a test massza-mag\u00e1nya, a modell m\u0171termi modell-p\u0151res\u00e9ge, \u00e9s a Dana\u00e9-vil\u00e1goss\u00e1g, \u00e1lom, der\u0171. Mi\u00e9rt van az a vakon biztos \u00e9rz\u00e9sem, hogy Rembrandt sem a prolet\u00e1r puc\u00e9rs\u00e1got nem akarta (mondjuk, mint „realizmust”), sem az angelikus harm\u00f3ni\u00e1t nem akarta (mondjuk, mint „sz\u00e9ps\u00e9get”)? Val\u00f3szin\u0171leg az\u00e9rt, mert nem ismerek m\u00e9g egy fest\u0151t, akin\u00e9l: a) \u00e1ltal\u00e1ban oly bolond k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g volna j\u00f3 \u00e9s rossz alkot\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt: a „trotli-kompozici\u00f3k” annyira fest\u0151i balkezess\u00e9g, lomposs\u00e1g teljess\u00e9g\u00e9t mutatj\u00e1k, a stupornak[11] olyan \u00e9lettani h\u0171s\u00e9g\u00e9t \u00e9s eg\u00e9sz\u00e9t, hogy \u00e9lettani abszurdumnak l\u00e1tszik: egy-egy ilyen suta k\u00e9p fest\u0151je m\u00e1st is tudhasson, mint ezt; b) az egyes k\u00e9pek rikit\u00f3an k\u00e9p-egyedek: t\u00f3nus, szin, fest\u00e9krak\u00e1s, c\u00e9lzat kaotikusan k\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9k. Ez a magyar\u00e1zata a tengernyi \u00f6narck\u00e9pnek is – nem eg\u00e9sz lehetetlen, hogy itt holmi alkat-pszichol\u00f3giai \u00e9rdekl\u0151d\u00e9sf\u00e9le is vezette Rembrandtot, de a l\u00e9nyeg: k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 technikai szesz\u00e9lyek, kisz\u00e1mithatatlans\u00e1gok kipr\u00f3b\u00e1l\u00e1sa; j\u00e1t\u00e9k-hipot\u00e9zisek.<\/p>\n\n\n\n Az \u00e1larc-guszt\u00f3 az \u00f6narck\u00e9peken: nem az az al\u00e1ir\u00e1suk, hogy „165O-ben ilyen vagyok”, hanem egy kac\u00e9r k\u00e9miai k\u00e9rd\u00e9s, a hipochonder szin\u00e9sz k\u00e9rd\u00e9se: „165O-ben pr\u00f3b\u00e1ljam meg, hogy esetleg ilyen legyek?”<\/p>\n\n\n\n I. Renesz\u00e1nsz-barokk elvi humamizmus, elvi szubjektivit\u00e1s; \u00c9rdekes Rembrandtn\u00e1l ez a kett\u0151s vil\u00e1g: van benne egy eg\u00e9szen elemi, vegetativ von\u00e1s, \u00e9s ami ezen kiv\u00fcl van, azok a k\u00e9pei mind a m\u00e1ss\u00e1g, k\u00fcl\u00f6nf\u00e9les\u00e9g, egym\u00e1st\u00f3l idegens\u00e9g netov\u00e1bbjai.<\/p>\n\n\n\n Aminthogy az igazi univerzalit\u00e1s nem az, hogy az ember csak univerz\u00e1lis, hanem: ugyanaz az ember par excellence nem-univerz\u00e1lis is. Rembrandt is igy „\u00e1llati”: amellett, hogy valami organikus, teny\u00e9szi \u00e9s buja van benne, riaszt\u00f3an, ki\u00e1br\u00e1ndit\u00f3an \u00e9s nevets\u00e9gesen nem-vit\u00e1lis, csin\u00e1lt, elvi, otromb\u00e1n alkalmi \u00e9s \u00fcres all\u0171rjei vannak.<\/p>\n\n\n\n Ki tudn\u00e1 megmondani, hogy a vari\u00e1ci\u00f3nak (az \u00e9let e leg\u00e9letibb stilus\u00e1nak) mi a c\u00e9lja: egy-ebb\u00e9 tenni az egyet (Rembrandtn\u00e1l: egyebb\u00e9 az egyetlen Rembrandtot), avagy sz\u00e9tbomlani a sokas\u00e1gba, megszabadulni az egyt\u0151l, az egyetlen Rembrandtb\u00f3l eg\u00e9sz szin\u00e9sz-l\u00e9gi\u00f3t sokszorozni?<\/p>\n\n\n\n Nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy egy ilyen arc-m\u00e1ni\u00e1kus sz\u00e1m\u00e1ra a n\u0151i test, az akt nem sokat jelenthet. A Rembrandt-er\u00f3szt csak az arck\u00e9pek \u0151rj\u00f6ng\u0151 gal\u00e9ri\u00e1j\u00e1n kereszt\u00fclmenve lehet szeml\u00e9lni \u00e9s m\u00e9rlegelni, ett\u0151l kapja a n\u0151 s\u00f6t\u00e9t jelent\u00e9ktelens\u00e9g\u00e9t, mely negligeable-jelleg persze a b\u00e1ja, m\u00e1gi\u00e1ja is. Az \u00e9l\u0151 akt, mely a val\u00f3s\u00e1gban b\u00e1rsonyos szirom – a k\u00e9pen tematikusan nyers, \u00e9rdes \u00e9s esetlen figura: line\u00e1ris otrombas\u00e1g.<\/p>\n\n\n\n Ezzel szemben az \u00f6reg, r\u00e1ncos arc a val\u00f3s\u00e1gban primitiven rajzos \u00e9s plasztikus, de a festm\u00e9nyen szinte tiszta f\u00e9nny\u00e9 sz\u00e9tlobban\u00f3, fesl\u0151, vonaltalan vir\u00e1g.<\/p>\n\n\n\n Az id\u0151 m\u0171ve az arcon, a biol\u00f3giai \u00e9rtelm\u0171 id\u0151: egyr\u00e9szt s\u00e9ma lesz az \u00f6reg arc, v\u00e1z \u00e9s „alaprajz”, m\u00e1sr\u00e9szt sz\u00e9tfolyik, mitikusan ak\u00e1rmi lesz, a nihilizmus, a h\u00fas bels\u0151 h\u00fas-pesszimizmusa sz\u00e9diti-olvasztja szanasz\u00e9jjel. A fiatal n\u0151 aktj\u00e1n nincs ez a kett\u0151ss\u00e9g; egy\u00e9nek egy\u00e9ne \u00e9s az \u00e9leter\u0151 szem\u00e9lytelen rezign\u00e1ci\u00f3ja, „ak\u00e1rkinek ak\u00e1rmit” hangulata. S az ecset, a rajzol\u00f3 izom, az olvad\u00f3 fest\u00e9k \u00e9ppen az \u00e9letnek ezt a tragikus l\u00e9has\u00e1g\u00e1t, forma-nonchalance-\u00e1t szereti.<\/p>\n\n\n\n K\u00e9t biol\u00f3giai formatan van: 1) az id\u0151 formatana, \u00e9s 2) a kohabit\u00e1ci\u00f3 formatana – vizsg\u00e1land\u00f3k \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9seik \u00e9s ellent\u00e9teik; r\u00e9zkarc-vil\u00e1g \u00e9s olaj-vil\u00e1g viszonya; karc \u00e9s olaj l\u00e1tsz\u00f3lagos ellent\u00e9tei, rokons\u00e1gai 1)-hez \u00e9s 2)-h\u00f6z viszonyitva.<\/p>\n\n\n\n Az \u00f6reg arc f\u00e9nybe-oldotts\u00e1ga (l\u00e1sd: az \u00e9ppen sz\u00e9trep\u00fcl\u0151 \u00f6reg kutyatej-b\u00f3bit\u00e1t a s\u00e1rga kamasz-vir\u00e1ghoz viszonyitva) – ez a szerelem Rembrandtn\u00e1l, ez a sz\u00e9ps\u00e9g, a fiatals\u00e1g, a feminin.<\/p>\n\n\n\n Teh\u00e1t az erotikus tri\u00e1d:<\/p>\n\n\n\n I. \u00f6regs\u00e9g (id\u0151 + f\u00e9nyfoltok) A Titus-k\u00e9pek hangulatban nem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6znek az \u00f6narck\u00e9pekt\u0151l \u00e9s egy\u00e9b \u00f6regekt\u0151l, de az a t\u00e9ny, tudott adat, hogy ez „a fest\u0151 fia”, valami eg\u00e9szen m\u00f3dositott erotikus leveg\u0151t teremt (felesleges mondani, hogy minden incestus- \u00e9s homoszexualit\u00e1s-asszoci\u00e1ci\u00f3 eg\u00e9szen term\u00e9ketlen volna itt).<\/p>\n\n\n\n a) Az apai hasonl\u00f3s\u00e1g \u00e9s b) a f\u00e9ny-\u00e1rny technika tragikus f\u00e1tyola az apoll\u00f3nikus fiatals\u00e1gon: itt semmi esetre sem a clair-obscur a szomor\u00fas\u00e1g hordoz\u00f3ja, hanem a foltos fest\u00e9krak\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n A k\u00e9t \u00e1rny\u00e9k: a) az arcot horizont\u00e1lisan felez\u0151 \u00e9s b) a pofacsontokb\u00f3l vagy szemg\u00f6dr\u00f6kb\u0151l vir\u00e1gz\u00f3-buggyan\u00f3: the erotic petals of decay[12].<\/p>\n\n\n\n Folt-technik\u00e1nak \u00e9s f\u00e9ny-\u00e1rny botaniz\u00e1l\u00e1snak legmisztikusabb p\u00e9ld\u00e1ja az 1657-es Kir\u00e1lyok im\u00e1d\u00e1sa (2O9.oldal). Itt a figur\u00e1k mind a rajzos s\u00e9ma k\u00f6r\u00fcl forognak, kiv\u00e9ve a k\u00e9p k\u00f6zep\u00e9n \u00e1ll\u00f3 kir\u00e1lyt; ezt viszont a szemg\u00f6dr\u00f6k \u00e1rnya \u00e9s az orr meg az arc f\u00e9nye (pontosan a gesztenyefalevelek \u00e1rnyaival telesz\u00f3rt napos kerti \u00fat m\u00e1sa: f\u00e9ny \u00e9s \u00e1rny alakjai, vibr\u00e1l\u00f3 v\u00e1ltakoz\u00e1sai n\u00f6v\u00e9nytani egzaktumok – m\u00e9g a sz\u00e9l susog\u00e1sait is hallani, amint szanasz\u00e9jjel tolja az \u00e1rnyakat \u00e9s f\u00e9nyeket az \u00faton) teljesen kiragadja a k\u00e9pb\u0151l, nagy-m\u00e9ret\u0171v\u00e9 teszi, vir\u00e1gg\u00e1, er\u00f3ssz\u00e1, spleenn\u00e9, id\u0151v\u00e9, sz\u00f3val az igaz\u00e1n rembrandti V\u00e9nussz\u00e1. Min\u00e9l nyomor\u00e9kabb az arc, ann\u00e1l v\u00e9nuszibb, hiszen nem a rajz az izgat\u00f3 rajta, hanem az ecset-lenyomatok hat\u00e1rvonalai, az ondul\u00e1ci\u00f3k, ivek, iszapos csurgat\u00e1sok: ezekre a fog\u00e1sokra pedig kagyl\u00f3z\u00f3 sz\u00e1jakn\u00e1l, cs\u0171rt-csavart orrokn\u00e1l, m\u00e9lyen \u00f6rv\u00e9nyl\u0151 szemg\u00f6dr\u00f6kn\u00e9l van lehet\u0151s\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n Nyomor: Aphrodit\u00e9-szinusz.<\/p>\n\n\n\n A Zsid\u00f3 menyasszony h\u00e1rom eleme:<\/p>\n\n\n\n 1) f\u00e9nyk\u00e9p-realizmus („porcel\u00e1n”-b\u0151r), a n\u0151i arc „val\u00f3s\u00e1gos”, primitiven, naivan \u00e9s agg\u00e1lyosan val\u00f3s\u00e1gos, amint ezt nemegyszer l\u00e1tjuk Rembrandtn\u00e1l; ez a kett\u0151ss\u00e9g is \u00e1lland\u00f3an v\u00e1ltakozik benne: az \u00e9let \u00e9letszer\u0171 \u00e9s val\u00f3s\u00e1gos l\u00e9nyeg\u00e9t hol a k\u00fcls\u0151s\u00e9g sz\u00e1raz katalogiz\u00e1l\u00e1s\u00e1ban, a virtu\u00f3z m\u00e1sol\u00e1sban tal\u00e1lja meg, hol pedig valami intenzit\u00e1s, biol\u00f3giai p\u00e1tosz sejtet\u00e9s\u00e9ben; az els\u0151nek eszk\u00f6ze a rajz, a m\u00e1sodiknak a folttechnika. E k\u00e9t technikai v\u00e9glet (vonal \u00e9s folt) k\u00f6z\u00f6tt van egy harmadik technika, s amennyire a reprodukci\u00f3n l\u00e1tni, a zsid\u00f3 menyasszony arc\u00e1n is ez l\u00e1that\u00f3: ti. mikor a fest\u00e9k egyenletesen r\u00e9tegz\u0151dik r\u00e1 a v\u00e1szonra, ecsetnek nyoma sincs, f\u00e9ny \u00e9s \u00e1rny l\u00e1gyan olvadnak egym\u00e1sba, az eg\u00e9sz arcfel\u00fclet homog\u00e9n, mint egy porcel\u00e1nv\u00e1za oldala. Ez a porcel\u00e1n-homog\u00e9ns\u00e9g adja az arc dr\u00e1maiatlan, sim\u00e1n m\u00e1solt jelleg\u00e9t. A k\u00e9p egy\u00e9b r\u00e9szein b\u0151ven alkalmazza a durva pemzli-lenyomatokat, \u00e9pp ez\u00e9rt kap az arc m\u0171v\u00e9szeten kiv\u00fcli, inorganikus, m\u00e1shonnan a k\u00e9pbe ragasztott jelleget.<\/p>\n\n\n\n A kisgyermek minden bet\u0171t k\u00fcl\u00f6n rajzol meg, mindegyik m\u00e1sk\u00e9pp siker\u00fcl, szemben a feln\u0151ttel, akinek a bet\u0171i a kialakult k\u00e9zir\u00e1s egys\u00e9ges stilus\u00e1ba simulnak: ez a porcel\u00e1nos m\u00e1solt arc \u00fagy viszonylik a f\u00e9rfi ruhaujj\u00e1nak s a h\u00e1tt\u00e9r purit\u00e1n kulissz\u00e1j\u00e1nak kezel\u00e9s\u00e9hez, mint k\u00e9t ilyen \u00f3vodista bet\u0171 – k\u00e9t k\u00fcl\u00f6n vil\u00e1g: k\u00fcl\u00f6n siker vagy k\u00fcl\u00f6n fiask\u00f3.<\/p>\n\n\n\n Ezen a k\u00e9pen nincs egys\u00e9ges ihlet: eg\u00e9sz m\u00e1s izom- \u00e9s k\u00e9mia-\u00f6szt\u00f6n\u00f6ket el\u00e9git ki az arc, mint a ruh\u00e1k vagy a h\u00e1tt\u00e9r.<\/p>\n\n\n\n Mily \u00fcgyetlen\u00fcl, pszichol\u00f3gi\u00e1tlanul \u00e1ll a k\u00e9t figura; ebben a k\u00e9s\u0151 korszakban, 1668 t\u00e1j\u00e1n, azt\u00e1n v\u00e9gleg nem tudni, hogy rafin\u00e1lt \u00fcgyetlens\u00e9gr\u0151l vagy cs\u0151dbe feneklett rafin\u00e9ri\u00e1r\u00f3l van-e sz\u00f3. Tragikus egyszer\u0171s\u00e9g \u00e9s orden\u00e1r\u00e9 „maladresse” t\u00e9nyei alig megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztethet\u0151k. De nem is az a fontos Rembrandtn\u00e1l, hogy ezen alternativ\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt v\u00e1lasszunk, fontos \u00e9s \u00e9rdekes, hogy eff\u00e9le k\u00e9rd\u00e9sekre \u00e1lland\u00f3an k\u00e9nyszeritenek a k\u00e9pei; nincs alkot\u00e1sa, mely ne szugger\u00e1ln\u00e1 gy\u00f6trelmes szofisztik\u00e1val, idegesit\u0151 k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9ggel: a legk\u00f6lt\u0151ibb k\u00f6lt\u0151-vil\u00e1got \u00e9s a legtehetetlenebb, elnehezedett kez\u0171 \u00e9s h\u00e1lyogos szem\u0171 dilett\u00e1ns piktor-vil\u00e1got.<\/p>\n\n\n\n Az\u00e9rt nem tudok szabadulni t\u0151le, mert az eg\u00e9sz m\u0171v\u00e9szet m\u0171v\u00e9szet-volt\u00e1t teszi problematikuss\u00e1, mert folyton azt k\u00e9rdezteti velem: van-e egy\u00e1ltal\u00e1n m\u0171v\u00e9szet? s a m\u0171v\u00e9szet nem \u00e9ppen az-e hogy n\u00e9h\u00e1ny rendkiv\u00fcli mester biol\u00f3gikus monot\u00f3ni\u00e1val tudja ezt a k\u00e9telyt a m\u0171v\u00e9szetben fel\u00e9breszteni?<\/p>\n\n\n\n Neur\u00f3zis-e vagy affekt\u00e1ci\u00f3, hogy mig a legt\u00f6bb embernek egy Rembrandt-k\u00e9p „sz\u00e9p”, mert a sz\u00e9ps\u00e9g bizonyos elvi \u00e9s hangulati k\u00f6vetlem\u00e9nyeit v\u00e9li mgtal\u00e1lni benne, addig m\u00e1svalaki az\u00e9rt tal\u00e1lja sz\u00e9pnek, mert a sz\u00e9ps\u00e9g problematikus benne, vagy mert egyenesen „nemsz\u00e9p”?<\/p>\n\n\n\n K\u00e9t v\u00e9glet: az egyik ember a k\u00e9pen egyszer\u0171en a val\u00f3s\u00e1got \u00e9lvezi, a tartalm\u00e1t, \u00e9rtelm\u00e9t, n\u00e9mileg „diszitve” a mindennapot, a m\u00e1sik meg minden sz\u00e9ps\u00e9g bels\u0151 lehetetlens\u00e9g\u00e9t, a m\u0171v\u00e9szet technikai v\u00e9letlenekhez k\u00f6t\u00f6tts\u00e9g\u00e9t \u00e9lvezi, az \u00f6r\u00f6k-heterog\u00e9n bukd\u00e1csol\u00e1st: technikai akrobatizmus, val\u00f3s\u00e1ghoz-tapad\u00e1s \u00e9s nihilizmus k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n Van-e ilyen t\u00e9ny, mint „kompozici\u00f3”, van-e olyan t\u00e9ny, mint „egyszer\u0171s\u00e9g”? Ezeket a metafizikai otrombas\u00e1gig barb\u00e1r k\u00e9rd\u00e9seket tehetem csak fel a Zsid\u00f3 menyasszony el\u0151tt. K\u00e9t nevets\u00e9gesen mafla figura vagy k\u00e9t v\u00e9gzetesen rezign\u00e1lt, anank\u00e9-hordoz\u00f3 ember? \u00d6sszehajl\u00e1suk: a legprimitivebb v\u00e1s\u00e1ri gyorsf\u00e9nyk\u00e9p\u00e9szek p\u00f3za, vagy egy \u00f6reged\u0151 „m\u0171v\u00e9sz” keresett, kisz\u00e1mitott puritanizmusa? Rembrandt ekkor m\u00e1r a „szerkeszt\u00e9s” minden iskol\u00e1s geometri\u00e1j\u00e1n \u00e9s vitalit\u00e1s\u00e1n t\u00fal volt-e, \u00e9s g\u0151g\u00f6s provok\u00e1l\u00f3 kedv\u00e9ben \u00e1llitotta k\u00e9p\u00e9be modelljeit ilyen csel\u00e9desen, tudva, hogy ebb\u0151l a m\u0171v\u00e9szietlens\u00e9gb\u0151l is harm\u00f3nia, egyens\u00faly \u00e9s sz\u00e9ps\u00e9g fog \u00e1radni, ha egyszer \u0151 festi meg? avagy m\u00e9g ekkor is, 1668-ban, a szerkeszt\u00e9s ir\u00e1nti \u00e9rz\u00e9ken alul \u00e9s innen volt, s\u00fcket a m\u0171v\u00e9szet ir\u00e1nt? Mindkett\u0151t egyform\u00e1n el lehet k\u00e9pzelni.<\/p>\n\n\n\n A leghalv\u00e1nyabb sejtelmem sincs, hogy mit \u00e9rtett Rembrandt stiliz\u00e1l\u00e1s \u00e9s mit val\u00f3s\u00e1g alatt. Lehet, hogy amit ezen a k\u00e9pen a pr\u00f3zai val\u00f3s\u00e1g legkorl\u00e1toltabb m\u00e1sol\u00e1s\u00e1nak l\u00e1tok, az volt \u00e9ppen Rembrandt sz\u00e1m\u00e1ra a m\u0171v\u00e9szet, a stiliz\u00e1l\u00e1s, a jelk\u00e9pes diszlet- \u00e9s forditva. A f\u00e9rfi keze a n\u0151 mell\u00e9n (kinosan lapos ez a k\u00e9z egy g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 n\u0151i mellhez: emlitettem m\u00e1r a „Greco”-Zsuzsann\u00e1n\u00e1l, hogy r\u00e9gi k\u00e9peken milyen rosszul fognak, tapintanak az emberek) \u2013 mif\u00e9le mozdulat ez? esetlen szimb\u00f3lum? esetlen val\u00f3s\u00e1g? neh\u00e9zkes kompozici\u00f3s tr\u00fckk? stiliz\u00e1lt primitivs\u00e9g? Persze ez az ezer-lehet\u0151s\u00e9g a k\u00e9p charme-ja, trotlis\u00e1gt\u00f3l misztik\u00e1ig, bravurt\u00f3l csak-gikszerig.<\/p>\n\n\n\n Pontosan ezt a probl\u00e9ma-l\u00e9gk\u00f6rt \u00e1rasztja az 1668-69 k\u00f6r\u00fcli T\u00e9kozl\u00f3 fi\u00fa visszat\u00e9r\u00e9se. K\u00fcl\u00f6n a „kompozici\u00f3-nemkompozici\u00f3”-izgalom: az apa \u00e9s a fi\u00fa a k\u00e9p bal oldal\u00e1n, s azt\u00e1n ennek a bal oldalnak viszonya a t\u00f6bbi h\u00e1rom alakhoz. A t\u00e9rdel\u0151 alakn\u00e1l ugyanazt kell k\u00e9rdezni, mint a Zsid\u00f3 menyasszony v\u0151leg\u00e9ny\u00e9n\u00e9l: ez a t\u00e9rdel\u00e9s \u00fcgyetlen perspektiv\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nheti groteszks\u00e9g\u00e9t vagy valami grec\u00f3i stiliz\u00e1l\u00f3 \u00f6szt\u00f6nnek? Greco neve m\u00e1r csak az\u00e9rt is eszembe jut, mert a fi\u00fa fej\u00e9nek naiv-szab\u00e1lyos \u00e1rny\u00e9ka az apa ruh\u00e1j\u00e1n eg\u00e9szen olyan, mint egyes Greco-figur\u00e1k \u00e9rtelmetlen\u00fcl k\u00f6zeli \u00e1rnya a h\u00e1tt\u00e9ren (f\u00f6ld\u00f6n vagy \u00e9gen), mi \u00e1ltal az a h\u00e1tt\u00e9r kulissz\u00e1v\u00e1 stiliz\u00e1l\u00f3dik (pl. l\u00f3l\u00e1b \u00e1rnya a felh\u0151s \u00e9gboltozaton). A t\u00e9rdel\u0151 fi\u00fa igy abszurdum: a megr\u00f6vid\u00fclt l\u00e1bak vad t\u00e9r-\u00e9rz\u00e9st szugger\u00e1lnak (illetve igyekeznek szugger\u00e1lni), a szinte hieratikus profilba csavart \u00e9s \u00e1rny\u00e9kkal primitiven k\u00f6r\u00fclvonalazott fej meg sik-\u00e9rz\u00e9st \u00e9breszt. Mi ez? Giott\u00f3skod\u00f3 p\u00f3z, affekt\u00e1ci\u00f3? avagy blunder[14]? Kis\u00e9rletez\u0151 rajz-oktat\u00f3 vagy nihilista \u00f6reg\u00far alkot\u00e1sa?<\/p>\n\n\n\n \u00c9s a h\u00e1rom hom\u00e1lyos alak: mennyire megszentelte Rembrandt a kompon\u00e1latlans\u00e1got! a szenzualizmus nem sejtett s\u0171r\u0171 \u00e9s s\u00f6t\u00e9t k\u00fatjait nyitja fel az emberben h\u00e1rom ilyen rembrandti m\u00f3don „\u00f6sszef\u00fcgg\u00e9stelen” alak. Ezek nem \u00fagy \u00e1llnak, ahogy az emberek az \u00e9letben \u00e1llnak, s nem is futja \u0151ket \u00e1t egy grec\u00f3i lend\u00fclet \u00e1rama. Mi t\u00f6rt\u00e9nik h\u00e1t itt? (Vagy mi t\u00f6rt\u00e9nik azon a titokzatos, se-kompon\u00e1lt, se-kompon\u00e1latlan csoportosit\u00e1s legszebb vir\u00e1g\u00e1n a Poszt\u00f3sok szindik\u00e1tus\u00e1n?) Honnan ez a rendkiv\u00fcl \u00e9rz\u00e9ki, nyelvre, inyre k\u00f6zvetlen\u00fcl hat\u00f3 elemi er\u0151, \u00e9ppen ebben a t\u00e9nyben, hogy figur\u00e1k egym\u00e1s mellett \u00e1lldog\u00e1lnak?<\/p>\n\n\n\n Vegy\u00fcnk k\u00e9t v\u00e9gletet: 1) egy modern fotogr\u00e1fi\u00e1t (v\u00e9gtelen \u00f6r\u00f6m \u00e9s kincs van benn\u00fck: az intellektus lucullusi lakom\u00e1i), \u00e9s 2) egy renesz\u00e1nsz kompozici\u00f3t. Az „egyik ember a m\u00e1sik mellett” erk\u00f6lcsi \u00e9s t\u00e9r-m\u00e9rtani t\u00e9ny\u00e9b\u0151l mindkett\u0151n\u00e9l kimarad a hum\u00e1num, az ontologikus spleen. A renesz\u00e1nsz k\u00e9pen t\u00fals\u00e1gosan \u00e9rzem a dekorativ foltot, a sz\u00e1nd\u00e9kolt irrealit\u00e1st, \u2013 a „sachlich” f\u00e9nyk\u00e9pen a „most leleplezem a val\u00f3s\u00e1got: n\u00e9zd, milyen fantasztikus!”-f\u00e9le attit\u00fcd\u00f6t. Egyik sem emberi.<\/p>\n\n\n\n Rembrandtn\u00e1l azonban \u00e9ppen ez az emberi van meg (val\u00f3szin\u0171, hogy az ilyesmi neki esze \u00e1g\u00e1ban sem volt, de t\u00e9ny, hogy m\u00e9gis igy \u00e9rezz\u00fck): olyan ember-guszt\u00f3t \u00e9breszt, mint egy \u00e9l\u0151 ember h\u00fasa egy kannib\u00e1lban; mi\u00e9rt \u00e9rezn\u00e9 k\u00fcl\u00f6nben az ember ezen k\u00e9pek n\u00e9z\u00e9sekor \u00e9ppen a nyel\u0151cs\u0151 eleji \u00e9s v\u00e9gi t\u00e1jakon a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9get? Senki realizmus \u00e9s dekorativ \u00e1talakit\u00e1s p\u00f3lusai k\u00f6z\u00f6tt oly ravaszul, oly akaratlan diplomatikuss\u00e1ggal nem vitorl\u00e1zott, mint Rembrandt. Ha akarom, megtal\u00e1lom benne a f\u00e9nyk\u00e9pszer\u0171 imit\u00e1ci\u00f3t, ha akarom, a kis\u00e9rteties \u00e1tszellem\u00fclts\u00e9get, s ha akarom, egyiket sem.<\/p>\n\n\n\n Az alakok alig ny\u00falnak egym\u00e1shoz, k\u00fcl\u00f6n \u00faszk\u00e1lnak, mint h\u00e1rom-n\u00e9gy vizir\u00f3zsa vagy lapos mocs\u00e1ri lev\u00e9l a kiss\u00e9 t\u00falszabott medenc\u00e9ben. Teh\u00e1t:<\/p>\n\n\n\n 1) egym\u00e1sba \u00e1t nem vezet\u0151 mozdulatok, lehet\u0151leg semmif\u00e9le vagy minim\u00e1lis gesztus, \u00e9s 2) kiss\u00e9 (ez nagyon fontos!) nagyobb \u00fcres t\u00e9r k\u00f6zt\u00fck \u00e9s k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck, mint amennyit az ember v\u00e1rna vagy odaill\u0151nek gondolna.<\/p>\n\n\n\n \u00c1lmodni val\u00f3 pastiche: ugyanaz az emberi alak, mint<\/p>\n\n\n\n 1) Giotto-b\u00e1b\u00fa, Nincs m\u0171v\u00e9sz, akin\u00e9l a bibliai t\u00e9ma \u00e9s a hozz\u00e1 modell\u00fcl szolg\u00e1l\u00f3 amszterdami vagy leydeni alak pervezebb viszonyban volna: egyik pillanatban \u00fagy l\u00e1tni, hogy csak naiv modell-m\u00e1sol\u00e1s az eg\u00e9sz k\u00e9p, a bibliai t\u00e9ma soha nem volt ilyen l\u00e9ha \u00e9s \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 m\u00f3don \u00fcr\u00fcgy, – a m\u00e1sik pillanatban meg a vall\u00e1sos p\u00e1tosz teljess\u00e9ge \u00f6nt el. (Az olasz renesz\u00e1nsz k\u00e9pekn\u00e9l egy\u00e1ltal\u00e1n nincs meg ez a bels\u0151 ellent\u00e9t).<\/p>\n\n\n\n Ott van a Kegyvesztett H\u00e1m\u00e1n 1655-b\u0151l. Els\u0151 r\u00e1pillant\u00e1skor az jut az ember esz\u00e9be: lehets\u00e9ges, hogy valaki a kegyvesztetts\u00e9g \u00e9rz\u00e9s\u00e9nek tragikus erej\u00e9t ilyen preci\u0151z, etikettszer\u0171 mozdulatokkal \u00e1br\u00e1zolja, mint hogy egy ember les\u00fcti a szem\u00e9t, petyh\u00fcdten mell\u00e9re fekteti a kez\u00e9t \u00e9s eg\u00e9szben v\u00e9ve kiss\u00e9 ferd\u00e9n tartja mag\u00e1t? Ehhez m\u00e9g k\u00e9t k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 alakot fest, k\u00f6z\u00f6ny\u00f6s arcokkal, s ezzel azt\u00e1n k\u00e9sz is a k\u00e9p: sem term\u00e9szeti, sem \u00e9pit\u00e9szeti h\u00e1tt\u00e9r nincs. A figura arca pr\u00f3zai durvas\u00e1ggal modern, a mesebeli turb\u00e1n \u00fagy \u00e1ll rajta, mint az operai k\u00f3rista dzsigol\u00f3n a dominik\u00e1nus csuha p\u00e1rizsi szinh\u00e1zakban: majdnem vicc. Ez a t\u00e9m\u00e1nak tudatos egy\u00e9ni felfog\u00e1sa, vagy abszol\u00fat f\u00fcty\u00fcl\u00e9s a t\u00e9m\u00e1ra? Ez nem lehet m\u00e1s, mint portr\u00e9-gyakorlat, vagy divat-terv (Vogue!) egy Ezeregy\u00e9j-partyra. Ez a H\u00e1m\u00e1n juttatja eszembe a fenti \u00e1lom-lehet\u0151s\u00e9get: baba, dekorativ kompozici\u00f3-t\u00f6ltel\u00e9k \u00e9s impresszionista ecset-technika szint\u00e9zis\u00e9t. Mindh\u00e1romb\u00f3l van valami ebben az alakban. Micsoda \u00f6szt\u00f6neit el\u00e9gitette ki vele Rembrandt? Se portr\u00e9, se dr\u00e1mai mozg\u00e1s (mint az 1632-es „wiedergefundene” Zsuzsanna!), se epikai, se pszichol\u00f3giai izgalom! mi ez? A t\u00e9nferg\u0151 ember: vagyis az, amit az 1668-as T\u00e9kozl\u00f3\u2026-val \u00e9s a Poszt\u00f3sok\u2026-kal kapcsolatban emlitettem: mili\u0151, epika, l\u00e9lek, jellem, mozg\u00e1s egyform\u00e1n lehullnak, lef\u00e1radnak r\u00f3la, s marad testi mag\u00e1nyban, kiss\u00e9 b\u0151 t\u00e9rs\u00e9ggel v\u00e9ve k\u00f6r\u00fcl mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n 1) Egyetlen alak minden ornamentikus gesztus n\u00e9lk\u00fcl: szeg\u00e9nyes, Pontosan meg kell vizsg\u00e1lni a grec\u00f3i „\u00fcres” h\u00e1tterek \u00e9s a rembrandti \u00fcres h\u00e1tterek l\u00e9nyeges k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g\u00e9t az „ember mag\u00e1nya” szempontj\u00e1b\u00f3l. Rembrandtn\u00e1l (itt a H\u00e1m\u00e1n eset\u00e9ben k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen) a nyugtalanit\u00f3 \u00e9s az \u00e9rthetetlen az alak realit\u00e1sa \u00e9s a k\u00f6d\u00f6s-\u00fcres h\u00e1tt\u00e9r misztik\u00e1ja k\u00f6z\u00f6tti \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9stelens\u00e9gben van: H\u00e1m\u00e1n pr\u00f3zai mozdulata, statiszta-\u00fcgyetlens\u00e9ge kiz\u00e1rja a h\u00e1tt\u00e9r titkos hom\u00e1ly\u00e1t, s a h\u00e1tt\u00e9r kac\u00e9r puritanizmusa kiz\u00e1rja a figura j\u00e1mbor evil\u00e1gi volt\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n Egy ember kiss\u00e9 f\u00e9lred\u0151l, \u00e9s mell\u00e9re teszi a kez\u00e9t, \u2013 s m\u00e1ris H\u00e1m\u00e1n, m\u00e1r bibliai alak, m\u00e1r t\u00f6rt\u00e9nelem, mitosz \u00e9s teol\u00f3gia? Ez nagy lecke volna, ha akaratlan is. A mitoszhoz teh\u00e1t nem kell nagy gesztus, nagy m\u0171v\u00e9szet, sz\u00e9ps\u00e9g \u00e9s fest\u00e9szet, valami emberi minimum \u00e9s \u00fcgyetlens\u00e9g is el\u00e9g? Ez l\u00e9nyegesen m\u00e1s, mint a Biblia „humaniz\u00e1l\u00e1sa”, az \u00d3sz\u00f6vets\u00e9g jeleneteinek amszterdami prolet\u00e1r- vagy polg\u00e1r-vil\u00e1gba val\u00f3 \u00e1tpl\u00e1nt\u00e1l\u00e1sa, ami egy\u00e9bk\u00e9nt sz\u00f3ra sem \u00e9rdemes \u00f3vodai t\u00e1rsasj\u00e1t\u00e9k volna.<\/p>\n\n\n\n A H\u00e1m\u00e1n-k\u00e9p a kiker\u00fclhetetlen bels\u0151 Rembrandt-\u00f6nellentmond\u00e1s f\u00f3kusza – just maddening![15]<\/p>\n\n\n\n A „leegyszer\u0171sit\u00e9s” k\u00e9rd\u00e9se. Elmondatott nem egyszer, hogy Rembrandt n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9nyeges figur\u00e1ja „egyszer\u0171siti” a dr\u00e1mai \u00e9s epikai t\u00e9m\u00e1kat. De az a benyom\u00e1som, hogy kev\u00e9s (mereven sz\u00e1mtanilag \u00e9rtve) kev\u00e9s figura szerepel Rembrandtn\u00e1l, amely figur\u00e1k egy\u00e1ltal\u00e1n nem egy „egyszer\u0171” kompozici\u00f3 szerves alakjai, hanem \u00e9pp ellenkez\u0151leg, nagyobb, \u00fcnnep\u00e9lyesebb kompozici\u00f3ba sz\u00e1nt figur\u00e1k, de a t\u00f6bbi figura hi\u00e1nyzik, elmaradt. Ez \u00e9ppen nem leegyszer\u0171sit\u00e9s! A H\u00e1m\u00e1n-k\u00e9p f\u0151h\u0151se nem igaz\u00e1n mag\u00e1nyos: v\u00e9letlen\u00fcl most egyed\u00fcl van, mint egy szin\u00e9sz az \u00f6lt\u00f6z\u0151j\u00e9ben, miel\u0151tt kimenne a szinpad nagy t\u00f6megjelenet\u00e9be.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Magvet\u0151 kiad\u00f3, 1998, 56\u201386. old. Szentkuthy Mikl\u00f3s: Az al\u00e1zat kalend\u00e1riuma (1935\u201336; napl\u00f3lapok) \u2013 r\u00e9szlet \u2013 (18) H\u00e1zas\u00e9letem Rembrandttal. A P\u00e9nzv\u00e1lt\u00f3: lehet-e m\u00e1ssal kezdeni e marg\u00f3-jegyzetet, mint a clair-obscur komikumig megszentelt t\u00e9m\u00e1j\u00e1val? Rembrandtn\u00e1l h\u00e1rom technik\u00e1t, modort \u00e9rzek. Az egyik ennek a P\u00e9nzv\u00e1lt\u00f3-k\u00e9pnek a technik\u00e1ja: egy neh\u00e9zkesen, \u00e9rdesen line\u00e1ris st\u00edlus, a „rajz”, a r\u00e1ncig bar\u00e1zd\u00e1lt „vonal”, sz\u00f3val […]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"parent":133,"menu_order":3,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"categories":[7],"class_list":["post-137","page","type-page","status-publish","hentry","category-naplok-es-illusztraciok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/137","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=137"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/137\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":180,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/137\/revisions\/180"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/133"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=137"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.szentkuthymiklos.hu\/web\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=137"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
2) a s\u00e9ma-barokk,
3) a merkantil \u00e9s parven\u00fc diszitget\u00e9s,
4) a vonal- \u00e9s perspektiva-on\u00e1nia:<\/p>\n\n\n\n
a) sem fiziol\u00f3giai, bels\u0151 ritmus-szuggeszti\u00f3inak kifejez\u00e9s\u00e9hez, b) sem a mitikus ol\u00fcmposzi ar\u00e1nyoss\u00e1g, skolasztikus aranymetsz\u00e9s stb. \u00e1br\u00e1zol\u00e1s\u00e1hoz. A test sem libido-maszk, sem geometria, hanem egyszer\u0171en a paraszt-rajzol\u00f3 paraszti kedve a m\u00e1sol\u00e1sban (mell\u00e9kes, hogy az illet\u0151 de facto paraszt-e vagy sem). Ilyen pl. az 163O-31 k\u00f6r\u00fcli Diana a f\u00fcrd\u0151ben (k\u00f6nyvemben a 21.oldal).<\/p>\n\n\n\n
2) a csip\u0151 l\u00e1gyan m\u00e9lybe-\u00f6rv\u00e9nyl\u0151 szinusza, ellen\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcli v\u00e1ly\u00faba-s\u00fcpped\u00e9se, medencecsont \u00e9s h\u00f3nalj k\u00f6z\u00f6tt, 3) a l\u00e1bak \u00e9s has k\u00f6z\u00f6tti t\u00fals\u00e1gosan m\u00e9lyre-moh\u00e1zott h\u00e1rom\u00e1g\u00fa \u00e1rny\u00e9k szex-ir\u00e1nyt\u0171je, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl 4) a f\u00e9ny izomlazit\u00f3, csont-olvaszt\u00f3 melegs\u00e9ge, mely \u00fagy kezeli az emberi anat\u00f3mi\u00e1t, mint gyertyal\u00e1ng a pecs\u00e9tviaszt.<\/p>\n\n\n\n
II. hipochondria, t\u00fck\u00f6r-neur\u00f3zis;
III. szin\u00e9szi szerep-virtu\u00f3zkod\u00e1s;
IV. arc mint az organizmus bl\u00f6ffszer\u0171 (bl\u00f6ff \u00e9s \u0151sterm\u00e9szet ugyanaz) vir\u00e1ga;
V. ecset \u00e9s biol\u00f3gia: az arcon a legk\u00e9jesebb lucskos pemzlivel ut\u00e1na-tapogatni az \u00e9let ritmus\u00e1t – a legnagyobb leleplez\u00e9s, de –
VI. a legnagyobb titkol\u00e1s is: arc az arck\u00e9p ellen, arck\u00e9p az arc ellen; a fest\u00e9kkel \u00fajra-modell\u00e1lja mag\u00e1t, \u00e1talakitja mag\u00e1t a fest\u0151. Remrandt ugyanazt, hal\u00e1los precizi\u00f3val, az utols\u00f3 pontig ugyanazt csin\u00e1lja az \u00f6narck\u00e9peken, mint amit a n\u0151k csin\u00e1lnak saj\u00e1t magukon r\u00fazzsal, p\u00faderrel, pillam\u00e1zzal: d\u00e9monikus kozmetika;
VII. etik\u00e1k etik\u00e1ja: a szem\u00e9lyi l\u00e9t nyomora, groteszks\u00e9ge, pomp\u00e1ja \u00e9s humbugja, \u00e9pp az\u00e9rt, mert szem\u00e9lyi;
VIII. a vari\u00e1ci\u00f3 mint a m\u0171v\u00e9szet egyik leg\u0151sibb ihlet\u0151je, lehet\u0151s\u00e9ge \u00e9s c\u00e9lja: a legnagyobb k\u00e9j ugyanazt mindig \u00e1tcifr\u00e1zni, itt az \u00e1tcifr\u00e1z\u00e1s valahogy kett\u0151s; az \u00e9let is \u00e1talakitja az „egy” Rembrandt-arcot, \u00e9s azt is \u00e1t- meg \u00e1tcifr\u00e1zza a fest\u0151i technika. A v\u00e9letlennek az a faja, melyet etikett-gy\u00e1vas\u00e1gb\u00f3l „koncepci\u00f3”-nak szoktak nevezni az emberek. A nagy m\u0171v\u00e9szet \u00e9s m\u0171v\u00e9sz hihetetlen egy-elem\u0171s\u00e9ge, egy-t\u00e9m\u00e1j\u00fas\u00e1ga!<\/p>\n\n\n\n
II. Titus-arck\u00e9pek (1.gyermek, 2.fi\u00fa, 3.sz\u00e9p)
III. aktok.<\/p>\n\n\n\n
2) f\u00e9nyfolt-fl\u00f3ra,
3) kompozici\u00f3s „maladresse” [13] –<\/p>\n\n\n\n
2) Raffaello-ornamentika \u00e9s
3) Whistler-atmoszf\u00e9ra – egyszerre.<\/p>\n\n\n\n
2) a koszt\u00fcm pomp\u00e1ja: t\u00fals\u00e1gos otrombas\u00e1ggal te\u00e1tr\u00e1lis.<\/p>\n\n\n\n